Ottone Orseolo (magyarosítva: Orseolo Ottó), (Velence, 993 – Konstantinápoly, 1032) Velence huszonhetedik dózséja. A harmadik trónra lépő Orseolo már nem volt olyan önzetlen és progresszív, mint elődjei. A dózsék tipikus hibájába esett, amikor megpróbálta biztosítani leszármazottainak uralmát a velencei trónon. Ez a dinasztikus próbálkozás és az egyházzal való szembekerülés Ottó uralmának végéhez vezetett.
| Ottone Orseolo | |
.JPG) | |
| Velence dózséja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1009 – 1026 | |
| Elődje | II. Pietro Orseolo |
| Utódja | Pietro Barbolano |
| Uralkodóház | Orseolo-ház |
| Született | 993 Velence |
| Elhunyt | 1032 (38-39 évesen) Konstantinápoly |
| Édesapja | II. Pietro Orseolo |
| Édesanyja | Maria Candiano |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Árpád-házi Ilona |
| Gyermekei | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ottone Orseolo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete a trón előtt
993-ban született II. Pietro Orseolo és Maria Candiano gyermekeként Velencében. Születésekor apja már Velence dózséja volt, és a kiváló neveltetésben részesülő ifjú Orseolo gyakran elkísérte bátyjaival a dózsét háborúiba. 1002-ben Pietro legidősebbik fia, Giovanni a velencei trón örököse lett, Ottót pedig Dalmácia hercegének nevezte ki. Amikor Ottó bátyja 1005-ben meghalt, Pietro úgy döntött, hogy őt veszi maga mellé társuralkodóként a velencei trónra. Ettől kezdve gyakorlatilag ő uralkodott a város felett, hiszen apja visszavonult a politikától. 1009-ben végül meghalt a diadalmas dózse, és helyét gyermeke, Ottó vette át, aki a dózsék történetének egyik legfiatalabbjaként foglalhatta el a trónt, hiszen mindössze tizenhat éves volt.[1]
Ottó Velence trónján
Ottó trónra lépése után azonnal világossá vált a velenceiek számára, hogy a túlságosan is fiatal dózse nem törődik a korábban olyan fontos politikai egyensúllyal, és csak egyetlen cél lebeg szeme előtt: hatalmának örökletessé tétele. Uralomra kerülése után két évvel feleségül vette Géza, a magyar fejedelem Ilona (?) nevű leányát.[2] Ez a házasság adta később fia, Orseolo Péter jogalapját a magyar trónra.
1017-ben Ottó befolyásának köszönhetően sikerült két testvérét igen rangos egyházi pozícióba helyezni. Orso nevű bátyját a gradói pátriárka székébe ültette, míg Vitale nevű öccsének Torcello püspöki hivatalát biztosította. Már ez sem igazán tetszett az egyháznak, de amikor Grado kifosztását II. Henrik német-római császár és az egyház másik itáliai védelmezőjének tartott Velence is ölbe tett kézzel nézte végig, VIII. Benedek pápa és Poppo aquileiai pátriárka elégedetlenségét fejezte ki a világi hatalmakkal szemben.
Ez az egyházi elégedetlenség alapvetően nem lehetett volna kirívó fontosságú, de a vallásos velenceiek körében Domenico Gradenigo, Olivolo és egyben Velence püspöke felerősítette a pápai bírálatot. Ezt kihasználva Domenico Flabanico vezetésével lázadás tört ki a dinasztikus uralomra törő Ottó ellen. 1026-ban elfogták a dózsét, és leborotválták szakállát és haját, amely a megvetés jele volt a korabeli Velencében. Ezután Konstantinápolyba száműzték Ottót, ahol megbetegedett, és 1031-ben meghalt.
Utódok
Árpád-házi Ilonától született gyermekei:
- Orseolo Péter – 1011-ben született, később Magyarország királya lett.
- Frozza Orseolo – 1012-ben született és később felvette a német Adalheid nevet, miután feleségül ment Adalbert osztrák őrgrófhoz.
Jegyzetek
Források
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
