Metadon
From Wikipedia, the free encyclopedia
A metadon szintetikus opioid, fájdalomcsillapító. Hatásspektruma lényegében a morfinhoz hasonló. Ekvivalens adagokban annál erősebb és hosszabb hatású. Függőséget okoz, az elvonási tünetek egy, esetenként két nap elteltével jelentkeznek, és az opioid szerek között a legtovább tartó elvonási, megvonási tünetekkel jár, de kevésbé intenzív mint a többi opioid.[1] Kereszt-tolerancia révén eredményesen csökkenti a heroin megvonásakor keletkező súlyos tüneteket, ezért alkalmazzák elvonókúrák során (Dole-Nyswander módszer).
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Gyors adatok
![]() | |
Metadon | |
IUPAC-név | |
(RS)-6-dimetilamino-4,4-difenil-heptán-3-on | |
Kémiai azonosítók | |
CAS-szám | 76-99-3 |
PubChem | 4095 |
DrugBank | APRD00485 |
ATC kód | N02AC52, N07BC02, R05DA06 |
Gyógyszer szabadnév | methadone |
Gyógyszerkönyvi név | Methadoni hydrochloridum |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C21H27NO |
Moláris tömeg | 309,45 g/mol |
Farmakokinetikai adatok | |
Biohasznosíthatóság | 40-80(-92) |
Metabolizmus | máj |
Biológiai felezési idő |
24-36 óra |
Kiválasztás | vizelet |
Terápiás előírások | |
Jogi státusz | Schedule II (US) |
Class A (UK) | |
Terhességi kategória | újszülött légzését gátolja |
Függőségi potenciál | erős |
Alkalmazás | orális, intravénás |
Bezárás
Difenilheptán-származék. 1937-ben állította elő először Max Bockmühl(en) és Gustav Ehrhart(en) német kutató.