From Wikipedia, the free encyclopedia
A Nemzetközi Teniszszövetség (közismert angol nevén International Tennis Federation, rövidítve: ITF) 210 ország vagy független terület[1] nemzeti szövetségének nemzetközi vezető testülete. Székhelye London, elnöke (2015-ben) az amerikai David Haggerty.[2][3]
Nemzetközi Teniszszövetség | |
Alapítva | 1913. március 1. |
Székhely | London |
Tagság | 210 nemzeti szervezet |
Elnök | David Haggerty |
é. sz. 51° 27′ 32″, ny. h. 0° 15′ 19″ | |
A Nemzetközi Teniszszövetség weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzetközi Teniszszövetség témájú médiaállományokat. |
Az ITF az 1913. március 1-jén Párizsban 12 nemzet képviselőinek részvételével alakult International Lawn Tennis Federation (ILTF) szervezet jogutódja. A névből 1977-ben törölték a Lawn szót.[4] A szervezet 1923-ban hozta létre első alapszabályát. Jelenleg érvényes Alapszabályzatát 2015-ben alkották meg.[5]
Hivatalos, évenként megjelenő kiadványa 1969–2001 között a World of Tennis, jelenleg a The ITF Year. A kiadvány az előző 12 hónap ITF által szervezett és felügyelt eseményeiről számol be.
1877, az első wimbledoni verseny megrendezését követően a tenisz egyre több országban vált népszerűvé. Amerikában 1881-ben rendezték meg a mai US Open, Párizsban 1891-ben a mai Roland Garros és Ausztráliában 1905-ben a mai Australian Open elődjét. Egyre több nemzeti szövetség alakult meg, köztük a Magyar Lawn Tenisz Szövetség is 1907-ben.[6] 1913-ban 15 ország nemzeti szövetségének képviselői elhatározták, hogy az egységes szabályok kialakítása, valamint a versenyek összehangolása érdekében nemzetközi szövetséget alapítanak. Az 1913. március 1-jei alakuló ülésen végül 12 ország képviselői jelentek meg, három nemzeti szövetség – bár előzetesen jelezték részvételüket – nem vett részt az ülésen. Az alapító szövetségek: Ausztrálázsia szervezete,[7] Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Oroszország, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, Svájc. A szervezet neve International Lawn Tennis Federation (ILTF) lett.[8]
Az első ülésen döntöttek a szervezet alkotmányáról, elsődlegesen az amatőrizmus kérdéseire helyezve a hangsúlyt. Meghatározták a tenisz hivatalos nyelvét, amely az angol és a francia lett. Döntöttek arról, hogy a szervezet székhelye Párizs, és Nagy-Britannia jogot kapott arra, hogy „örök időkre” füves világbajnokságot rendezzen. Határozatot hoztak arról, hogy a Davis-kupa legyen a nemzeti csapatok egyetlen világversenye. Megválasztották az elnökséget: az első elnök a német dr. H. O. Behrens lett.[8]
A szervezetnek másfél év múlva az első világháború kitörése miatt fel kellett függesztenie a tevékenységét, és 1919-ben 10 nemzet részvételével folytatta munkáját. Az 1923-as rendes évi közgyűlésen fogadták el az amerikai teniszszövetség (USTA) belépését a szervezetbe, valamint a tenisz nemzetközi verseny- és játékszabályait, amelyek 1924. január 1-től léptek életbe. Ezen a közgyűlésen fogadták el azt, hogy egy világbajnokság helyett évente négy nagy nemzetközi torna rendezésére kerül sor. Ez a négy torna a ma is a legnagyobbaknak számító Grand Slam-tornák: az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open.[8]
Az ILTF 1934-ben hozott létre egy speciális bizottságot a profizmus és az amatőrizmus különbségeinek megvizsgálására, és meghatározták, hogy milyen mértékű költségtérítésig tartható fenn az amatőr státusz, ez az úgynevezett „nyolchetes szabály”, amely szerint egy amatőr játékos egy évben legfeljebb nyolc héten át kaphat költségtérítést.[8]
1939-ben a tagállamok száma 59-re nőtt. A második világháború kitörése miatt a szervezet központját áthelyezték Londonba, és azóta is ott van. A háború után az első közgyűlést 1946-ban tartották, amelyen 23 tagország vett részt. A teniszlabdára vonatkozó szabványt 1948-ban alkották. 1951-ben a nyolchetes szabályt 210 napra növelték. 1963-ban, az ILTF megalapításának 50. évfordulóján született döntés a Federation-kupa (Fed-kupa) nemzetközi női csapatverseny indításáról, amely a férfiak számára 1900 óta már létező Davis-kupa versenyének megfelelő női csapatverseny.[8]
Az ILTF 1968. március 30-i rendkívüli közgyűlése történelmi jelentőségű. Ezen a közgyűlésen 47 nemzeti szövetség képviselője elfogadta, hogy bármely játékos, legyen az profi vagy amatőr, bármely ILTF által szervezett versenyen elindulhat. Ezzel vette kezdetét az „open era”. Az ILTF elfogadta a Grand Prix-versenyek szponzorálását, ezzel biztosítva, hogy a játékosok nyíltan és legálisan pénzdíjazásban részesüljenek.[8]
1970-ben kísérletképpen vezették be a rövidített játszmát (tie-break), amelyet 1974-től a pontszámítás alternatív lehetőségeként engednek meg a nemzetközi tornákon, és 1989-től a Davis-kupa mérkőzésein is kötelező az alkalmazása. A televíziós közvetítések miatt kétéves kísérleti időszak után 1972-ben elfogadták a sárga labdák használatát. A fehér labdák továbbra is használhatók maradtak. 1975-ben megalkották a Magatartási Kódexet a férfi versenyzők számára.[8]
1977-ben, 100 évvel az első wimbledoni verseny után, a nemzetközi szövetség úgy döntött, hogy nevéből elhagyja a füves pályára utaló „lawn” szót, és ettől kezdve a neve International Tennis Federation. 1978-ban avatták az első világbajnokokat Chris Evert és Björn Borg személyében. 1988-ban, 64 év szünet után, az ITF megalakulásának 75. évfordulóján a tenisz visszakerült a nyári olimpiai játékok programjába. Hároméves kipróbálás után 2006-ban Perthben a Hopman-kupán alkalmazták először az elektronikus vonalellenőrző rendszert, amelynek később a Sólyomszem nevet adták.[8]
2013-ban, az ITF megalakulásának 100. évfordulóján 210 nemzeti szövetség képviselői gyűltek össze a jubileumi közgyűlésen. Az ITF március 4-ét a tenisz világnapjának nyilvánította.[8]
Az ITF eddigi elnökei a megválasztás éve szerint:[9]
Az ITF legmagasabb szintű döntéshozó testülete az évente összeülő Közgyűlés (Annual General Meeting, AGM), amelynek résztvevői az ITF-tag nemzeti szövetségek képviselői. A közgyűlés választja 4 évre az ITF elnökét és igazgatótanácsának tagjait. A 2015. szeptemberi tisztújító választáson az ITF elnöke az amerikai David Haggerty lett.[10] Az elnök munkáját 3 alelnök és 10 tagú igazgatótanács segíti. [11]
Az ITF irányítja és felügyeli a hat regionális szervezetén keresztül a több, mint 200 nemzeti szövetség munkáját. Meghatározza a szabályokat, beleértve a pálya és az eszközök szabványait, és felügyeli az antidopping, valamint az antikorrupciós program végrehajtását.[12]
Az ITF szervezi a három nagy nemzetközi csapatverseny, a férfiak Davis-kupa, a nők Fed-kupa és a vegyes csapatok részére kiírt Hopman-kupa versenyeit. Felügyeli a Grand Slam-tornáknak nevezett négy legnagyobb nemzetközi verseny, az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open versenyeit. Az ATP és a WTA magasabb díjazású versenyeinek kiegészítéseként versenyeket szervez az alacsonyabb ranglistahelyezéssel rendelkezők, valamint a fiatalok számára. Az ITF szervezésében zajlanak a 18 év alattiak különböző korosztályai, valamint a szeniorok és a kerekesszékes versenyzők számára rendezett versenyek.[13] Az ITF a 13–18 éves korosztály számára nemzetközi junior versenyeket (Junior Circuit) szervez. Az ifjúsági korúak 14 éves kortól indulhatnak a már pénzdíjas Pro Circuit versenyeken. A világranglista-helyezéseknek megfelelően lehet nevezni a 10 000–50 000 dollár közötti összdíjazású Futures versenyekre (a ranglista 250. helyétől lefelé), valamint az 50 000–100 000 dollár közötti összdíjazású Challenger-versenyekre (általában a ranglista 71–400. helyezettjei).[14][15] Az ifjúsági korosztály számára rendeznek egyéni és csapat Európa- és világbajnokságokat is. A Grand Slam-tornák mindegyikén megrendezik a junior egyéni és páros versenyeket is.[16]
2019-től a junior és a kezdő teniszezők részére új ITF-pontverseny kiírására került sor. E pontversenyben a junior A–5 kategória, a nőknél és a férfiaknál az ITF 15.000, valamint a férfiaknál a 25.000 dollár összdíjazású versenyein elért pontokat számítják be. Az "ITF World Tennis Tour" néven futó versenyek száma 2019-ben mintegy 1600. E versenyek mellett az ITF továbbra is szervezi a nők 60.000, 80.000 és 100.000 dollár összdíjazású versenyeit, ezek eredményeit a WTA-pontversenyébe számítják be.[17]
A versenyek szervezése mellett az ITF évente 4 millió dollárt fordít a tenisz továbbfejlesztésére[18] és népszerűsítésére, amelyhez felhasználja a televíziócsatornákat, valamint a változatos PR- és marketingeszközöket és a szponzorálás nyújtotta lehetőségeket. Az ITF weboldala segítségével a világ minden tájára eljuttatja az egyes versenyek eredményeit, a játékosokkal és a versenyekkel kapcsolatos információkat.[19]
2019-től az ITF World Tennis Tour versenysorozat keretében szerezhető pontok az alábbiak. Ezek a pontok nem számítanak bele az ATP-, illetve WTA-pontversenybe. Kivétel ez alól a férfiak 25.000 dolláros tornáin elért eredmények után járó pontszám, amely a táblázatban zárójelben található.[20]
Megnevezés | Gy | D | ED | ND | 16 | 32 | Selejtezőt nyerő | Selejtező döntőse |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
ITF-ranglistapontok | ||||||||
ITF $25,000+H | 225(5) | 135(3) | 67(1) | 27 | 9 | 0 | 4 | 1 |
ITF $25,000 | 150(3) | 90(1) | 45 | 18 | 6 | 0 | 3 | 1 |
ITF $15,000+H | 150 | 90 | 45 | 18 | 6 | 0 | 3 | 1 |
ITF $15,000 | 100 | 60 | 30 | 12 | 4 | 0 | 2 | 1 |
A férfiaknál a fentieken kívül az ATP Challenger Tour selejtezőjéből feljutó versenyző 30 ITF-ranglistapontot kap.
Megnevezés | Gy | D | ED | ND | 16 | 32 | Selejtezőt nyerő | Selejtező döntőse |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
ITF-ranglistapontok | ||||||||
ITF $15,000+H | 150 | 90 | 45 | 18 | 6 | 0 | 3 | 1 |
ITF $15,000 | 100 | 60 | 30 | 12 | 4 | 0 | 2 | 1 |
Az ITF 1978 óta minden naptári évben világbajnoki címet adományoz annak a versenyzőnek, aki az év folyamán a Grand Slam-tornákon, az ITF által felügyelt nagy nemzetközi tornákon, a Davis-kupa-, illetve a Fed-kupa-mérkőzéseken összességében a legjobb eredményt érte el.[21] Ez a cím független az év végi ATP- és WTA-ranglistaeredménytől, illetve az ATP World Tour Finals és a WTA Finals végeredményétől.
Az ITF junior világbajnoki címét elnyert versenyzők:[24]
Év | Egyéni (1978–2003) | Páros (1982–2003) | ||
---|---|---|---|---|
Fiúk | Lányok | Fiúk | Lányok | |
1978 | Ivan Lendl | Hana Mandlíková | ||
1979 | Raúl Viver | Mary-Lou Piatek | ||
1980 | Thierry Tulasne | Susan Mascarin | ||
1981 | Pat Cash | Zina Garrison | ||
1982 | Guy Forget | Gretchen Rush | Fernando Pérez | Beth Herr |
1983 | Stefan Edberg | Pascale Paradis | Mark Kratzmann | Larisa Savchenko |
1984 | Mark Kratzmann | Gabriela Sabatini | Agustín Moreno | Mercedes Paz |
1985 | Claudio Pistolesi | Laura Garrone | Petr Korda | Mariana Perez-Roldan |
1986 | Javier Sánchez | Patricia Tarabini | Tomás Carbonell | Leila Meskhi |
1987 | Jason Stoltenberg | Natallja Zverava | Jason Stoltenberg | Natalia Medvedeva |
1988 | Nicolas Pereira | Cristina Tessi | David Rikl | Jo-Anne Faull |
1989 | Nicklas Kulti | Florencia Labat | Wayne Ferreira | Andrea Strnadová |
1990 | Andrea Gaudenzi | Karina Habšudová | Marten Renström | Karina Habšudová |
1991 | Thomas Enqvist | Zdeňka Málková | Karim Alami | Nancy Feber Eva Martincová |
1992 | Brian Dunn | Rossana de los Ríos | Enrique Abaroa | Laurence Courtois |
1993 | Marcelo Ríos | Nino Louarsabishvili | Steven Downs | Cristina Moros |
1994 | Federico Browne | Martina Hingis | Benjamin Ellwood | Martina Nedelkova |
1995 | Mariano Zabaleta | Anna Kurnyikova | Kepler Orellana | Ludmila Varmužová |
1996 | Sébastien Grosjean | Amélie Mauresmo | Sébastien Grosjean | Jitka Schönfeldová |
1997 | Arnaud Di Pasquale | Cara Black | Nicolás Massú | Irina Selyutina |
1998 | Roger Federer | Jelena Dokić | José de Armas | Eva Dyrberg |
1999 | Kristian Pless | Lina Krasznorutszkaja | Julien Benneteau | Daniela Bedáňová |
2000 | Andy Roddick | María Emilia Salerni | Lee Childs | María Emilia Salerni |
2001 | Gilles Müller | Szvetlana Kuznyecova | Bruno Echagaray | Petra Cetkovská |
2002 | Richard Gasquet | Barbora Strýcová | Florin Mergea | Elke Clijsters |
2003 | Márkosz Pagdatísz | Kirsten Flipkens | Scott Oudsema | Andrea Hlaváčková |
Kombinált ranglista (2004-től) | ||||
Év | Fiúk | Lányok | ||
2004 | Gaël Monfils | Michaëlla Krajicek | ||
2005 | Donald Young | Viktorija Azaranka | ||
2006 | Thiemo de Bakker | Anasztaszija Pavljucsenkova | ||
2007 | Ričardas Berankis | Urszula Radwańska | ||
2008 | Jang Cung-hua | Noppawan Lertcheewakarn | ||
2009 | Daniel Berta | Kristina Mladenovic | ||
2010 | Juan Sebastián Gómez | Daria Gavrilova | ||
2011 | Jiří Veselý | Irina Hromacsova | ||
2012 | Filip Peliwo | Taylor Townsend | ||
2013 | Alexander Zverev | Belinda Bencic | ||
2014 | Andrej Rubljov | Catherine "CiCi" Bellis | ||
2015 | Taylor Fritz | Gálfi Dalma | ||
2016 | Miomir Kecmanović | Anasztaszija Potapova | ||
2017 | Axel Geller | Whitney Osuigwe | ||
2018 | Tseng Chun-hsin | Clara Burel |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.