Szegényparaszt családból származott, apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A Budapesti Tudományegyetemen földrajz–természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de segédtanárként csupán egy évig tanított a Vas vármegyei Felsőlövőn.
Innen még a század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amelyik nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója lett.
Móra Ferenc 1911–1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt, számos tisztséget betöltött,[6] avató beszédeket tartott és szabadkőműves verseket írt.[7][8]
Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926).
Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa volt, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt. Széleskörű, sokoldalú tevékenységeihez tartozott, hogy 1910-ben a mai Ausztriában levő Felsőlövőn (Oberschützen) tanított, ahol erről emléktábla van.
Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Budapest, 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója volt. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden, azonban ez nem az eredeti teljes szöveg volt, hanem cenzúrázott változat, amely több mint 200 változtatást – természetesen nem az író szándékai szerinti változtatást – tartalmazott. 1956-ban Hannibál tanár úr címmel filmre vitték, szintén az akkori hivatalos kultúrpolitikai „irányelveknek” megfelelően.[9]
1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták, a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Mély barátság fűzte Juhász Gyulához.
Művei több idegen nyelven is olvashatók.
1904-ben került az intézményhez Móra Ferenc, a természetrajzi tár rendezésére. E tevékenységen túl részt vett a néprajzi gyűjtésben is, de – mint múzeumi szakember – közismertté ásatásai révén vált. Az akkori igazgató, Tömörkény István volt. A munkáért a város fizetést nem tudott biztosítani, de a végeztével Tömörkény Mórát, mint szakdíjnokot maga mellé vette. Első ásatására Tömörkény küldte ki. 1907-től indult a csókai ásatása, melyet aztán hét szezonon keresztül folytatott. Ez tekinthető egyik legnagyobb ásatásának. 1908-ban részt vett egy kolozsvári régészeti tanfolyamon, ahol a tudomány akkori állása és a legkorszerűbbnek tekinthető ásatási módszereken túl alapos tipológiai ismeretekre is szert tett. 1917-től, Tömörkény halálától Móra vette át a Kultúrpalota irányítását. 1920-ban felvette a múzeum numizmatikai gyűjteményének kezelésére Banner Jánost, aki 1925-től már önálló ásatásokat is folytatott a megyében. 1924-től a korábbiakhoz képest nagyobb felületű és több ásatást folytatott a Dél-Alföld teljes területén, illetve még szabadsága alatt is foglalkozott régészettel, például amikor 1932-ben a Balatonnál egy bronzkori urnát bontott ki.
Móra múzeumi évei alatt 104 lelőhelyen ásott, és 12 régészeti témájú cikke jelent meg. Pályafutását, és a vidéki múzeumok működését abban a korban az általános pénzhiány jellemezte. Többször előfordult, hogy nem tudtak feltárni egy-egy ígéretes lelőhelyet, mert ennek munkálatait a múzeum ásatásokra kapott pénzösszege nem tudta fedezni. Bizonyított tény, hogy Móra még a saját anyagi erejéből is finanszírozott ásatásokat, különösen az 1924 utáni időszakban.
Publikációi közül kettő: a kunágotai honfoglalás kori lovassírok, valamint a népvándorlás és honfoglalás kori temetkezések néprajzi szemszögből vizsgáló publikációja.
1925-ben Balázs Péter, Kunágota segédjegyzője küldött néhány leletet Mórának, melyek homokbányászat közben kerültek elő. Móra még az év októberében elkezdte az ásatásokat, s a munkások által megbolygatott síron kívül még öt sírt tárt fel. Ebből három bolygatatlan és három erősen bolygatott volt. A sírokban talált leleteknek már akkor ismert volt több hazai analógiája (nyílhegyek, szíjelosztók), így Móra nagy biztonsággal a honfoglalás korra tudta keltezni az előkerült leleteket. Az ásatás a kor általános színvonalán, kutatóárkos módszerrel folyt, a temetőről Móra összegző felszínrajzot készített.
Az Ethnographia 43-as, 1932-ben megjelent számában Móra a népvándorlás kori temetők néprajzban előforduló lehetséges párhuzamait foglalta össze . A cikk megírása előtt olyan nagy népvándorlás kori temetőket tudott feltárni, mint a Deszk D, a makkoserdei, a Fehértó A, valamint a Kiszombor B temető, mindegyikben több mint 200 sírral. Móra ezen temetőkben tett megfigyeléseire hívta fel a szakma figyelmét.
A dolgozat első felében az egymás mellett elhelyezkedő egykorú temetők helyzetét vizsgálta meg. Felvetette, hogy Fehértó A (352 sír) és Fehértó B (90 sír) között társadalmi különbség állhatott fenn: míg az A temetőbe a köznép, a B temetőbe az „urak”, a gazdagok temetkeztek. Ezt a B temető az A-hoz képest nagyobb sírjai, valamint a B temető A-hoz képesti melléklet gazdagságában látta alátámasztani. Ugyanebben a részben foglalkozott a sírjelölésekkel, s arra a megállapításra jutott, hogy a sírrablások precíz volta miatt kellett lennie valamiféle sírt, és társadalmi rangot jelző fejfának. A dolgozatban felismeri a gyékény temetkezésekben játszott szerepét, valamint igazolja a rönkfa koporsós temetkezéseket. Egyértelműen cáfolni tudta azt a toposzt, miszerint a lovas temetkezések esetében a halottakat lóháton temették volna el. Leírja, hogy háromféle lovastemetkezés létezett a népvándorlás és honfoglalás korában: a teljes lovas, a ló fejével és lábszáraival való temetkezés, és a jelképes temetkezés, amikor csak a lószerszám kerül a sírba, ló nem. Az ásatásai során találkozott az avar fülkesíros temetkezési formával, de nem ismerte fel, s állva eltemetett halottaknak vélte őket.
Mórát mind kortársai részéről, mind pedig a későbbi kutatóktól sok bírálat érte. Kortársai főként a Szeged város illetékességi területén kívüli ásatások miatt támadták, amiben volt is némi igazság. Későbbi pályatársai közül sokan csak szerencsés kezű amatőrnek tartották. Való igaz, hogy Móra pályájának elején több szakmai hibát is elkövetett (mint a csókai leletek nem objektumonként való elkülönítése, valamint a részletes dokumentációk hiánya), ezek azonban nagyrészt jellemzőek voltak kortársai ásatásaira is. A mostani, részletesnek mondható dokumentációs rendszer kifejlődéséhez több generációnyi régészeti tapasztalat volt szükséges, melynek részét képezte a Móra és kortársai által gyűjtött rengeteg tapasztalat is.
Felesége Walleshausen Ilona volt, aki a maga korában szintén országos ismertséget szerzett Móra Ferencné néven írt és számos kiadást megért szakácskönyvével. Egyetlen lányuk született, Móra Anna, aki az író sok művében megjelenik, Panka néven. Ő később Vészits Endre mérnökkel kötött házasságot, melyből két gyermek született, Vészits Ferenc – az első unoka, aki Móra munkáiban leggyakrabban „a Vadember” vagy „ifj. Ferenc” néven bukkan fel – és húga, „Mötyő”. Előbbitől született dédunokája Vészits Andrea dramaturg, író, Móra-kutató.
A Dióbél királyfi Genius-féle kiadásának borítójaA Kincskereső kis ködmön 1930-as évekbeli kiadásaMóra Ferenc szobra a szegedi Roosevelt téren (az ülő alakot Kotormány János hivatalszolgáról, Móra „személyem körüli miniszteréről” mintázta Tápai Antal szobrászművész)Mellszobra a szegedi Dóm téren
1919-ig
Kisteleki Ede–Molnár Jenő–Móra Ferenc: Az élet. Drámai képsorozat; Schulhof, Szeged, 1903
Az aranyszőrű bárány / A betlehemi csillag; Szegedi Napló, Szeged, 1903
Falun – városon; Singer-Wolfner, Budapest 1906 (Filléres könyvtár)
Rab ember fiai. Elbeszélés; Singer-Wolfner, 1910 (Filléres könyvtár)
Mindenki Jánoskája. Elbeszélés; Singer-Wolfner, Budapest 1913 (Filléres könyvtár)
Csilicsali Csalavári Csalavér; Singer-Wolfner, Budapest, 1913
Filkó meg én. Elbeszélés a nagy háborúból a magyar ifjúság számára; Singer-Wolfner, Bp., 1915
Hol volt, hol nem volt... Móra Ferenc meséiből; Délmagyarország, Szeged, 1925
Iparosok, császárok, királyok és egyéb céhbeliek; Az Ipar, Szeged, 1925
Lovassírok Kunágotán; Városi Ny., Szeged, 1926 (Csanádvármegyei könyvtár)
Georgikon; Királyi Magyar Egyetemi. Ny., Bp., 1926
Sokféle; Lantos, Bp., 1927
Véreim; Lantos, Bp., 1927
Ének a búzamezőkről. Regény két kötetben; Lantos, Bp., 1927
Beszélgetés a ferdetoronnyal; Lantos, Bp., 1927
Csalavári Csalavér újabb kalandjai; Singer-Wolfner, Bp., 1927 (Az Én Újságom könyvei)
Nádihegedű; Lantos, Bp., 1927
Vasúti kaland; Lantos, Bp., 1928
Négy apának egy leánya. A festő halála új kiadása; Genius, Bp., 1930
Az utolsó suba; Kner Ny., Gyoma, 1931
Néprajzi vonatkozások szegedvidéki népvándorlás kori és korai magyar leletekben; Somogyi-könyvtár–Városi Múzeum, Szeged, 1932 (A szegedi Városi Múzeum kiadványai)
Egy cár, akit várnak; Genius, Bp., 1932 (Móra Ferenc munkái Jubileumi díszkiadás)
Emlékkönyv Móra Ferenc 30 éves írói jubileumára / Tanulmányok; Kunossy Ny., Bp., 1932
Könnyes könyv; 2. jav. kiad.; Genius, Bp., 1932 (Móra Ferenc munkái Jubileumi díszkiadás)
Aranykoporsó, 1–2.; Genius, Bp., 1932 (Móra Ferenc munkái Jubileumi díszkiadás)
Emlékkönyv Móra Ferenc 30 éves írói jubileumára / Móra Ferenc versei, novellái; 2. jav. kiad.; Révai Ny., Bp., 1933
Dióbél királyfi és társai; újabb, átdolg. kiad.; Révai, Bp., 1934
Öreg diófák alatt; Révai, Bp., 1934
Daru utcától a Móra Ferenc utcáig, 1–2.; Révai, Bp., 1934
Az ezüstszavú harang; Révai, Bp., 1934
1935–1944
A vadember és családja; Genius, Bp., 1935
A jó öreg Dugonics; Genius, Bp., 1935 (Móra Ferenc hátrahagyott művei díszkiadása)
Göröngykeresés; Genius, Bp., 1935 (Móra Ferenc hátrahagyott művei díszkiadása)
Túl a palánkon; Genius, Bp., 1935 (Móra Ferenc hátrahagyott művei díszkiadása)
Dióbél királykisasszony. Történetek Pankáról és egyéb mesék; Révai, Bp., 1935
Elkallódott riportok; Genius, Bp., 1935 (Móra Ferenc hátrahagyott művei díszkiadása)
Ezek az évek. 1914–1933; Genius, Bp., 1935 (Móra Ferenc hátrahagyott művei díszkiadása)
Napok, holdak, elmúlt csillagok; Genius, Bp., 1935 (Móra Ferenc hátrahagyott művei díszkiadása)
Utazás a földalatti Magyarországon; Révai, Bp., 1935
Parasztjaim; Révai, Bp., 1935
Szegedi tulipántos láda, 1–2.; Révai, Bp., 1936
A Sándor körül; Áchim, Bp., 1942 (Százezrek könyve)
A fajtám. Elbeszélések; Stádium, Bp., 1942 (Nemzeti könyvtár)
Válogatott elbeszélések; Révai, Bp., 1944
1945–1989
A jó Isten foltozó-szűcse. Mesejáték; Misztótfalusi, Bp., 1947 (Népi műsortár)
A fele sem tudomány; Bibliotheca, Bp., 1948
Csicseri történet. Mesék; Testvériség-Egység Kiadó, Noviszád, 1950
Elbeszélések; bev. B. Szabó György; Testvériség-Egység Kiadó, Noviszád, 1950
Mindennapi kenyerünk; ifjúsági kiad.; Ifjúsági, Bp., 1952
Titulász bankója. Történelmi elbeszélések, mesék; vál. Sulyok Magda; Budapest. Móra, 1977 (Móra Ferenc válogatott művei az ifjúságnak)
Mórától, Móráról. Az író születésének 100. évfordulóján; összeáll. Megyer Szabolcs; Tankönyvkiadó, Bp., 1979
Igazlátók; vál., szerk. Lengyel Dénes; Móra, Bp., 1979
Szögedinumdánum. Válogatott írások; szerk. Péter László; Szegedi Ny., Szeged, 1980
Móra Ferenc levelezéséből. Az MTA Könyvtára, az OSZK és a Petőfi Irodalmi Múzeum anyaga; sajtó alá rend. Kőhegyi Mihály, Lengyel András; Bács-Kiskun megyei Múzeumigazgatóság, Kecskemét, 1980
Az ember feje nem füge; vál., szerk. Sulyok Magda; Móra, Bp., 1981 (Móra Ferenc válogatott művei az ifjúságnak)
Somogyi Károly emlékezete; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1984
A magyar paraszt; előszó, jegyz. Szigethy Gábor; Magvető, Bp., 1985 (Gondolkodó magyarok)
Mondák Móra Ferenc gyűjtéséből; Ságvári Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, Bp., 1985 (Magyar mondák és népmesék)
Móra Ferenc családi levelezése; sajtó alá rend. Kőhegyi Mihály, Lengyel András; Katona József Múzeum, Kecskemét, 1987 (A kecskeméti Katona József Múzeum közleményei)
A solymári csóka; Móra, Bp., 1987 (Csiperke könyvek)
A királyasszony macskái; vál. T. Aszódi Éva; Móra, Bp., 1989
1990–
A cinegekirály; vál., szerk. Annus József; Móra, Bp., 1990
A csaló; bev. Tóth Vass Mária, vál., jegyz. V. Gál Ilona; Creanga, Bukarest, 1991
Öreg diófák alatt. Elbeszélések; Szent Maximilian, Bp., 2009 (Szent Maximilian családi könyvtár)
Petőfi oltárára; Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Alma Mater Társaság, Kiskunfélegyháza, 2009
Iparművészet; Magyar Szépmíves Céh, Pécs, 2011
Himnusz a búzamezőn. Istenes versek; szerk. Kindelmann Győző, utószó Alszeghy Zsolt; Szt. István Társulat, Bp., 2012
Címtelen könyv. Versek; sajtó alá rend. Lengyel András; Móra Ferenc Múzeum–Wesley, Bp.–Szeged, 2014
A pillangók királya; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2014
Olvasókönyv Móra Ferenc műveiből; szerk. Lukács Zoltán; Holló, Kaposvár, 2015
Sohase volt jó az a nagy sietség. Derűs magyarok. Válogatott elbeszélések; vál., szerk. Bányász István, Bujdosó Hajnalka; Allegro Könyvek–Medio, Bp., 2017
Gyűjteményes sorozat (1958–1967)
Móra Ferenc összegyűjtött művei, 1-13.; Magvető, Bp., 1958–1967
Betűrendes mutató Móra Ferenc összegyűjtött művei köteteihez; összeáll. Péter László; Somogyi Könyvtár, Szeged, 1969
Véreim / Parasztjaim; sajtó alá rend., magyarázó szótár, jegyz. Vajda László és Madácsy László; 1958
Sokféle / Egy cár, akit várnak; függelék, jegyz. Madácsy László; 1958
Elkallódott riportok / Napok, holdak, elmúlt csillagok. Karcolatok; sajtó alá rend., jegyz., magyarázó szótár Madácsy László és Vajda László; 1958
Beszélgetés a ferde toronnyal / Túl a palánkon. Elbeszélések, olaszországi, franciaországi és spanyolországi útiélmények; sajtó alá rend. Vajtai István, jegyz., magyarázó szótár Vajda László; 1959
Georgikon / Nádi hegedű; szerk., sajtó alá rend. Vajtai István, jegyz. Vajda László, magyarázó szótár Vajda László, Madáchy László; 1959
Négy apának egy leánya. A festő halála / Hannibál föltámasztása; utószó, jegyz. Paku Imre; 1960
A vadember és családja / Göröngykeresés és más csöndes történetek; szerk., jegyz. Vajda László; 1960
A fele sem tudomány / Utazás a földalatti Magyarországon; sajtó alá rend. Madácsy László, szerk., jegyz., magyarázó szótár Vajda László; 1960
Szilánkok; szerk., összegyűjt., utószó, jegyz. Vajda László, sajtó alá rend., magyarázó szótár Vajtai István; 1961
Aranykoporsó. Történelmi regény; utószó, jegyz. Vajda László; 1961
Daru utcától a Móra Ferenc utcáig; szerk., jegyz. Vajda László; 1962
Szegedi tulipános láda; sajtó alá rend., függelék Paku Imre; 1964
Memento; vál., szerk. Vajda László, jegyz. Bölöny József; 1967
Betűrendes mutató Móra Ferenc összegyűjtött művei köteteihez; összeáll. Péter László; Somogyi Könyvtár, Szeged, 1969
Gyűjteményes sorozat (1979–1989)
Móra Ferenc művei, 1-12.; Szépirodalmi, Bp., 1979–1989
Daru utcától a Móra Ferenc utcáig; szöveggond. Vészits Ferencné; 1979
Aranykoporsó; szöveggond. Vészits Ferencné; 1979
Négy apának egy leánya / Véreim; szöveggond. Vészits Ferencné; 1980-1989
Napok, holdak, elmúlt csillagok / A fele sem tudomány; szöveggond. Vészits Ferencné; 1980
A vadember és családja / Nádihegedű; szerk., szöveggond. Vészits Ferencné; 1981
Hannibál föltámasztása / Ezek az évek. 1914–1933; szöveggond. Vészits Ferencné; 1981
Sokféle / Utazás a föld alatti Magyarországon; szerk., szöveggond. Vészits Ferencné; 1982
Beszélgetés a ferdetoronnyal / Túl a palánkon; szöveggond. Vészits Ferencné; 1983
"Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XXQ2-1DZ: accessed 7 March 2016), Martinus Mora, 07 Nov 1834, Baptism; citing Jászberény, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 623,633.
"Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:X696-GVF: accessed 7 March 2016), Stephanus Mora, 21 Aug 1788, Baptism; citing Jászberény, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 623,632.
A nagyanya vezetékneve több forrásban „Gulyás” alakban elírva. Ennek oka az lehet, hogy az anyakönyvben Móra Márton bejegyzésében valóban a „Gulyás” vezetéknév található. Ugyanakkor a többi gyermek (Erzsébet: 1819, Veronika: 1821, Erzsébet: 1824, István: 1826, János: 1829 és Terézia: 1831) esetében – helyesen – a „Dudás” vezetéknév szerepel.
"Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XXH6-RMR: accessed 7 March 2016), Anna Beretz, 12 May 1821, Baptism; citing Sarlós Boldogasszony, Kiskunfélegyháza, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 688,239.
A hagyomány szolgálatában: Történeti ismertető Szeged és Csongrád megye múzeumairól/ szerk. Lengyel András. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 2002. ISBN9637217568 Móra Ferencről ld. 20–27. o.
Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1409–1410. o. ISBN963-05-6806-3
.jpg)
