Paul Heyse

Paul Johann Ludwig von Heyse (Berlin, 1830. március 15.– München, 1914. április 2.) német költő és elbeszélő, a müncheni költőkör tagja. 1910-ben ő volt az első német szépirodalmi író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. A politikamentes szórakoztató irodalom jeles képviselője.

Paul Johann Ludwig von Heyse
Nobel-díjas író (1910)
Született	1830. március 15. Berlin
Elhunyt	1914. április 2. (84 évesen) München, Németország
Állampolgársága	porosz
Házastársa	Anna Heyse[1] Margarete Heyse ( – 1862. szeptember 30.)[1]
Gyermekei	Ernst Heyse Julie Baumgarten
Szülei	Karl Wilhelm Ludwig Heyse
Foglalkozása	költő színműíró fordító regényíró író rajzoló
Iskolái	Bonni Egyetem Humboldt Egyetem Friedrich-Wilhelms-Gymnasium
Kitüntetései	Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1871) Schiller prize (1884) irodalmi Nobel-díj (1910)[2][3] München díszpolgára (1910)
Sírhelye	müncheni Waldfriedhof
Paul Johann Ludwig von Heyse aláírása
IMDb
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Paul Johann Ludwig von Heyse témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Johann Ludwig von Heyse témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete, munkássága

Adolph Menzel festménye (1853)

Berlinben született, a berlini egyetemen tanult filológiát, tanulmányai befejeztével magántudósként élt. 1852-ben beutazta Olaszországot. 1854-ben II. Miksa bajor király meghívta müncheni udvarába, s ott az elbeszélő műfajok koronázatlan királyaként élte le életét.

A maga korában tekintélyes képviselője volt a müncheni költőkörnek, melynek tagjai^[4] a német Parnasszust, az idealista esztétikát és az elvont szépség kultuszát képviselték, mely végül az egyesített német birodalom dicsőítését és az előkelő emberek szórakoztatását célozta, a szórakoztató irodalom mind a mai napig divatban van természetesen nemcsak Németországban.

Heyse tudatosan Giovanni Boccaccio reneszánsz novelláinak mintájára írta saját elbeszéléseit,^[5] melyekben a téma szinte kizárólag mindig a szerelem, kissé rafinált lelki problémaként felvetve. Remek stiliszta volt, neoreneszánsz, neoklasszicista stílusban írt, artisztikus elbeszélő művészetét nemcsak az udvari emberek, hanem a polgárság körei is kedvelték, nem zavarta őket, hogy Heyse jellemformálása és helyzetrajza gyenge. Igény volt a szórakoztató irodalomra. Legsikeresebb novelláját L’Arrabiata címen írta 1855-ben.

Igen termékeny alkotó volt, számos vers mellett Heyse mintegy 180 novellát, nyolc regényt és 1912-ig 68 drámát írt. Az összes műve 15 kötetből áll, mindegyik kb. 700 oldalas, de nem is tartalmazza minden írását. Heyse műveit a legnagyobb európai nyelvekre és eszperantóra is lefordították. Magyar nyelven számos műve olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Magyarul

• Heyse Pál: Barbarossa. Beszély; Kocsi Ny., Pest, 1871
• A grófi kastélyban. Beszély; ford. Halasi Aladár; Franklin, Bp., 1879
• Két rab. Beszély; ford. R. M.; Franklin, Bp., 1888 (Olcsó könyvtár)
• Felejthetetlen szavak / Megosztott szív; ford. Fái J. Béla; ford. Fái J. Béla; Singer-Wolfner, Bp., 1890 (Egyetemes regénytár. V.)
• A grófi kastélyban. Beszély; ford. Halasi Aladár; Franklin, Bp., 1879 (Olcsó könyvtár. Új olcsóbb kiadás)
• A sellő. Elbeszélés; ford. Szikrai Odo; Franklin, Bp., 1898 (Olcsó könyvtár)
• Német elbeszélők tára. 1. sorozat; Paul Heyse, Hans Hoffmann, Johan Henry Mackay; ford. Alexander Erzsi; Lampel, Bp., 1900 (Magyar könyvtár)
• Laurella megcsókolt; ford. Bilevicz Franciska; Globus Ny., Bp., 1944 (Szórakoztató regények)

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. február 3.)
2. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1910/
3. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
4. Emmanuel Geibel (1815-1884) költőfejedelem; lírikus társai: Friedrich Bodenstedtre (1819-1892); Friedrich von Schackra (1815-99); Hermann Lingre (1820-1905); Wilhelm Hertzre (1835-1902); Heinrich Leuthold (1827-1879). Neoromantikus regényírók: Felix Dahn (1834-1912); Victor von Scheffel (1826-1886), Scheffel verses elbeszéléseket is írt. Ebben a korszakban lett híres bestseller-író a thüringiai Eugenie Marlitt (1825-1887), őt követte a XX. században Hedwig Courths-Mahler (1867-1950). Lásd Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. 250-252. p.
5. Halász Előd i. m. 251. p.

Források

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Paul Heyse témában.

• Werner Martin (szerk.): Paul Heyse: eine Bibliographie seiner Werke. ISBN 3-487-06573-8
• Rainer Hillenbrand: Heyses Novellen: ein literarischer Führer. Frankfurt am Main: Lang 1998. ISBN 3-631-31360-8
• Roland Berbig, Walter Hettche (szerk.): Paul Heyse. Ein Schriftsteller zwischen Deutschland und Italien. Frankfurt am Main: Lang 2001. ISBN 3-631-37378-3
• Gabriele Kroes-Tillmann: Paul Heyse Italianissimo. Über seine Dichtungen und Nachdichtungen. Würzburg: Königshausen & Neumann 1993. ISBN 3-88479-787-5
• Sigrid von Moisy: Paul Heyse. Münchner Dichterfürst im bürgerlichen Zeitalter. München: Beck 1981. ISBN 3-406-08077-4
• Walter Hettche: Literaturpolitik. Die „Münchner literarische Gesellschaft“ im Spiegel des Briefwechsels zwischen Paul Heyse und Ludwig Ganghofer., megjelent: Zeitschrift für Bayerische Landesgeschichte. 55 (1992), 575.-609. oldal
• Nicole Nelhiebel: Epik im Realismus. Studien zu den Versnovellen von Paul Heyse. Igel-Verlag Wissenschaft, Oldenburg 2000. Uni Bremen Diss. 1999. ISBN 3-89621-104-8

További információk

• Paul Heyse: Barbarossa (MEK)
• Paul Heyse: A sellő (MEK)
• Paul Heyse: Felejthetetlen szavak ; Megosztott sziv (MEK)
• A Freie Universität Berlin egyetemi könyvtár kommentált linkgyűjteménye^{[halott link]}
• Eugen Isolani: Paul Heyse. (Zu des Dichters 70jährigem Geburtstage, 15. März) – A költő 70. születésnapja alkalmából. Innsbrucker Nachrichten, Feuilleton, 13. März 1900.

• Irodalomportál
• Németország-portál