Munkaszolgálat
From Wikipedia, the free encyclopedia
A munkaszolgálat a magyar holokauszt és második világháború idején Magyarországon kialakult és fennállt különleges katonai intézményrendszer volt. A munkaszolgálat a magyar holokauszt speciális jelensége, amely abból állt, hogy bár a honvédség kötelékében és katonai alakulatokba szervezve, de fegyver nélkül, kizárólag kényszermunkával teljesített háborús "szolgálat" volt. 1939 és 1944 között alkalmazták több változatban és a nyilas uralom idején, a teljes összeomlással együtt szűnt meg.[1]
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Munkaszolgálat (egyértelműsítő lap). |
Kezdetben csak az "alkalmatlannak" nyilvánított fiatalok (zsidók, kommunisták, nemzetiségek) rövid, fegyver nélküli szolgálatát jelentette. Később érvényét az idősebb generációkra is kiterjesztették, sokszor büntetés, alkalmatlanság, politikai megbízhatatlanság alapján választották ki erre az embereket. A fokozódó zsidóellenesség és a háborús körülmények közepette egész rendszerré szélesedett. Katonai szerepe mellett a nemzeti kisebbségek, egyes felekezetek és különösen a zsidóság kirekesztésének, megalázásának, a politikai (baloldali) ellenfelekkel való leszámolásnak és gyakran a gátlástalan – olykor gyilkosságokba torkolló – brutalitásnak is terepe lett. A gettósítások és a tömeges deportálások idején viszont sokak számára menedék volt és szerencsés esetben a túlélést is jelentette.