Macsói bánság
a Magyar Királyság déli, mai Szerbiához tartozó területi egysége (1272–1496) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Macsói bánság az Árpád-házi királyok déli expanziós politikájának következtében kialakult, és egyben határvédelmi céllal létrehozott korai közigazgatási egység a középkorban Magyarország déli határán. Kezdetben hercegek, majd később bánok közvetlen irányítása alatt állt ez a Száván túli terület, aminek határai a fennállása alatt szinte folyamatosan változtak.
1320–1333 között fokozatosan a macsói bánok fennhatósága alá került a királyságnak a bánságtól északra fekvő öt vármegyéje is: 1320-tól Valkó és Bodrog, 1328-tól Baranya és Szerém, végül 1333-tól Bács. Ettől fogva a 15. század közepéig a macsói bán viselte az öt vármegye ispáni tisztjét és ő rendelkezett a terület királyi váraival.[1] Névadója valószínűleg Macsó (ma: Valjevo) volt.