Oszétok
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az oszétek – oszét nyelven irættæ – az iráni nyelvű népek csoportjához tartozó nép. Elsősorban a Kaukázus északi lejtőin elhelyezkedő Oszétiában élnek.
Becsült számuk mintegy hétszázezer. Többségében, mintegy ötszázezren az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétia-Alánia köztársaságban élnek: mintegy 65 ezren a Grúziától elszakadt Dél-Oszétiában (1989-es adat), és mintegy 38 ezren Grúzia más vidékein.
A grúz–oszét ellentét miatt sok oszét elhagyta lakóhelyét, 1989 óta azonban nincsenek adataink Dél-Oszétia népességéről. Jelentős, mintegy százezres oszét kisebbség él Törökországban.
Az oszéteket a tudomány képviselői általában a szarmatáknak vagy alánoknak is nevezett ászik, avagy jazigok, jászok leszármazottainak vélik. A valóságban azonban az oszétek a nevezett szkíta nép Kaukázusban letelepedett csoportjának hűbéres szövetségesei voltak. Az oszétek magukat ironoknak nevezik. A jasz nevet az oroszok, az oszét nevet pedig a grúzok adták nekik.[1]
A Magyarországra a 13. században betelepült jászok többek között magukkal ragadtak kisebb iron, vagyis oszét csoportokat is, s ezek képviselői az oszét nyelv egyik nyelvjárását beszélték a 16. századig.[2]
Az oszétek az iráni nyelvek közé tartozó oszét nyelvet beszélik – legközelebbi nyelvrokonuk a tádzsikisztáni jagnobi nép –, és a cirill ábécét használják. Többségében ortodox keresztények, de sok közöttük a muszlim is.