Pneumatikus erőátvitel és automatizálás From Wikipedia, the free encyclopedia
A pneumatika sűrített levegő energiájával létrehozott mozgást jelent. A pneuma (görög szó), jelentése: lélegzés, levegő, és a kinematika (kinima görög szóból ered) jelentése: mozgás, mozgatás.
A sűrített levegő első felhasználására már az ókorban is találunk példákat, elsősorban fújtatók esetében. Később orgonák építésénél került előtérbe, majd ipari alkalmazása megjelent a bányászatban és a kohászatban is.
A műszaki világban a 19. században kezdték széles körben alkalmazni sűrített levegős szerszámok, fúrók, kalapácsok, csőpostarendszerek és mozdonyok egyéb segédberendezéseként. A gépipar és automatizálás területét a 20. század közepétől hódította meg mint elengedhetetlen alkalmazás.
Az itt felsorolt vállalatok az állásos (kétállású) pneumatikus automatika elemeket gyártották. Az egri Finomszerelvénygyár, a Mecman svéd céggel 1967. október 11-én kötötte meg azt a nemzetközi szerződést, amely hosszú távon megalapozta a pneumatika iparágat Magyarországon, azon belül Egerben. Az évek folyamán a gyártás több cég neve alatt futott:
A gyártás 2017-ben, immár Aventics Hungary Kft. néven ünnepelte 50 éves fennállását.
A német Festo cég Magyarországon állásos és analóg automatikákban is több mint három évtizede szerepet vállal a pneumatika oktatásában és szerelvényeinek forgalmazásában.[1]
A sűrített levegő valamilyen nyomásra sűrített légköri levegőt jelent, melynek növelt nyomása energiát tárol, így munkavégzésre alkalmas. A levegő sűrítése közben hő keletkezik, tágulásakor a levegő lehűl. A légköri nyomást a Földet körülvevő levegő tömege okozza, értéke nem állandó, nagysága függ a levegő sűrűségétől és a magasságtól. A normál légköri nyomást az időjárás által okozott ingadozások kiküszöbölésére a szabvány (ISO 2533:1975) viszonyítási értéket határozott meg.
Tengerszinten meghatározott érték: 1013,25 mbar = 1013,25 hPa = 760 Torr
A nyomás a viszonyítási pont függvényében az alábbiak szerint határozható meg:
Minden pneumatikus rendszer 4 részegységből épül fel:
A levegő energiatartalma kompresszor segítségével lép magasabb szintre, majd szűrés és szárítás után léphet tovább a pneumatikus hálózat csövein keresztül a valós technikai alkalmazásba.
A pneumatikus alkalmazások a sűrített levegőt használják munkavégzéskor. Többnyire szelepek segítségével irányítható a nyomási energia a hengerek megfelelő kamráiba, ahol a dugattyúra kifejtett erő azt a megfelelő irányba mozdítja.
A légköri levegő sűrítésének eszköze a kompresszor. Széleskörűen elterjedt a dugattyús kivitelű kompresszor, de nagy mennyiségű sűrített levegő előállításához csavarkompresszorok alkalmazása gazdaságosabb. A kompresszorok a légköri levegőt szívják be, majd a térfogat csökkentésével megnövelik a nyomását és ezt a magasabb energia tartalmú közeget továbbítják a kipufogó nyitáson (szelepen) keresztül. Az iparban általánosan 6-10 bar túlnyomású levegő használata terjedt el, ezért a kompresszorok is ilyen érték közelében állítanak elő sűrített levegőt. A levegő a sűrítés közben felmelegszik és ez által nagyobb mértékben képes vizet megkötni.
A kompresszorokból kikerülő levegő nagy nyomásállósággal bíró tartályokban tárolható, de mielőtt ide kerülne, érdemes elvégezni a lehűtését, szárítását és szűrését. Ez azért fontos, mert a tartályban való lehűlés után a nedvességgel túltelített levegő eléri a harmatpontot és kiválik belőle a víz, ami a rendszerbe kerülve károkat okozhat. A mechanikus szűrés is elengedhetetlen a későbbi pneumatikus rendszer tömítéseinek élettartama szempontjából.
A sűrített levegő elosztása a kompresszortól a fogyasztóig csővezetékeken keresztül történik, hasonlóan, mint a vízvezeték hálózatban. Fontos, hogy a csövek átmérője elegendő legyen ahhoz, hogy az áramlási veszteségek minimalizálhatóak legyenek. Érdemes kerülni a szűk és éles hajlításokat a csőrendszerben, mert ez is jelentősen növeli az áramlási veszteséget. A csővezetékeket és a tároló tartályokat a nyomástartó edényekre vonatkozó biztonsági és tervezési előírások figyelembevételével lehet kialakítani.
A pneumatikus alkalmazások leggyakoribb elemei a szelepek és a végrehajtó szervek (angolul: actuator).[2]
A szelepek feladata a sűrített levegő áramlásának vezérlése. Segítségükkel biztosítható, hogy a szükséges mennyiségű levegő a megfelelő időpontban a megfelelő berendezéshez jusson. A feladattól függően a szelepek kivitele a következő lehet:
A legelterjedtebb pneumatikus végrehajtó szerv a munkahenger, amely a dugattyú felületére ható nyomási energia felhasználásával hoz létre egyenes vonalú mozgást. Kialakítása alapján megkülönböztethető:
Működését tekintve lehet egyoldali működésű (rugó visszatérítéses) vagy kétoldali működésű. A henger legfőbb jellemzője a méret, mert a dugattyú átmérője az általa kifejthető erőhatást, a löket a munkavégzés nagyságát határozza meg. A forgó mozgást létrehozó végrehajtó szervek a légmotorok.
Gyakori példa erre a dugattyús végrehajtó és a szelepes beavatkozó egység, amelyet így együtt végrehajtó–beavatkozó szervnek neveznek.
A műszaki élet majd minden területén lehet találkozni pneumatikus eszközzel, ennek köszönhetően a mindennapi életünkhöz szinte észrevétlenül kapcsolódik a pneumatika.
A sűrített levegő képes akár járműmeghajtásra is, ezek a pneumobilok.
Pneumatikus automatika az irányítástechnikának az a részterülete, amely szabályozási és vezérlési feladatokkal foglalkozik, és főként állásos szabályozásként használjuk fel. Az irányítástechnika történetében arányos szabályozási körök is épültek ilyen eljárással. Ezeket a Mechanikai Mérőműszerek Gyára gyártotta. Az állásos irányítástechnikai rendszerek gyártója az Egri Finomszerelvénygyár volt, valamint a Festo termékeit elterjedten használták Magyarországon.
Az analóg pneumatikus irányítástechnika alkalmazásai egyre ritkábbak. Náluk a szabályozási (irányítási) kör minden elemét megpróbálták teljesen pneumatikus megoldásokkal megvalósítani. Volt tehát pneumatikus érzékelő, pneumatikus szabályozó, végrehajtó és beavatkozó szerv. A szabályozási kör jelei analógjai voltak a szabályozott jellemzőnek. Például a hőmérséklet nulla és száz fok közötti tartományát leképezték 0,2 és 1 bar túlnyomású értékre, teljesen lineáris megfeleltetéssel. Ez a rendszer hasonló a jelenleg is használt elektronikus analóg szabályozásokhoz, bár azokat is ma már digitális megvalósításban ismerjük.
Az állásos pneumatikus rendszerekhez egészen más rendszer hasonlítható: a hidraulikus automatika.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.