Nyugat-Ausztrália
Ausztrália tagállama From Wikipedia, the free encyclopedia
Ausztrália tagállama From Wikipedia, the free encyclopedia
Nyugat-Ausztrália (angolul Western Australia) Ausztrália nyugati harmadát elfoglaló ausztrál tagállam. Északról és nyugatról az Indiai-óceán, délről a Nagy-Ausztráliai-öböl és az Indiai-óceánnak az Ausztráliában rendszerint Déli-óceánként jelzett része, északkeletről az Északi terület, míg délkeletről Dél-Ausztrália határolja. Nyugat-Ausztrália az ország, vagyis Ausztrália legnagyobb állama, teljes szárazföldi területe 2.529.875 négyzetkilométer, a világon a második legnagyobb, országon belüli közigazgatási egység – jóllehet az állam jelentős része meglehetősen ritkán lakott. Az állam népessége mintegy 2,5 millió fő (ez az ország népességének kb. 11%-a, miközben a lakosok 92%-a az állam délnyugati szegletében él. Fővárosa Perth.
Nyugat-Ausztrália | |||
Western Australia | |||
| |||
Fővárosa | Perth | ||
d. sz. 26°, k. h. 121° | |||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 2 656 156 fő (2020. márc. 31.)[1] | ||
Becsült | 1 645 000 fő (2011[2]) | ||
Népsűrűség | 1,56 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 2 527 013 km² | ||
Rangsorban | 1. | ||
Időzóna | AWST (UTC+8) | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugat-Ausztrália témájú médiaállományokat. | |||
Első európaiként Nyugat-Ausztrália partjaihoz a holland felfedező, Dirk Hartog érkezett 1616-ban. Jóval később, 1826-ban a britek létesítettek katonai állomást a King George-tengerágnál, a mai Albany közelében, amit a Perth területén lévő Swan menti kolónia megalapítása követett 1829-ben. Nyugat-Ausztráliában York számít az első településnek, ami nem az óceánparton létesült: a Perth-től 97 kilométerre, keletre fekvő város területére 1831. szeptember 16-án érkeztek meg az első telepesek.
Nyugat-Ausztrália 1890-ben kapott önkormányzati jogokat, 1901-ben pedig államszövetségre lépett az Ausztráliában lévő, többi brit gyarmattal. Ma Nyugat-Ausztrália gazdasága főleg a bányászaton, mezőgazdaságon és idegenforgalmon alapul, ez az állam adja Ausztrália teljes exportjának a 46%-át.[3] Nyugat-Ausztrália a második legnagyobb vasérctermelő a világon.
Nyugat-Ausztráliát keletről a keleti hosszúság 129° mentén húzódó hosszúsági kör határolja, ami egyúttal az állam és Dél-Ausztrália, illetve az Északi terület közötti határvonalat jelenti, míg nyugati és északi irányban a határt az Indiai-óceán képezi. A Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet (IHO) a kontinenstől délre eső víztömeget az Indiai-óceán részeként határozza meg; ugyanakkor Ausztráliában e tengerrész hivatalos megnevezése a Déli-óceán.
Nyugat-Ausztrália keleti határának teljes hossza 1862 km (1157 mérföld).[4] A tengerparti határ hosszúsága 20.781 km (12.913 mérföld), amiből 7892 km (4904 mérföld) szigetekhez tartozik.[5] Az állam teljes szárazföldi területe 2,5 millió km².[6]
Legmagasabb pontja a Mount Meharry (1249 m).
Az ausztrál földrészre az első emberek északról, több mint 50 000 évvel – egyes feltételezések szerint akár több mint 70 000 évvel – ezelőtt érkeztek.[7] A teljes szárazföldi területet több ezer év alatt népesítették be, és az európai felfedezők 17. század eleji megjelenése előtt jóval korábban letelepedtek Nyugat-Ausztráliában is.
A Nyugat-Ausztráliában először partra lépő európaiak a holland Dirk Hartog nevéhez kötődő expedíció tagjai voltak; erre 1616. október 25-én, a mai Perth-től mintegy 850 km-re északra lévő Dirk Hartog-szigeten, a Cape Inscription nevű partfoknál került sor. A 17. század hátralévő részében más holland és brit hajósok is jártak az Abel Janszoon Tasman által 1644-ben Új-Hollandiának elnevezett kontinens nyugati partvidékén – rendszerint akaratlanul, amiről a Brouwer-útvonalról a helytelen navigáció és viharok miatt letért, majd Nyugat-Ausztrália partjainál hajótörést szenvedett hajók egész sora tanúskodik.[10] A 18. század végén kezdték brit és francia tengerészek közelebbről felfedezni Nyugat-Ausztrália partjait. Az 1800–03-as Baudin-expedíció Nyugat-Ausztrália partvidékét is érintette, majd ennek eredményeként készült el 1811-ben a Freycinet-féle térkép, amely első ízben ábrázolta Ausztrália teljes partvonalát. Ettől függetlenül az Új-Hollandia elnevezés egészen az 1850-es évek közepéig félhivatalos használatban maradt.[11]
A jelenlegi állam kialakulásának első lépése a katona és felfedező Edmund Lockyer[14] nevéhez fűződik, aki az akkori brit gyarmatügyi miniszter, Henry Bathurst, Bathurst 3. grófja utasítására, 20 fős legénységgel, valamint 23 elítélttel Új-Dél-Walesből a Nyugat-Ausztrália déli-nyugat részén lévő King George-tengerághoz hajózott, majd a területet 1827. január 21-én hivatalosan is annektálta a brit korona számára.[14] A település megalapítására elsősorban azért került sor, mert a britek tartottak attól, hogy a franciák őket megelőzve formálnak igényt a területre.[15] Ez a település 1831. március 7-én végül a Swan menti kolónia irányítása alá került,[16] majd 1832-ben az Albany nevet kapta.
James Stirling kapitány 1829-ben alapította meg a Swan menti kolóniát a Swan folyó partján. 1832-re a gyarmaton a brit telepesek száma elérte az 1500 főt, és a gyarmat hivatalos nevét még az év február 6-án Nyugat-Ausztráliára módosították.[17][18] A gyarmat két különálló településéből lassan kialakult a kikötőváros, Fremantle és az állam fővárosa, Perth. Nyugat-Ausztrália első, nem tengerparti települése a Perth-től 97 km-re keletre fekvő, 1831. szeptember 16-án alapított York volt. Ez utóbbi település vált a korai időszak felfedezőinek kiindulópontjává, ahonnan például Kalgoorlie gazdag aranymezőit feltárták.
A népesség egészen az 1890-es évekig nagyon lassú volt; ekkor Kalgoorlie környékén jelentős aranylelőhelyeket tártak fel.
1887-ben új, az európai származású ausztrálok önrendelkezési jogait szabályozó alkotmányt dolgoztak ki, 1890-ben pedig a brit parlament elfogadta a gyarmatnak önkormányzatiságot biztosító törvényt. John Forrest lett Nyugat-Ausztrália első miniszterelnöke. 1896-ban, miután aranyat találtak a Coolgardie-ban és Kalgoorlie-ban, a nyugat-ausztráliai parlament hitel felvétele mellett döntött, hogy az aranymezőkre, az egyre növekvő lakosság igényeinek kielégítésére napi ötmillió gallon (22 millió liter) víz szállítására alkalmas csővezetéket építsenek. Ez végül 1903-ban készült el az ír származású, és korábban Fremantle kikötőjét tervező C. Y. O'Connor, Nyugat-Ausztrália első főmérnöke tervezésében és felügyelete mellett. A vízvezeték Perth-ből Kalgoorlie-ba, 530 km távolságba szállított vizet, ami fontos szerepet játszott az állam népességének és gazdasági növekedésének előmozdításában.[19]
Egy Forrest által vezetett kampányt követően Nyugat-Ausztrália gyarmat választói az öt másik ausztrál gyarmattal szövetségi állam létrehozása mellett szavaztak, aminek eredményeképpen Nyugat-Ausztrália 1901. január 1-jén hivatalosan is az Ausztrál Államszövetség egyik tagállamává vált.[20]
Nyugat-Ausztrália 1890-ben kapott önkormányzati jogokat.[21] Az állam Perth-ben működő kétkamarás Parlamentje egy 59 tagú Törvényhozó Gyűlésből (azaz „alsóházból”) és egy 36 tagú Törvényhozó Tanácsból (azaz „felsőházból”) áll. A választójog jellegét tekintve minden 18 év feletti állampolgár számára általános és kötelező.
Az ausztrál gyarmatokból az Ausztrál Államszövetség 1901-es megalakulásával Nyugat-Ausztrália a föderális Ausztrália állam egyik tagállamává vált. Ez az alkotmánnyal összhangban bizonyos hatáskörök átadását jelentette az államszövetségi (föderális) kormánynak, míg azok a jogkörök, amelyek kifejezetten nem az Államszövetséget illetik meg, a tagállamoknál maradtak. Idővel azonban az Államszövetség – a jogkörök tágabb értelmezésével – olyan területekre is kiterjesztette hatáskörét, mint az adózás és az állami bevételek elosztásának ellenőrzése.
Bár Nyugat-Ausztrália uralkodója az alkotmányos monarchiaként működő Ausztrál Államszövetség uralkodója (jelenleg III. Károly brit király), és a végrehajtó hatalom gyakorlása névlegesen az uralkodó mindenkori képviselőjét, Nyugat-Ausztrália kormányzóját illeti meg, a végrehajtó hatalmat ténylegesen a miniszterelnök és a miniszterek gyakorolják, akik a Törvényhozó Gyűlésben a mandátumok többségét birtokló párt vagy pártkoalíció tagjai közül kerülnek ki.
Az elszakadás kérdése és a szeparatizmus nem sokkal az európaiak 1826-os letelepedését követően megjelent a nyugat-ausztrál politikai életben. A gyarmatok közül eleve Nyugat-Ausztrália vonakodott a leginkább, hogy csatlakozzon az Ausztrál Államszövegséghez,[22] és ezért részt sem vett az első föderációs konferencián. A Nyugat-Ausztráliában régebben élők rendszerint ellenezték a szövetségi állam létrejöttét, és leginkább egy független nyugat-ausztrál állam kialakítására törekedtek.[23] Ugyanakkor az arany felfedezése sok bevándorlót vonzott Ausztrália más részeiről, és ezek az újonnan betelepülők – elsősorban Kalgoorlie, illetve Albany vidékén – szavaztak az Államszövetséghez való csatlakozás mellett, sőt olyan javaslat is felmerült, hogy az állam délnyugati része különálló – Nyugat-Ausztráliától elszakadó – államként, Kalgoorlie központtal,[24] az arany latin nyelvű megnevezésére utaló Auralia néven csatlakozzon az Államszövetséghez. [25]
Később, egy 1933-ban tartott népszavazáson, melyen a jogosultak 91%-a vett részt, 66%-os többséggel az elszakadást támogatták,[26] ám mivel a referendum nem volt kötelező érvényű, ezért az ügyben nem is volt további lépés, a függetlenséget támogató liga pedig feloszlott.[27] A függetlenségi mozgalom azonban rendre újraéledt a következő évtizedekben is; ezeket esetenként olyan helyi bányászati befektetők is támogatták, akik elégedettlenek voltak a kivetett adók és vámok miatt.[28] A gazdasági fellendüléssel bekövetkező társadalmi jólét színvonalának emelkedése viszont indokolatlanná tette az elszakadást, így az 1970-es évek után a hasonló követelések háttérbe szorultak.
A 21. században, amikor a gazdasági fejlődés újabb csúcspontot ért el, a nyugat-ausztrál függetlenségi törekvések is erőre kaptak a szövetségi források aránytalan szétosztása és a Nyugat-Ausztráliából származó, a helyi politikusok szerint túlzott központi lefölözése miatt.[29] A skóciai és katalóniai népszavazások 2013-ban és 2017-ben is csak erősítették a függetlenségpártiakat meggyőződésükben.[30] Egy 2020-as közvéleménykutatás ugyanakkor azt mutatta ki, hogy a helyieknek csupán 28%-a támogatja az Ausztrál Államszövetségtől való elszakadást.[31] Az elszakadást támogató pártok választási eredményei is igen gyengék.
Az állam 9 régióra és a fővárosra, Perth-re oszlik. A régiók a következők:
Nyugat-Ausztráliához 139 önkormányzati terület tartozik, köztük a Karácsony-sziget és a Kókusz (Keeling)-szigetek. Ezek jogosultságait és működését az 1995-ös önkormányzati törvény szabályozza.[32]
Az európaiak letelepedése 1826-ban kezdődött, amikor a britek bejelentették igényüket Albanyra; ezzel a franciáknak a kontinens nyugati harmadára vonatkozó igényeit igyekeztek megelőzni. Perth-t 1829-ben brit és ír telepesek alapították Swan menti kolónia néven, majd a kezdeti nehézségek hatására a gyarmat tisztviselői munkaerőként és a népességszám növelésére fegyenceket kértek. Az 1890-es években a Goldfields-Esperance régióban a bányászat fellendülésének köszönhetően az akkori ausztrál államok közötti bevándorlás a lakosság számának erőteljes növekedését eredményezte.
Nyugat-Ausztráliába a 20. század elejéig nem érkezett jelentős számú bevándorló Nagy-Britanniából, Írországból vagy a Brit Birodalom más területeiről. Ebben az időszakban helyi kezdeményezésekkel – ilyen volt az 1920-as évek csoportos letelepedési programja, a Group Settlement Scheme, amellyel elsősorban a Nagy-Britanniában az első világháború után jelentkező munkanélküliséget kívánták enyhíteni és farmerek bevándorlását ösztönözni a délnyugati területek felé[33] – igyekeztek Ausztrália nyugati harmadának, mint bevándorlási célpontnak az ismertségét erősíteni.
Elsősorban a Brit-szigetekről érkező bevándorlóknak köszönhetően Nyugat-Ausztrália népessége a 20. században a korábbiaknál gyorsabban bővült. A második világháború után aztán mind a keleti államokba, mind Nyugat-Ausztráliába nagy számban érkeztek olaszok, horvátok és macedónok, bár minden a mai napig Nagy-Britannia adja a legtöbb bevándorlót. Az összes ausztrál állam közül Nyugat-Ausztráliában – különösen Perth-ben – a legmagasabb a brit születésűek aránya: 2011-ben ez 10,3% volt, szemben az 5,1%-os országos átlaggal. Ez a csoport ráadásul erősen koncentrálódik egyes területeken, ahol részarányuk a lakosság egynegyedére is rúghat.[34]
2017 júniusában Perth nagyvárosi területének (Mandurah-val együtt) becsült népessége 2 043 138 fő volt[35] (az állam népességének 79%-a). A további népes települések közé tartozik Bunbury (73 989 fő),[36] Geraldton (37 961),[36] Kalgoorlie (30 420),[36] Albany (33 998),[36] Karratha (16, 446),[36] Broome (14 501)[36] és Port Hedland (14 285).[36]
A 2016-os népszámlálás alkalmával a leggyakrabban megjelölt származások:["N" 2][37][38]
2016-ban a lakosság 3,1%-a (75 978 fő) vallotta magát ausztrál őslakónak (Ausztrália kontinentális részén élő bennszülöttnek vagy a Torres-szoros szigeteki népekhez tartozónak).["N" 5][37][38]
A 2016-os népszámláláskor a lakosok 75,2%-a az otthonában csak angolul beszélt, illetve a további leggyakoribb nyelvek a következők voltak: mandarin (1,9%), olasz (1,2%), vietnámi (0,8%), kantoni (0,8%) és tagalog (0,6%).[37][38]
A 2021-es népszámlálás alapján a legtöbben, 41,1% kereszténynek mondta magát. 1971-ben még a lakosság 85,5%-a vallotta magát kereszténynek, ami azóta csökkenő tendenciát mutat, míg a vallási hovatartozással nem rendelkezők aránya az 1971-es 8,7%-ról 2021-ben 42,9%-ra emelkedett. A népesség kis hányada tartozik az iszlám (2,5%), a buddhista (2,2%) és a hindu (2,0%) valláshoz.[38][40][41]
Nyugat-Ausztrália gazdaságának elsődleges hajtóereje az ásványi nyersanyagok és a kőolaj kitermelése és feldolgozása. A gazdaság szerkezete szorosan összefügg ezekkel a természeti erőforrásokkal, amelyek Nyugat-Ausztráliának komparatív előnyöket biztosít más államokkal, illetve országokkal szemben. Ennek következtében:
2019-ben Nyugat-Ausztrália tengerentúli exportja az ország teljes kivitelének a 46%-át tette ki.[3][46] Az állam fő exportcikkei közé tartozik a vasérc, a kőolaj, az arany, a timföld, a nikkel, a búza, a réz, a lítium és a vegyi anyagok.[47]
Nyugat-Ausztrália a világ legnagyobb vasérctermelője (a világ össztermelésének 34%-ával), illetve 2022-ben Ausztrália 306 tonnás aranytermelésének 66%-át (a világtermelés 6,9%-át) adta.[48] Globálisan az egyik legnagyobb bauxitkitermelő; négy finomítóban folyik timföldgyártás, ami a világ teljes termelésének a 11%-a. 2020-ig gyémántot a világ legnagyobb gyémántbányájában, a távoli, északi Kimberley régióban termeltek ki. Az állam délnyugati részén, Collie-ban bányászott szén az alaperőművi villamosenergia-termelés fő tüzelőanyaga.[47][49] A természeti erőforrások kitermelése és feldolgozása terén az elmúlt évtizedekben elért gyors bővülés jelentős hiányt eredményezett mind a munkaerő, mind a szakértelem terén, ezért az állam kormánya a közelmúltban számottevő erőfeszítéseket tett az államközi és tengerentúli bevándorlás ösztönzésére.[50]
2021-es bezárásáig a Perth-től délre fekvő Kwinana nehézipari területen működött az ország legnagyobb olajfinomítója; napi 146 ezer hordós kapacitása az állam benzin- és dízelszükségletének a nagy részét fedezte.[51][52][53] Kwinanában ma is működnek timföld- és nikkelfeldolgozó üzemek, a gabona- és más ömlesztett áruk exportját kiszolgáló kikötői létesítmények, valamint a bányászatot és a kőolajtermékek előállítását támogató iparágak, például a nehéz- és könnyűgépgyártás, valamint fémfeldolgozás. A Kwinanától északra található, közeli Henderson a hajógyártásról és az azt támogató iparágakról ismert. A jelentős másodlagos iparágak közé tartozik a cement- és építőanyaggyártás, a malomipar, az élelmiszeripar, az állati takarmányok előállítása, a gépjárműkarosszéria-gyártás és a nyomdaipar.
Nyugat-Ausztráliában a mezőgazdasági termelés jelentős mértékben járul hozzá az állam és az ország gazdasági teljesítményéhez. A 2010 és 2019 közötti időszakban a búzatermelés átlagosan közel 10 milliárd tonna volt; ennek 2019-es 2816 milliárd dolláros értéke az országos össztermelés felének felelt meg, és 2–3 milliárd dolláros exportbevételt biztosított.[54][55]
Az egyéb kiemelkedő mezőgazdasági termékek közé tartozik a gyapjú, a marhahús, a bárányhús, az árpa, a repce, a zab és a hüvelyesek.[54] A tengerentúlon nagy kereslet mutatkozik a Nyugat-Ausztráliából származó élő állatok iránt, elsősorban a Délkelet-Ázsiára jellemző, intenzív takarmányalapú állattartásnak, valamint a közel-keleti országoknak köszönhetően, ahol az iszlám étkezési előírások, illetve a tárolási és hűtési lehetőségek hiánya miatt az élő állatokat előnyben részesítik a feldolgozott hús behozatalával szemben. Ausztrália élőmarha-exportjának mintegy fele Nyugat-Ausztráliából származik.[56]
Nyugat-Ausztrália számottevő halászati iparral büszkélkedhet. A helyi fogyasztásra és exportra szánt termékek közé tartozik a tüskés homár (Panulirus cygnus), a garnéla, a rákfélék, a cápa és a tonhal, illetve a halászott és tenyésztett igazgyöngy az állam Kimberley régiójából. Az ezeket a tevékenységeket kiszolgáló feldolgozóüzemek a nyugati parton helyezkednek el. Az 1978-ig Albany központtal működő bálnavadászat megszűnéséig szintén kulcsfontosságú tengeri iparágnak számított.
Nyugat-Ausztráliában találhatóak a világ legnagyobb indiaiszantálfa-ültetvényei (az állam északi részén),[57] illetve ausztrálszantálfa-ültetvényei (a félszáraz területeken); ezekből szantálfaolaj és füstölők készülnek.[58] A nyugat-ausztráliai szantálfa termékek a nemzetközi szantálfaolaj-piac mintegy 40%-át adják.[59]
Az idegenforgalom számottevő mértékben hozzájárul a nyugat-ausztrál gazdaság egészéhez: a 2015 márciusában záruló idegenforgalmi szezonban 833 100 külföldi látogató érkezett, ami az Ausztráliába irányuló teljes nemzetközi turizmus 12,8%-át tette ki. A három legfontosabb küldőpiac az Egyesült Királyság (17%), Szingapúr (10%) és Új-Zéland (10%) volt, és a többség üdülési/szabadidős célból érkezett.[60] Az idegenforgalomból származó bevételek számos kisebb, Perth-en kívüli településen – különösen a tengerparton – fontos gazdasági felhajtóerőt jelentenek. Kormányzati szervként a Tourism WA felelős Nyugat-Ausztrália, mint idegenforgalmi célpont népszerűsítéséért.[61]
Az idegenforgalmi ágazat 9,3 milliárd dollárral és 94 000 munkahellyel járul hozzá Nyugat-Ausztrália gazdaságához. Közvetlenül és közvetve az iparág részesedése az állam gazdaságából 3,2%; összehasonlításképpen Nyugat-Ausztrália legnagyobb bevételi forrása, a bányászat 31%-os részesedéssel bír.[62]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.