Pan (hold)

A Pan a Szaturnusz egyik holdja, a bolygó holdjai közül a legkisebb, átmérője csupán 20 km, és a legközelebb keringő. A hold a bolygó körül kör alakú pályán kering (~4 km bizonytalansággal), 133 583 km távolságban, a Szaturnusz külső (A-) gyűrűjében. Keringési periódusa nem egészen 14 óra.

Pan
Felfedezése
Felfedező	Mark R. Showalter Voyager–2
Felfedezés ideje	1981. augusztus 22.
Névadó	Pán
Alternatív név	Saturn XVIII.
Ideiglenes név	S/1981 S 13
Pályaadatok
Fél nagytengely	133 584 km
Központi égitest	Szaturnusz
Fizikai tulajdonságok
Tömeg	(4,95±0,75)×1015 kg[1]
Átlagos sűrűség	0,42±0,15 g/cm³
Albedó	0,5
Látszólagos fényesség	19,4
A Wikimédia Commons tartalmaz Pan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Pán az Encke-résben

Tulajdonságai

Az egyenlítője körül a Szaturnusz gyűrűjéből rárakódott törmelék egy 5–7 km magas hegyláncot alkot, amely egy derelye-szerű formát eredményez. A hold kicsiny tömege miatt gravitációja csekély, a földinek kevesebb mint két ezreléke. Fényessége 0,5, tehát színe koszos fehér.

Felfedezése

A hold létezését Jeffrey N. Cuzzi és Jeffrey D. Scargle sejtették meg 1985-ben, amikor észrevették, hogy a 325 km széles Encke-rés szélei hullámosak, amit nagy eséllyel egy ott keringő hold gravitációja okoz.^[2] Ezután 1986-ban Mark R. Showalter kiszámolta a Szaturnusz imbolygásából, hogy mekkora holdat és hol kell keresni.^[3]

Végül a holdat 1990-ben fedezte fel Mark R. Showalter a Voyager-2 1981-es felvételein, a becsléstől 1° eltéréssel. Összesen 11 Voyager-2 felvételen találták meg.

Pálya tisztítás

Egy "pásztor" hold vagy bolygó vonzásával eltereli, esetleg befogja a közeli törmelékeket

Az Encke-rés létezéséért ez a hold felelős, Prométeusz holdhoz hasonlóan, így ez is "pásztorként" viselkedik.

A Cassini űrszonda képein egy olyan gyűrűt is találtak, ami egybeesik a Pan pályával. Ez azt jelzi, hogy a Pan hold egy adag törmeléket befogott és lópatkó alakú pálya mentén terelgeti.

Források

1. (2010. július 1.) „Sizes, shapes, and derived properties of the saturnian satellites after the Cassini nominal mission”. Icarus 208 (1), 395–401. o. [2018. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.icarus.2010.01.025. (Hozzáférés: 2020. december 25.)
2. Cuzzi, J. N.; and Scargle, J. D.; Wavy Edges Suggest Moonlet in Encke's Gap, Astrophysical Journal, Vol. 292 (May 1, 1985), pp. 276–290
3. Showalter, M. R. (1986. november 4.). „Satellite "wakes" and the orbit of the Encke Gap moonlet”. Icarus 66 (2), 297–323. o. DOI:10.1016/0019-1035(86)90160-0.

• Róbert Čeman és Eduard Pittich: A Világegyetem 1: A Naprendszer (Slovart-Print, 2007)

• Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap