Manturovo

Manturovo (oroszul: Мантурово) város Oroszország Kosztromai területén, a Manturovói járás székhelye.

Manturovo (Мантурово)
Manturovo címere Manturovo zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kosztromai terület
Járás	Manturovói
Irányítószám	157302
Körzethívószám	49446
Népesség
Teljes népesség	13 043 fő (2021)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
é. sz. 58° 20′, k. h. 44° 46′58.333333333333, 44.766666666667
Manturovo Pozíció Kosztromai terület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Manturovo témájú médiaállományokat.

Lakossága: 17 479 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

Fekvése

Kosztromától 260 km-re északkeletre, az Unzsa (a Volga mellékfolyója) jobb partján helyezkedik el. Vasútállomás a transzszibériai vasútvonal északi ágának Buj–Kotyelnyics közötti szakaszán. A Kosztromai terület keleti vidékén át vezető főúton fekszik, az országút és a vasútvonal találkozási pontja.

Környékén, az Unzsa völgyében foszforit- és palalelőhelyek találhatók.

Története

A város több kis település egyesítésével keletkezett. Az Unzsa folyóhoz közel fekvő Manturovo faluról először egy 1617-ben keletkezett irat tesz említést, más apró falvakkal együtt. 1870-ben egy Mokrovszkoje nevű falu lett a térség közigazgatási székhelye. 1872-ben megindult a folyón a gőzhajózás, a 20. század elején pedig a vidéken megjelent a vasút, és egyik fontos állomását Manturovo faluban alakították ki. A vasútvonal megnyitása (1906 végén) lehetővé tette, hogy az erdőkben gazdag vidéken kitermelt és a folyón leúsztatott fát helyben dolgozzák fel. A közelben több fűrészüzem és munkástelepülés jött létre. Az állomás, Mokrovszkoje falu és az üzemekhez tartozó települések egyesítésével hozták létre 1929-ben Manturovo települést. 1958-ban egy újabb helységet csatoltak hozzá, és az így már több mint 25 ezer lakosú Manturovót várossá nyilvánították.

Gazdaság

A szovjet korszakban a fafeldolgozás folytatódott, és a városban lenfeldolgozót, téglagyárat, traktorjavító üzemet, nagy hidrolízis üzemet (biokémiai gyárat), öntödei és mechanikai gyárat is alapítottak. Egy részük (többszöri átalakulás után) napjainkban is működik. Legfontosabb vállalata, a rétegelt lemezt gyártó kombinát az egyik régi fafeldolgozó üzemből nőtt ki. A gyár 2009-ben leégett, de egy évvel később és korszerűbb gépparkkal újra elkezdhette a termelést.

A biokémiai gyár hidrolízissel élesztőt készített mezőgazdasági célú felhasználásra (takarmány céljára), de 1988-ban a gyártást környezetvédelmi okokból leállították. A helyén létrehozott két vállalat közül az egyik gyógyászati készítményeket (Ingakamf), a másik (Medkompressz+) vattát, kötszert, a sebészetben is használatos 12 rétegű törlőkendőket állít elő.

Az öntöde helyi alapanyag és kokszolható szén hiánya miatt 1993-ban megszűnt. A korábbi tejfeldolgozó üzem márkás sajtok gyártására specializálódott. Szénsavas ásványvíz- és üdítőitalgyártása is jelentős.

Jegyzetek

1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 4.)

Források

• Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
• Manturovo (orosz nyelven). A Kosztromai terület portálja. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
• Iz isztorii predprijatyij goroda (orosz nyelven). Manturovo portálja. (Hozzáférés: 2014. november 15.)