Nagyezsda Andrejevna Durova
orosz huszártiszt / From Wikipedia, the free encyclopedia
Nagyezsda Andrejevna Durova, (Szarapul, 1783. szeptember 17. – Jelabuga, 1866. április 2.) orosz huszártiszt, az 1812-es napóleoni háború részvevője; író. Az első nő az orosz tisztek sorában.
Nagyezsda Andrejevna Durova | |
![]() | |
Született | 1783. szeptember 17. (szeptember 28). Szarapul |
Meghalt | 1866. március 21. (82 évesen) Jelabuga |
Sírhely | Jelabuga |
Állampolgársága | orosz |
Nemzetisége | orosz |
Ország | Orosz Birodalom |
Fegyvernem | huszártiszt |
Rendfokozata |
|
Csatái | |
Kitüntetései | Szent György-kereszt |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyezsda Andrejevna Durova témájú médiaállományokat. |
Tiszti családba született. Egyéves korában egy alkalommal, amikor megállíthatatlanul sírt, anyja (aki különben is fiúgyermeket akart) kihajította az ablakon. Huszárok mentették meg, akiknek aztán apja a gondjaikra bízta. Egy időben anyja ugyan magához vette és női szerepekre próbálta megtanítani, de ez már régen reménytelen volt.
Durova a bátyján keresztül megismerkedett Puskinnal, aki elolvasta és komolyan értékelte Durova memoárját, ami aztán 1836-ban a Szovremennyikben a költő bevezetőjével jelent meg. Egyéb műveit is kiadták, melyek népszerűek voltak a maguk korában. Durova írásainak egyik fő témája a női emancipáció problematikája volt.
Eldar Rjazanov 1962-ben bemutatott Huszárkisasszony (Гусарская баллада) című filmje Durova memoárján alapul.[1]
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/49/Durova_1839.jpg/220px-Durova_1839.jpg)