Néma (Románia)

Néma (románul: Nima) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Ez a szócikk a romániai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Néma (egyértelműsítő lap).

Néma (Nima)
A református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Szamosújvárnémeti
Rang	falu
Községközpont	Szamosújvárnémeti
Irányítószám	407412
SIRUTA-kód	58589
Népesség
Népesség	633 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	14 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	300 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 04′ 33″, k. h. 23° 52′ 03″47.07594, 23.867538
A Wikimédia Commons tartalmaz Néma témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A református templom diadalívének egyik féloszlopfője

Nevének eredete

Nevét a magyar néma közszóból alakult, személynévi közvetítéssel. Először egy 1288-ból datálható oklevél említi, Neema alakban.

Fekvése

Déstől nyolc kilométerre délre, a Kis-Szamos bal partja közelében, szűk, hosszú völgyben fekszik.

Népessége

A népességszám változása

Néma lakossága évenként
Év	Lakossága	Magyar lakosság
1785	799	~ 178
1850	940	170
1881	674	120
1900	898	145
1920	836	90
1941	976	98
1966	1140	35
1976	1098	21
1992	773	13
2002	809	10

Etnikai és vallási megoszlás

• 1900-ban 898 lakosából 748 volt román és 145 magyar anyanyelvű; 747 görögkatolikus, 97 református, 27 római katolikus és 21 zsidó vallású.
• 2002-ben 809 lakosából 779 volt román, húsz cigány és tíz magyar nemzetiségű; 771 ortodox, 14 református, kilenc görögkatolikus és hét baptista vallású.

Története

A hagyomány szerint a középkorban kolostor állt mellette. A 14–16. században a Némai család birtoka volt. 1584 és 1618–21 között unitárius, később református anyaegyház. 1602–03-ban Basta zsoldosai dúlták fel, 1658–61-ben Ali pasa csapatai hurcolták rabságba lakóit, 1703-ban pedig labancok gyújtották fel. 1713-ban egy nemes, nyolc jobbágy- és nyolc zsellércsaládja mellett tizenkét háza pusztán állt. Református egyháza 1766-ban, Széplakkal együtt 65 férfit és 29 asszonyt számlált. Bodor Domokos 1847-ben negyven evangélikus szlovákot telepített be, akik 1850 és 1857 között eltűntek a statisztikákból (Kádár József szerint elrománosodtak). A mellette futó állami út mentén 1848 előtt fogadó épült. Reformátusai a század közepétől filiaként Désaknához tartoztak. A görögkatolikusok iskolája 1860-ban épült. A reformátusokét 1896-ban államosították. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye része volt. A magyar állam 1940 után 42 ONCSA-házba magyar családokat telepített Korondról és Parajdról. A bevonuló román hadsereg 1944-ben elkergette a magyar telepeseket.

Látnivalók

• Református temploma a ciszterci gótika stílusában épült, teljes egészében kváderkövekből. A hagyomány szerint a középkorban rendház is tartozott hozzá. Egyik, 1597-ben öntött harangja a megszűnt kodori református gyülekezet egykori templomából való. Gótikus freskótöredékeit az 1961-es műemléki restaurálás során Bágyuj Lajos tárta föl.
• Ortodox (volt görögkatolikus) fatemploma egy korábbi helyén épült 1774-ben, Thoroczkay Gáspár birtokos anyagi segítségével. Az ikonosztáz képeit 1864-ben festették. Kórusa 1905-ben épült, 1967-ben pedig alapjaiból újraépítették a tornyot. A rossz állapotba került templomot 2010-ben helyreállították.

Híres emberek

• Itt élt 1849 után Gajzágó Salamon politikus.

Jegyzetek

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6

• Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap