(1937–) magyar sakkozó From Wikipedia, the free encyclopedia
Portisch Lajos (Zalaegerszeg, 1937. április 4. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar sakkozó, nemzetközi nagymester, sakkolimpiai bajnok, csapatban sakkvilágbajnokságon ezüstérmes, Európa-bajnokságon ezüst- és bronzérmes, kilencszeres magyar bajnok.
Portisch Lajos | |
Személyes adatok | |
Születési dátum | 1937. április 4. (87 éves) |
Születési hely | Zalaegerszeg, Magyarország |
Állampolgárság | magyar |
Kitüntetései | |
Versenyzői adatok | |
Cím | nemzetközi nagymester (1961) |
Élő-pontszám | 2467 (2014. júliustól) |
Legmagasabb Élő-pontszám | 2655 (1980. január) |
Legmagasabb ranglista | világranglista 2–3.[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Portisch Lajos témájú médiaállományokat. |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Az egyik legerősebb – nem szovjet – sakkjátékos az 1960-as évek eleje és az 1980-as évek vége között. Az 1970-es és az 1980-as években a világ legjobb tíz sakkozójának egyike. Tizenkét világbajnoki zónaközi döntőn vett részt, hét alkalommal jutott be a világbajnokjelöltek versenyének párosmérkőzéses negyeddöntőjébe, ebből két alkalommal az elődöntőbe. 20 sakkolimpián játszott. Több megdönthetetlennek tekinthető sakkolimpiai rekord fűződik a nevéhez, amelyeken 1 arany, 3 ezüst és 2 bronzérmet szerzett a magyar válogatott színeiben. Kilenc alkalommal nyert magyar bajnokságot. Számos erős nemzetközi versenyt nyert meg. 2004-ben A Nemzet Sportolója címmel tüntették ki.
2023-ban a World Chess Hall of Fame tagjai sorába választották.[2]
Tizenöt évesen szerepelt első alkalommal a magyar bajnokságban. 1955-ben az ifjúsági világbajnokságon negyedik helyezést szerzett, amelyen Borisz Szpasszkij későbbi felnőtt világbajnok lett a győztes. Ugyanebben az évben a magyar sakkbajnokság középdöntőjéből beverekedte magát a döntőbe, ezzel a teljesítményével szerezte meg a mesteri címet.[3]
1956–1959 között négy alkalommal vett részt a Főiskolai világbajnokságon, amelyeken a magyar csapat tagjaként 2., 4., 5. és 3. helyezést ért el. 1959-ben az 1. táblán a mezőny legjobb eredményét érte el.[4]
A nemzetközi mesteri címet 1958-ban szerezte meg, a Balatonfüreden rendezett nemzetközi verseny megnyerésével, ahol olyan erős nagymestereket utasított maga mögé, mint Szabó László és Alekszandr Tolus.
1961 óta nemzetközi nagymester.[5][6]
1960 és 1993 között 12 alkalommal kvalifikálta magát a világbajnokjelöltek zónaközi döntőjére. Ebből hét alkalommal harcolta ki a legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen való részvétel jogát, és három alkalommal jutott be a legjobb 4 közé.
1970-ben a 3. táblán játszott a Világválogatottban az 5 világbajnokkal felálló Szovjetunió válogatottja ellen, és Viktor Korcsnojt 2,5 – 1,5 arányban legyőzte. (A mérkőzést a Szovjetunió nyerte 20,5 – 19,5 arányban.)
1978-ban első táblásként volt tagja a sakkolimpiát nyert magyar válogatottnak.
2015. áprilisban az Élő-pontszáma a klasszikus sakkban 2467, amellyel a magyar ranglistán a 37., rapidsakkban 2426.[7] Legmagasabb Élő-pontértéke 1980. januárban 2655 volt.[1] A chessmetrics.com historikus pontszámítása szerint elért eredményei alapján 1980. február és 1984. február között 8 alkalommal is a világranglista 3. helyén állt.[8] A FIDE archív nyilvántartása szerint az 1981. júliusi világranglistán Anatolij Karpov mögött Viktor Korcsnojjal holtversenyben a 2–3. helyen állt.[1]
15 alkalommal játszott a magyar bajnokság döntőjében, ebből 9 alkalommal az 1. helyet szerezte meg. Eredményei:
1960-ban Madridban szerepelt először zónaversenyen, ahol Svetozar Gligorić mögött Arturo Pomar nagymesterrel holtversenyben a 2–3. helyet érte el. Első zónaközi döntőjére 1962-ben Stockholmban került sor, ahol a 9–10. helyen végzett, éppen hogy lemaradva a legjobb nyolc közötti párosmérkőzésre való jogosultságról. Ezt a versenyt egyébként Bobby Fischer nyerte meg.
Portisch megnyerve az 1963-ban Halléban rendezett zónaversenyt, jogot szerzett az 1964-es amszterdami zónaközi döntőn való részvételre, amelyen Samuel Reshevskyvel holtversenyben a 8–9. helyen végzett. A holtverseny megnyerése után Portisch első alkalommal játszhatott a világbajnoki címért a legjobb 8 között. A Mihail Tal elleni párosmérkőzésen 1965-ben Bledben azonban 5,5 – 2,5 arányban alulmaradt.
Portisch megnyerve az 1967-es hallei zónaversenyt, kvalifikálta magát az 1967-es sousse-i (Tunézia) zónaközi döntőre, amelyen az 5. helyen végzett. A legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen Bent Larsennel szemben 4,5 – 5,5 arányban maradt alul.
Az 1969-ben Raachban rendezett zónaversenyen a 2–5. helyet szerezte meg. A két továbbjutó helyért a négyes holtverseny eldöntése során Borislav Ivkov, Jan Smejkal és Ulf Andersson ellen a 6 játszmából 4 pontot szerezve jutott tovább az 1970-es Palma de Mallorcai zónaközi döntőbe, amelyen Vaszilij Szmiszlovval a 7–8. helyen végzett. Az első tartalék helyéért párosmérkőzést kellett vívniuk, amely 3–3-ra végződött, így a verseny holtversenyszámítása döntött, ami Szmiszlovnak kedvezett, de a tartalék beugrására nem került sor.
Portisch továbbjutott az 1973-ban Petropolisban rendezett zónaközi döntőből, miután a versenyen holtversenyben a 2–4. helyen végzett, és a rájátszásban Lev Polugajevszkij és Jefim Geller ellen a 8 játszmából 5,5 pontot szerzett. A legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen 1974-ben Palma de Mallorcában Tigran Petroszján ellen 6–7 arányban alulmaradt.
Az 1976-os zónaközi döntőn Bielben Petroszjánnal és Tallal holtversenyben, Larsen mögött a 2–4. helyet szerezte meg. A holtversenyt eldöntő rájátszásban a 8 mérkőzésből 4 pontot szerezve jutott a legjobb nyolc közé. Miután az első meccsen 1977-ben Rotterdamban 6,5 – 3,5 arányban legyőzte Larsent, először jutott a legjobb négy közé. Ezt követően azonban Genfben 8,5 – 6,5 arányban alulmaradt Borisz Spasszkijjal szemben.
1979-ben a megosztott 1–3. helyen jutott tovább a Rio de Janeiróban rendezett zónaközi döntőről. Ekkor revánsot vehetett Borisz Szpasszkijon, mert a párosmérkőzésük 7–7 arányú döntetlennel ért véget, de a sötéttel szerzett több pontjával Portisch jutott immár második alkalommal a legjobb négy közé. Ott azonban 6,5 – 4,5 arányban kikapott Hübnertől.
Az 1982-es zónaközi döntőn Tolucában az 1–2. helyet szerezte meg, de a legjobb nyolc között 6–3 arányban vereséget szenvedett Viktor Korcsnojtól.
Az 1985-ös zónaközi döntőre kvalifikálta magát, de ott nem szerezte meg a továbbjutáshoz szükséges helyezést.
Az 1987-ben Szirákon rendezett zónaközi versenyen a 3–4. helyet érte el, az ezt követő rájátszásban John Nunn ellen 4–2-es eredménnyel harcolta ki a párosmérkőzésekre való továbbjutás jogát. Az első körben 3,5 – 2,5 arányban nyert Rafael Vaganjan ellen, de a legjobb négy között ugyanilyen arányban kikapott Jan Timmantól.
Az 1990-ben Manilában rendezett zónaközi versenyen jó kezdés után erősen visszaesett, és nem ért el továbbjutó helyet.
Nem járt sikerrel az 1993-ban Bielben rendezett zónaközi versenyen sem.
1956-1959 között négy alkalommal játszott a magyar főiskolai sakkválogatottban világbajnokságon. A csapat 1956-ban ezüst, 1959-ben bronzérmet szerzett. Ez utóbbi alkalommal Portisch az 1. táblások között a legjobb eredményt érte el.
Nyolc Európa-bajnokságon képviselte a magyar színeket, amelyeken 1961 és 1983 között a csapat minden alkalommal dobogós helyezést ért el. Portisch 1961-ben és 1983-ban tábláján a mezőny legjobb eredményét nyújtotta, a többi alkalommal is a 2. vagy 3. legjobb eredményt érte el.
Portisch Lajos több rekordot is tart:
Legnagyobb sikere az 1978-as, Buenos Airesben rendezett sakkolimpián csapatban elért 1. helyezése, ahol az 1. táblán 14 játszmából elért 10 pontjával nagyban hozzájárult a sikerhez. 1988-ban és 1994-ben tábláján a 2. legjobb eredményt érte el. A 20 sakkolimpián, amelyen részt vett, összesen 11 érmet szerzett.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.