irodalmi és képzőművészeti mozgalom From Wikipedia, the free encyclopedia
A mágikus realizmus olyan művészeti irányzat, amely valósághű képet fest a világról, miközben mágikus elemekkel is kiegészíti, gyakran elmosva a határvonalat a fantázia és a valóság között.[1]
A kifejezést egy német kritikus, Franz Roh alkotta az 1920-as években, hogy ennek segítségével mutasson be néhány amerikai festményt, de általánosan elterjedtté a latin-amerikai irodalom 20. századi felvirágzásával vált. Ennek mérföldköve Gabriel García Márquez 1967-ben megjelent Száz év magány című regénye, ami a mágikus realista irodalom igazi megteremtője lett. De a mágikus realizmus képviselője volt a szovjet-orosz Mihail Afanaszjevics Bulgakov is, akinek A Mester és Margarita című regénye halála után évtizedekkel, 1966-ban jelent meg.[2] Ilyen elemek egyébként már E. T. A. Hoffmann természetfeletti meséiben is megtalálhatóak; a stíluselemek számos regényben, versben, festményben, sőt filmekben is felfedezhetők.
A kifejezést először Franz Roh, egy német kritikus használta 1925-ben Nach-Expressionismus – Magischer Realismus: Probleme der neuesten europäischen Malerei című művében (Leipzig, 1925), hogy leírhassa néhány, az 1920-as években alkotó festő, mint az amerikai Ivan Albright, Paul Cadmus és George Tooker szokatlan realizmusát, amelyben a valóság szürrealizmussal és fantasztikummal keveredett.
Az irodalmi mágikus realizmus egyik előfutárának Dino Buzzati egyik művét, A Tatárpusztát tartják.[3][4] A stílus olyan írók felemelkedésével vált népszerűvé, mint Mihail Bulgakov vagy Ernst Jünger, és egyes latin-amerikai szerzők is ilyen stílusban alkottak, különösen Jorge Luis Borges, Isabel Allende és Gabriel García Márquez, aki bevallotta, hogy „legfőbb problémám a demarkációs vonalak felszámolása volt, ami elválasztotta egymástól a valódinak tűnőt és a fantasztikusnak tűnőt”.
Hollandiában a szürrealizmus nem igazán vert gyökeret, de az 1920-as és 30-as években egyre több festő akadt, akik az egyre inkább az elvont, az absztrakt felé forduló nemzetközi művészeti világban a realizmus elemeit ábrázolták. Pyke Koch holland festő szerint: „a mágikus realizmus olyan helyzeteket ír le, amelyek lehetségesek, bár valószínűtlenek. A szürrealizmus, ezzel ellentétben, olyan helyzeteket ábrázol, amelyek lehetetlenek, nemlétezőek, vagy képzeletbeliek.” [5]
Carel Willink holland festő hasonlóképpen realista elemeket ábrázolt zaklatott, eltúlzott környezetben. A stílus neves képviselője volt Maurits Cornelis Escher.
Charles Toorop művészete is mutat ezekkel rokon vonásokat, azonban mégis inkább a korabeli új objektivitás nevű realista irányzathoz tartozik.
Olaszországban Giorgio de Chirico már 1915-től a mágikus realizmus előfutárai közé tartozott az általa Pittura Metafisica-nak nevezett módszerével.
Belgiumban Paul Delvaux és René Magritte voltak a stílus nemzetközileg is kiemelkedő képviselői.
Salvador Dalí munkásságának egyes részei is ide sorolhatók.
Ezen elemek sok mágikus realista irodalmi műben megtalálhatók, de nem feltétlenül jelenik meg mindegyik ugyanazon regényben. Néhány elem olyan regényekben is felfedezhető, amelyek más irányzatokhoz kötődnek.
Néhányan bizonyos filmeket is a mágikus realizmusba sorolnak (például az Eastwicki boszorkányok, a Baseball álmok, a Szeress Mexikóban vagy a Donnie Darko), de a kifejezést még mindig elsősorban az irodalomhoz kötik.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
