Oldhatóság
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az oldhatóság fogalma a telített oldatban – a laboratóriumi gyakorlatban – az oldott anyag és az oldószer tömegarányát jelenti. Adott oldódó komponens esetében ez függ az oldószer anyagi minőségétől, a hőmérséklettől és – főként gáz oldódása esetén – a komponens parciális nyomásától.
Ez megadja például, hogy 100 g oldószerben az adott komponensből – adott hőmérsékleten és nyomáson – maximálisan hány gramm oldható fel.
Mértékegysége: g/100g oldószer. Az oldhatóság mértékének megadására azonban valamennyi ismert koncentráció-mértékegység használható.
Vegyület | Oldhatósága (g/100g víz) |
---|---|
AgNO3 | 220 |
CuSO4 | 21 |
FeCl3 | 92 |
KMnO4 | 6,5 |
KNO3 | 32 |
NH4NO3 | 192 |
NaCl | 26,5 (értéke) |
NaOH | 109 |
Néhány jól oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on
- ↑ (értéke): nátrium-klorid az oldószer tömegére 35,8%, térfogatára 35,74%.
- IUPAC szerinti szabványos értékként:
Vegyület | Oldhatóságai szorzata (pL) |
---|---|
AgCl | 9,8 |
Ag2SO4 | 4,8 |
BaSO4 | 9,9 |
Bi2S3 | 97,0 |
CaCO3 | 8,3 |
CaSO4 | 5,9 |
HgS | 52,4 |
PbSO4 | 7,8 |
Néhány rosszul oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on
(ahol L az oldhatósági szorzat, és pL= -lg(L) ).
Néhány jól oldódó légnemű vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on és 101 325 Pa nyomáson