Lőw Immánuel
(1854–1944) magyar főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író / From Wikipedia, the free encyclopedia
Lőw Immánuel [Ábrahám Hajím] (héberül: אברהם חיים לעף;[4] Szeged, 1854. január 20. – Budapest, 1944. július 19.) magyarországi zsidó hittudós, 1878-tól haláláig, 66 éven keresztül szegedi főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író. Nevezetes mondása: „A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés, s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése”[5]
Gyors adatok
Lőw Immánuel | |
Arcképe az Ország-Világ című lap 1881. évi 11. számában | |
Született | 1854. január 20.[1][2] Szeged |
Elhunyt | 1944. július 19. (90 évesen)[1] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | a magyar felsőház tagja (1927 – 1940. november) |
Iskolái | Lipcsei Egyetem (–1878) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lőw Immánuel témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás