folyó Dél-Amerikában From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Orinoco (Río Orinoco) Dél-Amerika egyik leghosszabb folyója, hossza 2140 km, vízgyűjtő területe 880 000 km² nagyságú. Ennek 76,3%-a Venezuelában, a többi része pedig Kolumbiában található. Az Orinoco a fő közlekedési út Venezuela keleti és belföldi területei, valamint a kolumbiai llanók között.
| Orinoco | |
 | |
| Az Orinoco torkolata | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Kolumbia,  Venezuela |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 2140 km |
| Forrásszint | 1047 m |
| Vízhozam | 38 000 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 880 000 km² |
| Forrás | Guyanai-hegyvidék |
 é. sz. 2° 19′ 05″, ny. h. 63° 21′ 42″ | |
| Torkolat | Atlanti-óceán (Venezuela), |
| é. sz. 8° 33′ 36″, ny. h. 60° 30′ 00″ | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Orinoco témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az első térkép, amely az Orinocót ábrázolta, 1529-ben készült. Az Orinoco deltáját és mellékfolyóit a 16. században egy német expedíció keretében Ambrosius Ehinger és utódai kutatták elsőként. 1531-ben Diego de Ordaz hajózott fel a folyón. Az 1800-as években Alexander von Humboldt német természettudós vizsgálta a folyó élővilágát.
Az Orinoco a Guyanai-hegyvidék déli lejtőin ered a Venezuela-Brazília határ közelében, 1047 m tengerszint feletti magasságban. Innentől keletről egy széles ellipszis alakú ívben öleli körbe a hegyvidéket, majd nyugatra fordul az Atlanti-óceán felé. A folyó négy eltérő hosszúságú szakaszra osztható:
Az Orinoco az esős évszakban 22 km szélesre is duzzadhat, mélysége a 100 métert is elérheti. Az Orinoco legnagyobb mellékfolyója a Caroní, amely Puerto Ordaznál csatlakozik a főfolyóhoz, közel a Llovizna-vízeséshez. A Casiquiare-csatorna, amely az Orinocóból ered a Rio Negroba folyik, ami pedig az Amazonasba torkollik. Ily módon az Orinoco és az Amazonas összeköttetésben áll egymással.
A folyó vízgyűjtőterülete a trópusi monszun éghajlathoz tartozik, az átlaghőmérséklet 26,7 °C, az évi átlagos csapadék 900–2500 mm.
Az Orinoco mellékfolyói a forrástól a torkolatig a következőek:
Az Orinoco állatvilága jelentős, jelenleg nagyjából 300 emlősfajnak (jaguár, tapír, hangyász, tatu) 1 300 madárfajnak (különböző papagájfajok, tukán, ara, kolibri) 500 békafajnak, 250 hüllőfajnak (kajmán, anakonda) és egyéb 1000 tengeri állatfajnak ad otthont. A folyóval határos esőerdőben pedig több, mint 30 000 növényfaj él.
.jpg)
A folyó egyik jellegzetes élőlénye a boto, vagyis az amazonasi folyami delfin (Inia geoffrensis), amely az Orinocóban és annak mellékágaiban is előfordul. A boto, amelyet bőrszínének árnyalata miatt rózsaszín delfinnek is neveznek, a legnagyobb folyami delfinfaj, agya 40%-kal nagyobb az emberénél. A folyami delfin e faja a túlzott halászat és környezetszennyezés miatt mára már felkerült a veszélyeztetett fajok listájára.[forrás?]
{{A folyó sajátos faja még az orinocói krokodil (Crocodylus intermedius), amely csak az Orinoco medencéjében fordul elő. Ez a krokodilfaj a világ legritkább élőlényei közé tartozik, egyedszáma nagyjából 250-1500-ra tehető.}}
A folyó otthont ad még a Pygocentrus cariba elnevezésű piranhafajnak is, amelynek élőhelye is csak Venezuelára korlátozódik.
Az Orinoco mentén mozaikosan találhatók különböző vizes élőhelyek, elöntött gyepek, mocsári erdők és mangrove-erdők. Ez a terület világviszonylatban is jelentős vizes élőhely, mely több veszélyeztetett fajnak ad otthont. Deltájában van a világ egyik legnagyobb várzeaerdeje.
A területet veszélyezteti a folyószabályozás, gátépítések, a környékbeli kőolaj-kitermelés és kutatás, valamint a gyorsan növekvő emberi populáció és a városok terjeszkedése. A városok és falvak közelében jellemző a túlhalászat is. Súlyos probléma, hogy az 1960-as években árvízvédelmi programot indítottak azzal a szándékkal, hogy több földet tudjanak bevonni a szarvasmarha-tenyésztés területeibe. Azonban a program súlyos és nem várt mellékhatásokkal járt, drámai változások következtek be a vizes élőhelyeken. A csökkentett vízszint a delta felső részén fokozott árapályhoz vezetett, a vízszintingadozás már a napi 1-2 métert is meghaladta. Ez rövid távon a sótartalom növekedéséhez vezetett, mely hatással volt a folyó növény- és állatvilágára is, melyek nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez.[1]
A folyó legtöbb szakasza hajózható, gyakran használják áruszállításra. Az első híd, mely a folyón épült, Ciudad Bolívar városában található, 2006-ban adták át a második hidat Puerto Ordazban.
A folyó közelében található nagyobb városok a következők:
A folyó több könyvben is megjelenik, a nevezetesebb alkotások:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
