Pomeránia (németül és svédül Pommern, lengyelül Pomorze, kasubul Pòmòrskô, latinul Pomerania, jelentése: tengermellék) történelmi régió a mai Lengyelország és Németország északi területén, a Balti-tenger déli partján, a Reknitz, Odera és Visztula torkolatánál.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Pomeránia Lengyelország és Németország északi területeinek nagy részét foglalja el. Az alábbi részekből áll: Elő-Pomeránia (németül Vorpommern), Rügen szigete, Szczecini-tengerpart, Koszalini-tengerpart, Gdański-Pomeránia, Kasubföld és Pomerániai-tóvidék. A terület határai: nyugaton a Reknitz, keleten a Visztula délről a Warta és Noteć folyók vonala.
Pomeránia nagyobbik része Lengyelország határain belül helyezkedik el a Nyugat-pomerániai, és a Pomerániai vajdaság területén. Kisebb részei átnyúlnak a Nagy-lengyelországi és Lubusi vajdaságba. Német oldalon van Elő-Pomeránia. Ennek egésze a Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány területére esik. Ez a felosztás a második világháborút befejező három konferencián (teheráni, jaltai és potsdami) alakult ki.
Pomerániában általános a morénás tájkép, sok természetes tó tarkítja. Jellegzetesek a rövid, közvetlenül a tengerbe ömlő folyók, mint a Parsęta, Rega, Słupia, Łeba vagy Peene, valamint nagy, sekélyvizű tavak, mint a Łebsko és a Gardno. Egész Pomeránia a Balti-tenger vízgyűjtőjében helyezkedik el. A folyókon, főleg a Słupia folyón víztározók vannak. Közülük legnagyobb a Strzegomino és a Głębokie. Energetikai célokra szintén felhasználják a természetes tavakat: a Kwiecko-tavat Żydowo környékén és a Żarnowieckie-tavat. Az ezekből a tározókból származó víz szivattyús-tározós vízerőművet működtet.
Települések
A legnagyobb városok és 1999-es népességük:
- Hármasváros konurbáció:
- Szczecin (Stettin), 416 988 (1905-ben: 224 078 fő)
- Bydgoszcz (Bromberg), 386 855
- Toruń (Thorn), 206 158 fő
- Włocławek (Leslau), 123 373 fő
- Koszalin (Köslin), 112 375 fő
- Słupsk (Stolp), 102 370 fő
- Grudziądz (Graudenz), 100 787 fő
- Stargard Szczeciński (Stargard in Pommern), 72 000 fő
- Tczew (Dirschau), 60 128 fő
- Kołobrzeg (Kolberg), 50 000 fő
- Świnoujście (Swinemünde), 44 000 fő
- Malbork (Marienburg), 40 135 fő
- Kwidzyn (Marienwerder), 37 936 fő
- Police (Pölitz), 34 319 fő
- Greifswald (lengyelül Gryfia), 52 984 fő
- Stralsund (Strzałów), 63 000 fő
- Wolgast (Wołogoszcz), 12 656 fő
- Pasewalk, 11 959 fő
- Ueckermünde, 10 545 fő
- Barth, 9 272 fő
Történelmi jelentőséggel bír még: Wolin, Gniew és Kamień Pomorski.
A középkorban Pomerániát pomerániai (kasub), valamint Elba-menti (ran, wielet, obodrzyc és más) szláv törzsek lakták.
A 8–9. századig fennállt a Pomerániai Hercegség, mely felölelte a Gdańsk környéki földeket egészen Rostockig.
Az Odera és a Visztula torkolata közötti területet a lengyel uralkodók meghódították, azonban a központi hatalom meggyengülése korában ezek a földek törekedtek a függetlenség megszerzésére. Az első, aki megszerezte az uralmat Pomeránia felett, valószínűleg I. Mieszko volt. Másodszor I. Kázmér és Ferdeszájú Boleszláv terjesztette ki uralmát. A szászok állandó nyomása eredményeképpen a 13. századra Pomeránia Oderán túli része a Német-római Birodalom határai közé került.
A feudális széttagoltság korában az Oderán inneni Pomeránia gyakorlatilag önállósodott a lengyel koronától a Gryfitek nemzetségének uralma alatt. A Gryfitek hercegsége, noha folyvást szerették volna megszerezni az Oderán túli Pomeránia egy részét is, maga is hajlamos volt a szétesésre és 1181-ben a császárság hűbéresei lettek kemény feltételekkel. Krakkóval a Gdanski Pomeránia (másként Pomerélia vagy Kelet-Pomeránia) mutatott fel szorosabb kötelékeket, amely a helyi dinasztiák uralma után I. Lokietek Ulászló uralma alá került, de csaknem azonnal 1308-ban elfoglalta a Német Lovagrend.
A 13. és a 17. század között néhány városa a Hanza-szövetség része lett.
Nagy Kázmér élete végén sikertelen kísérletet tett nyugati Pomeránia visszafoglalására, melyet unokájának Kazkonak, a słupski hercegnek akart adni. 1466-ban, a második toruńi béke után a Gdański Pomeránia ismét a lengyel király uralma alá tért vissza.
1637-ben kihalt a Gryfitek dinasztiája. 1648-ban a vesztfáliai béke eredményeképpen a pomerániai hercegség nyugati része Svéd-Pomeránia (vagy Svéd-Elő-Pomeránia) néven Rügen szigetével és az Odera torkolatával együtt Svédországhoz került, a keleti része pedig a Brandenburgi Választófejedelemséghez. A svéd területek fokozatosan átkerültek Brandenburghoz. 1720-ban Szczecin porosz fennhatóság alá került és Pommern tartomány fővárosa lett. 1772-ben Lengyelország első felosztásakor az addig lengyel Gdański Pomerániát (Gdańsk kivételével) Poroszországhoz csatolták. Az 1815-ös bécsi kongresszus egyezménye alapján Poroszország egész Pomerániát bekebelezte, az utolsó svéd területeket (Wolgast, Greifswald, Stralsund és Rugia) is megszállva.
Az 1818-as adminisztrációs reform során Pomerániát két részre osztották: Pommern-re és Westpreussen-re. Az elsőbe a szczecini, stralsundi és koszalini helytartóság tartozott, a másodikba pedig a gdański i kwidzyński.
Az első világháború után az újjászülető Lengyelország visszakapta a kettévágott Gdański Pomerániát, amely rövidesen egyik ürügyéül szolgált annak, hogy Hitler 1939-ben megtámadta az országot. A második világháború után a nagyhatalmak döntése eredményeképpen Lengyelország az Odera és Visztula közötti egész Pomerániát visszakapta. Az NDK, majd később Németország fennhatósága alatt maradt Vorpommern.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
