vasútvonal Olaszországban From Wikipedia, the free encyclopedia
A Lyon–Torino nagysebességű vasútvonal a francia Réseau Ferré de France (RFF) és az olasz Rete Ferroviaria Italiana (RFI) vasúti infrastruktúrát üzemeltető vállalatok közös vállalkozása, mely a jövőbeli Lyont Torinóval összekötő kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal megépítésével foglalkozik. A tervezett vonal legjelentősebb műtárgya az 52–57 km hosszúságú Mont d’Ambin-bázisalagút lenne a Mont d'Ambin alatt, Saint-Jean-de-Maurienne és Bruzolo között.
 |
Ez a szócikk vagy szakasz tervezett vagy jövőbeli vasúti beruházással kapcsolatos információkat tartalmaz.
Az itt közöltek az idő múlásával jelentősen megváltozhatnak, pontosításra, helyreigazításra szorulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2023. november 2. |
 |
Lyon–Torino nagysebességű vasútvonal
| |
|---|---|
 | |
| Hossz: | 235 km |
| Nyomtávolság: | 1435 mm |
| Feszültség: | 25 kV 50 Hz ~ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lyon–Torino nagysebességű vasútvonal témájú médiaállományokat. | |
Lyon–Torino nagysebességű vasútvonal | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az a terv, hogy Olaszország, és Franciaország között új vasútvonalat építenek, az infrastruktúra miniszter Antonio Di Pietro szerint bizonytalanná vált a kormány bukása következtében. A miniszter szerint áldozatául eshet annak a felelőtlen politikának, mely végül Prodi miniszterelnök lemondásához vezetett. A projekt közmű státuszban van Franciaországban, és az EU 670 millió euró biztosítását vállalta, mivel a vonal része a transzeurópai vasúthálózatnak. Kutatóalagutakat már fúrtak, és az építkezést 2011-ben szerették volna megindítani, hogy a vonal 2020-ban megnyílhasson.
A mélyépítési munkálatok 2002-ben kezdődtek a megközelítési pontok építésével és a geológiai felderítőalagút építéssel.[1]
A 2016 és 2019 között a Saint-Martin-de-la-Porte-tól Olaszország felé vezető 9 km hosszú alagutat felderítő munkaként mutatták be, de azt az alagút déli csövének tengelye mentén, annak végleges átmérőjén ásták ki, és az alagút végleges hosszának első 8%-át teszi ki.[2][3]
A vasútvonalon egyaránt fognak teher- és személyszállító vonatok is közlekedni. 2020-ban csak a bázisalagút építésén dolgoztak, a csatlakozó vasútvonalakon még nem. Jelenlegi tervek alapján a vonal 2030 előtt nem fog elkészülni.
A próbafúrások során a francia portál közelében találtak néhány töredezett és nyírt széntartalmú palát, amely nem alkalmas egy alagútfúró gép számára, ezért a megfelelő 5 km-es szakaszon régimódi fúrás és robbantást alkalmaztak.[4][5]
A mélyépítési munkálatok 2002-ben kezdődtek a megközelítési pontok kiépítésével és a geológiai felderítő alagútépítéssel.[1] Magának az alagútnak az építését akkoriban 2014-2015-re tervezték,[6] de a projektet csak 2015-ben hagyták jóvá 25 milliárd eurós költséggel, amelyből 8 milliárd euró az alapalagútra vonatkozik. 2017. január 26-án a francia szenátus szavazásával zárult a két ország parlamentje által a vonatkozó nemzetközi szerződés ratifikálása.[7]
2016-tól kezdődően, tehát még a szerződés ratifikálása előtt, Saint-Martin-de-la-Porte-tól Olaszország felé, az alagút déli csövének tengelye mentén, annak végső átmérőjénél egy 9 km hosszúságú felderítő alagutat építettek.[2] 2016 végén ez a felderítő alagút egy geológiailag nehéz, vízzel átitatott, töredezett, kőszéntartalmú széntartalmú kőzettestből álló zónába ütközött, és több hónapon keresztül csak nagyon lassan haladt rajta keresztül.[8] Az alagútépítés 2017 tavaszán 30 tonna erősítőgyanta befecskendezése után áthaladt ezen a zónán,[9] és névleges sebességgel folytatódott.[10] Ez a tárna 2019 szeptemberében készült el, időben és a költségvetésen belül,[3][11] és az alagút első 9 kilométerét fogja alkotni.[3]
Az alagútépítés nagy részére vonatkozó szerződéskötést ezután késleltették a Torino-Lyon projekt érdemeit érintő mély nézeteltérések az olasz kormánykoalíción belül az Öt Csillag Mozgalom és a Lega pártok között, és 2019 márciusában Giuseppe Conte olasz miniszterelnök hivatalosan kérte a TELT-et, hogy állítsa le a további építési munkákra vonatkozó tenderek kiírását.[12] Néhány hónappal később, és éppen mielőtt a további késedelmek veszélyeztették volna a projekt uniós finanszírozását, az olasz kormány végül beleegyezett a francia[13][14] és az olasz oldalon a fő alagútépítési munkákra vonatkozó pályázati felhívások közzétételébe.[15] 2020 júniusáig 2,8 milliárd euró értékű építési szerződést írtak alá,[16] és 2021 júliusában további 3 milliárd euró értékű szerződést tulajdonítottak a francia oldalon található alagút 80%-ának kiásására, amelyet 2021 szeptemberében írtak alá.[17][18][19] Folyamatban van a fúrás és robbantás a francia portálhoz közeli, törött és nyírt széntartalmú palás sziklák 5 km-es szakaszán, amely alagútfúró gép számára kevéssé alkalmas.[4][5] 2021-től az alapalagút várható befejezési időpontja 2032.[18]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
