Nagy Magellán-felhő
törpegalaxis / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Nagy Magellán-felhő (angolul Large Magellanic Cloud, rövidítve LMC) törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk körül kering, nagyjából ötven kiloparszek (163 000 fényév) távolságra. Átmérője kb. 1/20-a a mi galaxisunkénak, csillagainak száma pedig 1/10 része (ez nagyjából 1010 csillagot jelent), és felfedeztek benne egy 9 naptömegű fekete lyukat is.[3] Bár jórészt szabálytalan az alakja, fellelhetőek a spirális szerkezet nyomai. A NASA Extragalactic Database az Irr/SB(s)m típusba sorolja (Hubble-sorozat).
Nagy Magellán-felhő | |
Megfigyelési adatok | |
Epocha | J2000 |
Csillagkép | Táblahegy/Aranyhal |
Rektaszcenzió | 05h 23m 34,5s[1] |
Deklináció | -69° 45′ 22″[1] |
Vöröseltolódás | 278 ± 3 km/s[1] |
Távolság | 163 000[2] fé, 49 974 pc |
Típus | SB(s)m[1] |
Látszólagos magnitúdó (V) | 0,9m[1] |
Más elnevezések | LMC, ESO 56- G 115, PGC 17223[1] |
Megjegyzések | A legfényesebb galaxis, amely a Tejútrendszer körül kering |
Az LMC valaha küllős spirálgalaxis lehetett, mely a Tejútrendszer zavaró hatására nagyjából szabálytalan alakúvá vált, még mindig van egy központi küllős szerkezete. A Lokális Csoport negyedik legnagyobb tagja az Androméda-galaxis (M31), a Tejútrendszer és a Triangulum-galaxis (M33) után.
Fényes objektumként látható a déli égbolton, az Aranyhal (Dorado) és a Táblahegy (Mensa) csillagképek határán. Ferdinand Magellanról nevezték el, aki megfigyelte ezt és a Kis Magellán-felhő nevű társát Föld körüli útja során. 964-ben 'Abd Al-Rahman Al Sufi is megemlítette Állócsillagok könyve című művében.