M1-es metróvonal (Budapest)
budapesti metróvonal / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az M1-es metróvonal (Millenniumi Földalatti Vasút, a népnyelvben: Kisföldalatti) Budapest első metróvonala, amely a Vörösmarty tér és a Mexikói út állomások között közlekedik, nagyrészt az Andrássy út alatt halad. 1896-os megnyitásával ez volt a kontinentális Európa első földalatti vasútvonala.
Ez a szócikk a budapesti M1-es metróvonalról szól. Hasonló címmel lásd még: 1-es metró (egyértelműsítő lap). |
Budapesti M1-es metróvonal | |
Millenniumi Földalatti vasút | |
Térkép | |
Adatok | |
Átadás | 1896. május 2. |
Rekonstrukciók évei | 1973 1995 |
Állomások száma | 11 |
Járműtelep | Mexikói út |
Nyomtáv | 1435 mm |
Megengedett sebesség | 50 km/h |
Áramellátás | 600 V |
Üzemeltető | Budapesti Közlekedési Zrt. |
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapesti M1-es metróvonal témájú médiaállományokat. |
Budapest, Andrássy út és Millenniumi Földalatti Vasút | |
Világörökség | |
A Földalatti Vasút útvonala | |
Adatok | |
Ország | Magyarország |
Típus | Kulturális helyszín |
Felvétel éve | 2002 |
A Wikimédia Commons tartalmaz M1-es metróvonal témájú médiaállományokat. |
A 19. század utolsó évtizedei Budapest fejlődésének történelmi léptékben is meghatározó időszakát jelentik. A városfejlesztés egyik kiemelkedő alkotása az Andrássy úti tengely kialakítása volt. Az 1870 nyarán megalakult Közmunkatanács első városrendezési elgondolásában a sugárút mint adottság már szerepel és még abban az évben meghatározták a pontos vonalvezetését, három szakaszra történő felosztását. Elkészült a vonatkozó rendezési terv és a költségvetés, majd az Országgyűlés 1870 decemberében jóváhagyta a megvalósítást. A Közmunkatanács kezdettől fogva ellenezte felszíni kötöttpályás tömegközlekedés létesítését a sugárúton. Balázs Mór javaslata nyomán egyre inkább egy földalatti vasút létesítésnek gondolata foglalkoztatta a Közmunkatanácsot. A földalatti vasútra kidolgozott koncepcióra a Siemens és Halske cég 1894-ben készített tervet, melyet a Közmunkatanács elfogadott azzal a feltétellel, hogy az építés csak akkor kezdhető meg, ha 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre elkészül.
A földalatti vasútépítés gondolata és megvalósítása egyidős a londoni metró születésével. 1860-ban kezdtek hozzá az építéséhez és 1863-ban helyezték üzembe az első földalatti vasutat, azonban ez még gőzvontatású volt. A budapesti Millenniumi Földalatti Vasút a kontinentális Európa első földalatti vasútjaként 1896. május 2-án került a nagyközönség használatába, és nagyobb fennakadások nélkül szolgál ma is.[1] 1973-ig a vonal hossza 3700 méter volt, 9 földalatti és 2 felszíni megállóval. A szerelvények 2 perces időközzel közlekedtek, a legnagyobb mért napi utasszám 34 526 fő volt. A II. világháború végéig a további fejlődés nem folytatódott. Az akkori szokások szerint a földalatti vasút bal oldali közlekedésű volt.
1973-ban a vonalat meghosszabbították a Mexikói útig, és a teljes szakasz a felszín alá került. Ekkor tért át jobb oldali közlekedésűre, valamint korszerűsítették a biztosítóberendezést önműködő leállító készülékkel és kiépült a két végállomáson központi forgalomirányitó rendszer is.[2] 1995-ben felújították: az állomásokat az eredeti korhű burkolatokkal látták el, és új pályát építettek vasalt betonágyra, a korábbi zúzottkő ágyazat helyett.[forrás?]
A millenniumi földalatti az Andrássy úttal együtt 2002-ben a világörökség része lett.