Lini bazilika
ókeresztény bazilikarom Albániában From Wikipedia, the free encyclopedia
A lini ókeresztény bazilika (albán bazilika paleokristiane e Linit) bizánci stílusú kora keresztény bazilika Albánia délkeleti részén, az Ohridi-tó partján, Korça megyén belül a Pogradec községhez, illetve Udenisht alközséghez tartozó Lin falu területén. A 6. században épült és a 8. században tűzvész martalékává vált templom narthexét és oldalkápolnáit díszítő késő ókori mozaikpadló szinte teljes épségben fennmaradt. 2019-től az albániai helyszínekkel kibővített Ohrid-régió világörökség része.[1]
 |
Az Ohrid-régió világörökségi helyszín része |
| Lini bazilika | |
 | |
| A bazilika mozaikpadlójának részlete kantharoszt közrefogó pávákkal | |
| Település | Lin |
| Ország |  Albánia |
| Vallás | keresztény |
| Irányzat | ókeresztény |
| Építési adatok | |
| Típus | bazilika |
| Stílus | kora bizánci |
| Építés befejezése | 6. sz. |
| Bontás ideje | 8. sz. (tűzvész) |
| Építtető | Lükhnisz püspökei |
| Elhelyezkedése | |
 Lini bazilika
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 41° 03′ 57″, k. h. 20° 38′ 41″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lini bazilika témájú médiaállományokat. | |
A közeli Lükhnisz (a mai Ohrid) kora keresztény püspökei a 6. század első felében a mai Linnek otthont adó földnyelv magaslatán építették fel nyári rezidenciájukat, és ugyanekkor épült fel a bazilika is. Egyes feltevések szerint erre az időpontra megy vissza a falu nevének eredete is, amely a püspöki székhely Lükhnisz nevének átvételével, majd lerövidülésével alakult ki. A bazilikát erődítették, a földnyelvet lehatároló vastag fal védte a szárazföld felől.[2] A püspöki palota és a bazilika egyaránt a 8. században vált a tűz martalékává, majd a Bolgár Birodalom 12. századi hódításával a környező település is elnéptelenedett.[3] A középkor későbbi szakaszában a falu ismét benépesült, és a korábbi ókori bazilika alapjainak felhasználásával új templomot építettek a helyiek, amelynek védőszentje Szent Atanáz volt (Kisha e Shën Thanasit).[4]
1968-ban Skënder Anamali irányításával tárták fel a bazilika és a püspöki rezidencia romjait.[5]
Az épületmaradványok az északkeleti irányban az Ohridi-tóba nyúló, Lin fölé magasodó földnyelv legmagasabb pontján találhatóak, a falu főutcájának délkeleti oldalán,[6] az oda vezető út végig ki van táblázva. Maga az épület erősen megrongálódott, csupán az alapjai maradtak fenn.[7]
Az északnyugat–délkeleti tájolású bazilika háromkaréjos (triconcha) alaprajza az építtető püspökök lükhniszi főtemplomának megoldásait másolta.[8] A templom északnyugati bejáratánál egy 8×12 méteres átrium állt, oszlopfolyosóval közrezárt udvarának egy részét téglából épített ciszterna foglalta el. Az átrium kétoldalán nyílt egy-egy bejárat, amelyeken keresztül a templom tengelyére merőleges, 3×9 méteres narthexbe lehetett belépni. A narthex mindkét oldalán egy-egy oldalkápolnát helyeztek el, a déliből pedig egy további, négyszög alaprajzú keresztelőkápolna nyílott keresztelőmedencével. Az északi oldalkápolnához boltozatos kialakítású téglasírok csatlakoztak. A narthexnek az átriummal átellenes, hosszanti oldalán három ajtó vezetett a bazilika belsejébe, amelyeken a 12×9 méteres főhajó, illetve a karéjszerűen ívelt oldalhajók voltak megközelíthetőek. Az északi oldalhajóból lépcső vezetett az alacsonyabb padlószintű, kereszt alaprajzú temetőkápolnába.[9]
A lini bazilikarom legkiemelkedőbb értéke az építéssel egyidős mozaikpadló, amelynek megoldásai és motívumkincse hasonlóságot mutatnak más korabeli, az Ohridi-tó környékéről ismert mozaikokkal (Oktiszi, Radolista, Sztudencsista), de az albániai tushemishti és tepei bazilikával, sőt, távolabbi példákkal (Amphipolisz) is mutatnak tipológiai egyezéseket.[10] A geometrikus és növénymintázatok mellett a mozaikok gyakori szereplői a különféle állatok, főleg madarak és méhek, amelyek együttes ábrázolásában a pogány és keresztény ikonográfiai hagyományok keverednek.[11] A narthexből nyíló déli oldalkápolna mozaikpadlójának uralkodó motívuma a szvasztika, helyenként legendabeli vadállatok, az apszisban pedig egy kantharosz ábrázolásával, amelynek kétoldalán egy-egy páva áll. A keresztelőkápolna padlóján négy kantharosz látható, amelyekből ömlik ki a bor. Az északi oldalkápolna mozaikpadlója rombuszformába foglalt kantharoszokat és pávákat ábrázol, az ezen kívül eső sarkokban madárpárok, ivókupák és gabonamérő edények láthatóak. Korábban a fő- és mellékhajókat is mozaikpadló díszítette, de ezek túlnyomó része az évszázadok során elpusztult. Egyedül az északi oldalhajóból nyíló temetőkápolna mozaikja maradt fenn.[12] A polikromatikus (sokszínű) mozaikot alkotó darabokat többnyire mészkőből faragták ki, de helyenként tégla- vagy üvegkockákat helyeztek a homokkal és téglaporral kevert mészhabarcs alapra.[13]
Az átriumtól nyugatra még láthatóak az egykor a templomot védő vastag fal maradványai.[14] A püspöki palota romjai már nem láthatóak, csak a régészeti ásatások eredményeiből ismert, hogy hat helyiségre osztott, négyszög alaprajzú épület volt.[15]
A bazilika romterülete
Az átrium a ciszternával
A temetőkápolna
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
