Martijanec
falu és község Horvátországban, Varasd megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Martijanec község Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Čičkovina, Donji Martijanec, Gornji Martijanec, Hrastovljan, Madaraševec, Poljanec, Rivalno, Sudovčina és Vrbanovec települések tartoznak hozzá.
| Martijanec | |
 | |
| A Szent Márton plébániatemplom Donji Martijanecen | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Varasd |
| Község | Martijanec |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Marijan Horvat |
| Irányítószám | 42232 |
| Körzethívószám | +385 042 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2638 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 16′, k. h. 16° 32′ | |
| Martijanec weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Martijanec témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Varasdtól 17 km-re délkeletre a Varasdot-Ludbreggel összekötő út mellett fekszik.
Az itt talált régészeti leletek szerint a község története az i. e. 1. évezredig nyúlik vissza, amikor illír és kelta törzsek éltek ezen a vidéken. Ezek földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak és kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn a Pannon-síkság, a Keleti-Alpok és a Balkán népeivel. Életükről mesélnek azok az impozáns kora vaskori halomsírok, melyek ma is megtalálhatók a környéken. Ilyenek találhatók Donji Martijanectúl délre, Vrbanovectől nyugatra és a Jalžabet irányába húzódó mezőn is. Utóbbi a második legnagyobb Közép-Európában. A római légiók már Augustus császár idején elérték a község területét, ahol az ebből a korból származó római pénzérmék és temetkezések kerültek elő. A kora középkorban több nép váltotta itt egymást, majd a szlávok telepedtek meg. Erődített településeik maradványai közül a község területén kettő található, egy Križovljan, egy pedig Slanje közelében. Martinjanec első ismert papját Ivan zágrábi püspök oklevelében a 13. század végén említik. Ebben a település a Dráva melletti birtokként szerepel, ma a Dráva 3 km-re van innét. A község területe a középkorban két plébániához tartozott. Martijanec templomát és plébániáját 1259-ben említik először, a másik plébánia központja Slanje volt, melyet Ivan zágrábi főesperes 1334-ben említ először. Itt már 1253-ból van adatunk egy megerősített vár létezéséről. Križovljan a középkorban a johannita keresztes lovagok birtoka volt és 1501-ben említik Szűz Máriáról nevezett plébániáját is, de a slanjei plébánia többé nem szerepel az írásokban.
A török portyázók a 15. század végén jelennek meg ezen a vidéken, de még nagyobb lett a török veszély a vesztes mohácsi csata után. 1527-ben a török Varasdot és Ptujt támadta. Frangepán Kristóf horvát bán Varasd ostrománál súlyos sebet kapott. Ezt követően kísérete Martijanec kastélyába hozta és itt halt meg 1527. szeptember 27-én. 1532-ben II. Szulejmán szultán Bécs ellen vezetett hadjáratot, serege azonban csak Kőszegig jutott. A község területén ekkor mintegy kétszázezer török haladt át, akik minden útjukba eső falut felégettek. A legrosszabbul Križovljan járt, melynek ekkor szűnt meg az önálló plébániája és Martijanevhez csatolták. A 17. században az itteni birtokos a Mikulich család volt, melynek legnevesebb tagja báró Mikulich Sándor Ignác (Aleksander Ignacije Mikulić) 1688 és 1694 között zágrábi püspök volt. A család a tudomány és a kultúra nagy pártolója volt, ők alapították a martijaneci egyházi iskolát is. A 18. század első felében a Mikulichok a Gotal családdal kerültek rokonságba, a Gotalokat ezután többször Gotal-Mikolichoknak is nevezik. 1746-ban Martijanec Hrastovljannal együtt a Patacsich család birtoka lett, így a család a slanjei birtokokkal együtt a Drávamente egyik legnagyobb birtokosa lett. Patacsich Lajos gróf Martijanecen új plébániatemplom felépítését határozta el. Az építés 1766-ban indult, azonban a gróf még ebben az évben meghalt és végül fia, János folytatta a templomot, melyet 1775-ben szenteltek fel. Ekkor már János gróf sem élt, így a templom kegyura özvegye Patacsich Eleonóra grófnő lett. A pompázatos barokk épület, melyet a Ranger-iskola stílusában festettek ki ma is a község plébániatemploma. Orgonája 1796-ban Mariborban Josip Otonič műhelyében készült. A templommal együtt épült fel a plébánia barokk épülete is, mely azóta több kisebb átalakításon ment át.
A Patacsich család egy földszintes nemesi kúriát is épített ide, melyet nagy park övezett. A kúria nem volt nagy luxussal berendezve, mivel a családnak már volt Varasdon is egy gazdagon berendezett palotája. Bertalan gróf, aki Kuntarić plébános nagy barátja volt Hrastovljanban is új kő tornyot építtetett a kápolnának a lebontott régi fatorony helyére. A nyolcszögletű torony egy dzsámi minaretjéhez hasonlít, ezzel kitűnik a Drávamente többi barokk templomtornya közül. Sok helyi paraszt kapott földet a gróftól, aki alapítványt is tett jobbágyainak megsegítésére. A legnagyobb ajándékot azonban a Zágrábi Akadémia kapta, azzal hogy neki adományozta a család gazdag könyvtárát. A grófnak nem született gyermeke, 1817-ben halt meg Martijanecen. Patacsich Bertalan gróf halálát követően a kastélyba Vrbanovec ura báró Rauch Pál tábornok költözött, aki rokonságban állt a Patacsichokkal. A kastélyt Rauch György bővíttette, mely ekkor nyerte el mai alakját. A kastély körüli park is megújult új egzotikus fák és növények beültetésével. Ebben az időben Martijanec a minta birtokok közé tartozott. Utolsó birtokosa Pál báró lánya Rauch Erzsébet és férje Vuk Vučetić Brinjski voltak. 1919-ben a martijaneci birtok nagy része az agrárreform rendelkezése alá esett, a kastély elnevzése és funkciója is többször változott. 1945-ben állami tulajdonba került, minőségi vetőmagokat előállító üzem, azután 1963 és 1968 között mezőgazdasági oktatási központ, majd 1969 és 1977 között a mezőgazdasági alkalmazott tudományok központja működött itt. 1977-től a ludbregi PIK mezőgazdasági üzemé volt. A kastély és a gazdasági épületek felújítás hiányában pusztulásnak indultak, a parkban a növényzet elburjánzott, az egykor gyönyörű tó elmocsarasodott. A végső pusztulás jelei egyre jobban mutatkoztak. Végül 1996-ban a kastélyt és az épületeket a Šmrček család vásárolta meg, akik nagy összegeket fektettek a felújításba. 2001-ben a községnek 4327 lakosa volt.
- A Patacsich-Rauch kastély a 18. században épült, a 19. században klasszicista stílusban bővítették. Kiterjedt, halastóval is ékesített park övezi.
- Szent Márton püspök tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[2] 1766 és 1775 között épült késő barokk stílusban. Oltárai, szószéke, orgonája és szentély faliképei szintén késő barokk stílusúak.
- A martijaneci plébánia késő barokk épülete a 18. században épült.
- A hrastovljani Szent Benedek-kápolna a 18. században épült.
- A križovljani Szent Kereszt-kápolna,[3] eredetileg gótikus, később barokk stílusban átépítve. A falu központjában, a Varasd-Ludbreg út északi oldalán, egy dombon építették. Nyugat-keleti tájolású, egyhajós épület. A templom legrégebbi része a 13. századból származó hajója, amelyhez a 16. század elején sokszögű szentély és sekrestye épült. A homlokzaton fennmaradt a 13. századi kőportál, amely fölött hét fejet ábrázoló dombormű látható.
- A slanjei Nagyboldogasszony-kápolna 1875-ben épült.
- A čičkovinai Jézus Szíve-kápolna.
- A mai Martijanec központjában, a Rauch-Patačić kastéllyal szemben, a Ludbreget és Varaždint összekötő főút mentén északra található a Gradišće régészeti lelőhely. Itt egy középkori vár maradványa található négyzet alakú alaprajzzal, amelyet magas földsáncok és várárok védtek. Területe teljesen feltáratlan. A megrongálódott keleti profilban kisebb-nagyobb tüzhelyek, esetleg egész kemencék is láthatók. A felszínen talált kerámiák nagy része középkori, de szórványosan találhatók késő bronzkori kerámiák is.[4]
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
