Protogeometrikus vázafestészet
From Wikipedia, the free encyclopedia
A protogeometrikus vázafestészet az i. e. 11. század utolsó harmadától körülbelül i. e. 900-ig az ókori görög vázafestészet egyik díszítési stílusa volt. I. e. 1100 körül a bronzkori mükénéi kultúra összeomlásával a népesség drasztikus csökkenésnek indult és a legtöbb művészeti ág eltűnt. Megszűnt az írás, a monumentális építészet és a luxustárgyak előállítása, az agyagedények készítése azonban kisebb mennyiségben tovább folytatódott. Így a kerámia maradt az egyetlen művészeti ág, amelynek segítségével követni lehet az átmenetet a szubmükénéi korból a protogeometrikus korba.
A szubmükénéi fazekasok ugyanolyan edényformákat alkalmaztak mint a késő bronzkorban, de az edények minősége gyengébb volt, és a díszítés csak hullámvonalakra korlátozódott az edények hangsúlyosabb részein. Később minden országrészben más-más stílus fejlődött ki, a legszebb műalkotások Attikából maradtak fenn. Kevés más egyszerű geometrikus elem jelenik meg rajtuk, és mivel ez még nem kialakult geometrikus stílusa Görögországnak a periódust külön névvel protogeometrikusnak nevezik. Ekkor a vázák már jobb minőségűek, szebb arányúak, és a nyak vagy has festett díszítése gondosan illeszkedik az egyszerű, hatásos formákhoz.
A mükénéi összeomlás után feltűnő a nagy területen készített edények viszonylagos egységessége, ez arra utalhat, hogy az úgynevezett sötét századokban a korábban véltnél kisebb volt az általános visszaesés.[1]