Lengyelország a 18. század végén, a három felosztás folyamatában elvesztette függetlenségét, Krakkó Habsburg uralom alá került. A 19. század elején az osztrák hatóságok számos olyan intézkedést hoztak, amelyek célja a nemzeti kultúra és a lengyelek védekező képességének gyengítése volt. Így került sor pl. a Régi Mária temető felszámolására, vagy a várost körülvevő katonai védőművek, várfalak és tornyok bontására, az ezek előtt futó várárkoknak földdel való feltöltésére. Utóbbi révén elhanyagolt, üres terület jött létre a város körül, mely szeméttárolóként és szennyvízvezetőként szolgált.
1820-ban a városi polgárok összefogtak, hogy „városi kerteket” hozzanak létre a területen Planty névvel. Az elnevezés egyszerre utal a növényekre (palánta) és a tisztogatás, ültetés folyamatára (plántál). A krakkóiak azonban hosszú ideig a Plantacye, Plantacje vagy egyszerűen csak a „városi sétány” megjelölést használták rá.
A park kialakításának ötletadója, fő kezdeményezője és tervezője Feliks Radwański volt. 1826-os halála után Florian Straszewski lett a munkálatok vezetője, aki 1830-ban alapítványt hozott létre, hogy biztosítsa a Planty fenntartását. A munka kezdetén a területet megtisztították a törmelékektől, feltöltötték az árkokat, a felszínt kiegyenlítették, majd termékeny talajjal fedték le. A Barbakán épületét korábban nem bontották el az osztrák hatóságok, így az máig megmaradt a kialakított parkban. A következő lépésben a területet fákkal ültették be, elsősorban gesztenyefákkal, valamint juharfákkal, hársfákkal, kőrisfákkal, nyárfákkal és egzotikus fák egyedi példányaival. Ez után cserjéket, pázsitot és virágágyásokat telepítettek, végül sétányokat és játszótereket alakítottak ki. 1827-től a Wawel-dombotőszibarack- és szőlőültetvényekkel borították be a déli lejtőin, de ezeket az 1850-es években az osztrák hadsereg felszámolta, hogy a dombon fellegvárat és kaszárnyát alakítson ki.
A későbbi években kioszkok és koncertpavilonok kaptak helyet a parkban. A szokásos ápolási munkákat szakképzett kertészek végezték. A városi hatóságok 1879-es rendelete szerint kilenc részre osztották a területet, és így gondozták a növényeket. A rendszer a 20. század közepéig működött.
A Planty idővel korzóvá, társadalmi összejövetelek és nemzeti ünnepségek színhelyévé vált. 1871-ben létrehozták a Park Bizottságot (Komisja Plantacyjna), amely a park ügyeinek szervezéséről és folyamatos ápolásáról gondoskodott. A bizottság kezdeményezésére kezdték el műalkotásokkal díszíteni a parkot. A hagyomány szerint a második világháború előtt a Lubicz utcánál állt egy szilfa, melyet Tadeusz Kościuszko ültetett. 1919-ben a Lengyelországban régóta népszerű, „a szabadság tölgye” fát ültettek a Jagelló Egyetemhez tartozó Collegium Novum elé. A második világháború idején a park jó része elpusztult. A németek cserjéket, bokrokat vágtak ki, és „háborús célokból” elvitték a fémkerítést, mely elválasztotta a sétautakat és a zöld növényzetet.
A háború után a parkfenntartás a Planty további romlásának megakadályozására korlátozódott. A városi kert újjáélesztése Janusz Bogdanowski építész, várostervező nevéhez fűződik, vállalkozása 1989-ben indult. A felújítás néhány éve alatt pótolták és helyreállították az utcabútorokat. Elegáns lámpákat, kerítéseket, padokat telepítettek, alacsony kőfalak segítségével megrajzolták az egykori tornyok, városkapuk és várfalak nyomvonalát.
A Planty számos alkotót inspirált. Példaként említhető Jan Stanisławski ("Planty krakowskie"), Witold Wojtkiewicz ("Planty w Krakowie"), Aleksander Trojkowicz ("Barbakan") vagy Stanisław Wyspiański ("Planty o świcie" és "Chochoły – Planty nocą") festményei, valamint Maria Pawlikowska-Jasnorzewska költő "Planty" című verse.
Műalkotások:
A Podzamcze utcától a św. Idziego utca felé (az óramutató járásával megegyező irányban) haladva a Plantynál a következő műalkotások álltak vagy állnak ma is:
Baglyok.Bronisław Chromy alkotása (1961). A nagy és két kis bagolyból álló, kőből készült kompozíció gyakran esik "gyűjtők" prédájává. 2015-ben a szobor felújításakor a hiányzó figurákat pótolták és a nagy baglyot megtisztították.
Stefan Banach (1892-1945) és Otton Nikodym (1887-1974) lengyel matematikusok emlékműve (2016).Stefan Dousa bronz alkotása.
Tadeusz Żeleński ("Boy") (1874-1941) író, fordító mellszobra (1985).Edward Bush szobra.
Krakkó műemlékeinek adományozóiról és megmentőiről megemlékező bronz emléktábla a Régészeti Múzeum kertjének falán (1978). A táblát Henryk Jabłoński, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnöke állította.
Grażyna és Litawora kőszobra (1884).Alfred Daun alkotása. A szobor Adam Mickiewiczre és a költő Grażyna és Litawora című elbeszélő költeményére emlékezik.
Adam Stefan Sapieha (1867-1951) bíboros szobra (1976). A bronzból készült alkotást August Zamoyski tervezte.
Chopin zongorája-szökőkút (2006).Maria Jarema1949-es terve alapján Wanda Czełkowska és Marta Kozielec készítette.
Az 1932–1933 közötti ukrajnai nagy éhínség áldozatainak emlékműve (2008). Bronzból készült, falra szerelt dombormű.
Kegyelmes Szűzanya kőszobra (1771). A Mária-templom körül elterülő Régi Mária temető bejárati kapujánál állt a temető 1797-ben történt felszámolásáig. Akkor a szobrot a kapucinusok vásárolták meg árverésen. Jelenlegi helyén 1941-től látható.
Kopernikusz (1473-1543) csillagász kőszobra (1900).Cyprian Godebski alkotása. Eredetileg a Collegium Maius udvarán állt, jelenlegi helyére, a Collegium Witkowski elé 1953-ban került.
Artur Grottger (1837-1867) festő mellszobra (1903). Wacław Szymanowski alkotása.
Frederic Chopin emlékműve (már nem létezik).Władysław Marcinkowski alkotása volt, 1890 és 1931 között a św. Tomasza utcánál állt. Egy nagyobb emlékmű felállítása miatt lebontották, de a második világháború meghiúsította a terveket.
Lilla Weneda szobra (1885). Alfred Daun műalkotása. Juliusz Słowackinak állít emléket, aki tragikus költői művet írt ezzel a címmel. Az eredetileg kőből készült szobrot 1897-ben bronzöntvénnyel cserélték le. Az új szobor megrendelője dr. Henryk Jordan volt.
Rejtan Tadeusz (1742-1780) politikus, nemzeti hős emlékműve (1856-1859 között készült, 1890-ben avatták fel).Teodor Zakrzewski munkája. 1946 februárjában vihar pusztította el. Czesław Dźwigaj szobrász újította fel 2007-ben.
Jadwiga és Jagiełło szobra (1886).Karna Knaus terve alapján Oskar Sosnowski készítette. Az emlékművet a Lengyel-Litván Unió 500. évfordulója alkalmából állították, Szent Hedvig (Anjou Jadwiga királynő) és II. Ulászló lengyel király alakját formázza meg.
Tó (1904). Fekvő nyolcas alakú, japán stílusú mesterséges tavacska szigettel, rajta nyírfákkal, íves hidacskával, valamint szökőkúttal.
Emlékmű a Hárfásnak (Bojan) (1886).Pius Weloński alkotása. A bronz emlékmű Bohdan Zaleski költő tiszteletére készült Rómában, Konstanty Wołodkowicz földbirtokos adományából. Jelenlegi helyén 1904-től áll, korábban a Barbakán másik oldalán volt.
Temető és emlékmű a szovjet katonák számára (elköltöztetve). Az emlékmű 19 szovjet katona sírja is volt, akik a város felszabadítása során haltak meg. 1945-ben emelték, Marcin Bukowski és Karol Muszkiet tervezte. 1997-ben az emlékművet és a sírokat átköltöztették a Prandoty utcai katonai temetőbe.
Jan Matejko szobra (2013).Jan Tutaj készítette.
Martin Oracewicz paszományverő emléktáblája (1897). A tábla a bari konföderáció hősének állít emléket, aki Krakkó védelmekor 1768-ban megölte a cári parancsnokot, Ivan Panin tábornokot (a tábla téves, valójában Bock ezredes volt a megölt parancsnok).
Az 1936-os krakkói események emlékműve (1989). A lengyel állami rendőrség által 1936. március 23-án meggyilkolt nyolc sztrájkoló, a Semperit gumigyár alkalmazásában álló munkás emlékére állították. Az emlékmű szikla kereszttel.
Florian Straszewski emlékműve (1874-ben készült, 1875-ben avatták).Edward Stehlik alkotása. A Tátra gránitjából készült obeliszk a Planty és a Kościuszko-halom legfőbb kezdeményezőjének állít emléket.
Michał Bałucki emlékműve (1911).Tadeusz Błotnicki alkotása.
Narcyz Ignacy Wiatr (Zawoja”) (1907-1945) parasztpárti politikus, a lengyel földalatti hadsereg ezredesének emlékműve (1992). A szobor alkotója Bronisław Chromy.
Holtak lámpása (Szent Gertrude-kápolna) (1710).
Ez a szócikk részben vagy egészben a Planty (Kraków) című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.