A radikális reformáció gyűjtőfogalom sok heterogén áramlatból álló reformmozgalomra, amelyek a lutheránus–kálvinista protestáns reformáció peremén alakultak ki, Luther és a fő reformátorok mozgalmával szemben. A 16. századtól Németországban és Svájcban kezdődő mozgalom számos csoportot szült Európa-szerte. Aktívan vagy passzívan működő személyek, vándorevangélisták, próféták és kommunák csoportjai álltak mögötte,[1] mint például Thomas Müntzer, Andreas Karlstadt, Kaspar Schwenkfeld, Menno Simons, a zwickaui próféták és olyan mozgalmak, mint az unitarizmus [2] vagy az anabaptista csoportok stb.
Etimológia
A radikális reformáció kifejezést elsősorban George Huntston Williams (1914−2000), a 20. század egyik legjelentősebb unitárius teológusa alkotta meg.[3] Mások, mint Roland H. Bainton amerikai történész és Heinold Fast német teológus is „a reformáció balszárnyaként” emlegették a radikális reformációt.[4]
Irányzatok
A radikális reformáció meglehetősen heterogén képet mutatott. A vallástörténészek legalább négyféle irányzatot különböztetnek meg:
- Az anabaptisták jelentős szerepet játszottak a radikális reformációban. Az anabaptista mozgalom 1525 januárjában indult Svájcban (→ Svájci Testvérek), és gyorsan elterjedt Németország nagy részén. Az anabaptisták jellemzői közé tartozott az összes hívő papsága, a gyülekezeti autonómia, az eskü elutasítása és a vallásszabadság iránti elkötelezettség.
- A különböző csoportjaik a következő vezetőkhöz kapcsolódnak: Kaspar Braitmichel, Conrad Grebel, Balthasar Hubmaier, Hans Hut, Anneken Jans, Felix Manz, Pilgram Marbeck, Dirk Philips, Michael Sattler, Leupold Scharnschlager, Leonhard Schiemer, Menno Simons és Ulrich Stadler.
- A spirituálisokra a középkori miszticizmus és a humanizmus egyaránt hatott. Gyakran elszigetelt gondolkodók voltak, akik körül nem alakult ki mozgalom. Számukra a vallás külső formái másodlagosak, sőt károsak, a hit pedig egyéni valóság, amelyet a Szentlélek működése vált ki. a Szentlélek ihletését a Szentírás szava fölé helyezték (inspiráció),[5] azaz személyesen átélt kinyilatkoztatás a bizonyosság egyetlen forrása.[6]
- A misztikus-spiritualistákat a következő személyek képviselik: Hans Denck, Sebastian Franck, Andreas (Bodenstein) Karlstadt, Heinrich Niclaes, Gabriel Ascherham, Kaspar Schwenckfeld, a zwickaui próféták.
- Később Oroszországban is kialakult egy heterodox spirituális mozgalom, a spirituális kereszténység.
- Schwenkfeldiánusok ma is élnek Észak-Amerikában.
- A forradalmárok, "rajongók". Ezeket a személyeket és csoportokat erősen befolyásolták a Dániel könyve és a Jelenések könyve; látnokok és apokaliptikus gondolkodásúak.[5]
- Thomas Müntzer egyesítette az egyházreformot a fennálló politikai és társadalmi viszonyok bírálatával.
- Más jelentősebb személyek: Melchior Hofmann, Bernhard Rothmann.
- Az antitrinitáriusok: a szociniánusok, lengyel testvérek, unitáriusok.
- Jelentősebb személyek: Sebastian Castellio, Bernardino Ochino, Szervét Mihály, Lelio és Fausto Sozzini
Az egyes kategorizálások között alkalmanként átfedések is vannak, például Thomas Müntzer a spirituális csoporthoz, vagy a zwickaui "próféták" a forradalmár csoporthoz is köthetők. Ludwig Haetzer antitrinitárius nézete csak az anabaptizmus miatti kivégzése (1529) után vált nyilvánossá.
Jegyzetek
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
