From Wikipedia, the free encyclopedia
Lengyelország májusi alkotmánya, vagy gyakrabban használt elnevezésével: a Május 3-i alkotmány (lengyelül: Konstytucja Trzeciego Maja vagy Konstytucja 3 Maja 1791 roku, litvánul: Gegužės trečiosios konstitucija) a világ második és Európa első modern, kartális alkotmánya, melyet 1791. május 3-án fogadott el a Lengyel–Litván Unió államának korszakos jelentőségű szejmje, a nagy szejm (Sejm Wielki).
A törvény alkotmányos monarchiát teremtett, a hatalommegosztás elve szerinti elkülönült jogalkotói, végrehajtói és bírói hatalmi ágakat hozott létre, s megszüntetve a lengyel–litván állam kettősségét – az uniót – egységes köztársaságot alakított ki (Rzeczpospolita Polska). Politikai értelemben egyenlőnek mondta ki a városi polgárságot a nemességgel, állami védelem alá helyezte a feudális kötöttségek alól felszabadított jobbágyságot, vallásszabadságot hirdetett, továbbá eltörölte a liberum veto intézményét.
A 18. század közepén Lengyelországot az állami és politikai élet zavarai jellemezték. Hozzáadódott ehhez, hogy feltörekvő szomszédjai, az Orosz Birodalom, a Porosz Királyság és a Habsburg Birodalom függetlenségének elvesztésével, népességének és területének bekebelezésével fenyegette. A lengyelek a belső és külső veszélyekre válaszul világtörténelmi jelentőségű reformokat hajtottak végre az oktatás, a gazdaság, az állami szervezetek és a jogrendszer területén. Az 1791-es alkotmányozást így egy több évtizedes, a felvilágosodásra alapozott fejlődés előzte meg. Már 1771-72-ben megbízást adtak Gabriel Bonnot de Mably és Jean-Jacques Rousseau számára, hogy dolgozzanak ki koncepciót a lengyel polgári alkotmányozás számára. Rousseau A lengyel kormány figyelmébe címmel írta meg munkáját. 1776-ban Andrzej Zamoyski volt kancellár is megbízást kapott a szejmtől, hogy készítsen elő egy új törvénykönyvet. A Zamoyski Kódex ugyan nem lett törvény, de számos progresszív javaslatot fogalmazott meg.
Az 1791-es alkotmány megszövegezésekor leginkább Stanisław Konarski, Józef Wybicki, Hugo Kołłątaj, Stanisław Staszic és Ignacy Krasicki filozófiai és politikai munkái hatottak a jogalkotásra. Az alkotmány tényleges megszövegezői a következők voltak:
Az alkotmányról való szavazás „békés államcsíny” keretében történt. A reformerők titokban készítették elő a „kormányzati törvényre” vonatkozó javaslatukat, és a húsvét utáni napokra tűzték ki a tárgyalását, amikor sok konzervatív követ még otthon tartózkodott.[1] A szavazás után néhányan tiltakoztak, de a szejm vizsgálóbizottsága május 5-én megállapította, hogy a jogalkotás törvényes volt. Nem sokkal később Hugo Kołłątaj Az alkotmány barátai (Zgromadzenie Przyjaciół Konstytucji Rządowej) néven politikai csoportot hozott létre abból a célból, hogy a még bizonytalankodókat megnyerjék az alkotmány ügyének, illetve hogy előkészítsék a további, még mélyrehatóbb alkotmányos reformokat. Napjainkban ezt a politikai képződményt tartják az első modern lengyel pártkezdeménynek.
A reformok ellenzéke (Franciszek Ksawery Branicki, Stanisław Szczęsny Potocki, Seweryn Rzewuski, Szymon és Józef Kossakowski) azonban nem nyugodott bele a vereségbe. Létrehozta a targowicai konföderációt, és II. Katalin cárnő segítségét kérve polgárháborút robbantott ki, illetve legitimálta az orosz megszállást. Az alkotmányhoz hű erők Kościuszko Tádé (Tadeusz Kościusko) vezetésével fegyverrel próbálták megvédelmezni a reform eredményeit és az ország függetlenségét. A harc és maga az állam elbukott, s az alkotmányt 1793. november 23-án a Hrodnai Szejm hatályon kívül helyezte. Hamarosan pedig megtörtént Lengyelország három felosztásának folyamatában a második.
A törvény két megszövegezője, Ignacy Potocki és Hugo Kołłątaj is emigrációba menekült, s 1793-ban közösen könyvet jelentetett meg O ustanowieniu i upadku Konstytucji 3 Maja (Az 1791. május 3-i alkotmány születése és bukása) címmel. Szavaik szerint a májusi alkotmány volt „az elmúló haza végakarata és testamentuma”. Az ország harmadik, teljes körű felosztására 1795-ben, az újabb Kościuszko-féle felkelés bukása után került sor. Lengyelország csak 123 év után, 1918-ban szerezte vissza függetlenségét.
Az alkotmány megalkotásának centenáriumán Jan Matejko lengyel festő készített egy historikus festményt az eseményről az 1791. május 3-i alkotmány címmel.
Az Alkotmány bevezetőt, 11 érdemi cikkelyt és az aláírásokat tartalmazza. Rendelkezései:
Az Alkotmányt kézzel írták, de hamarosan nyomtatásban is megjelentették. Később kiegészült a választójogról és az egységes Lengyel Köztársaságról szóló rendelkezésekkel.
Szemben Lengyelországgal, Magyarországon a reformokat fentről, rendeleti úton igyekeztek bevezetni az abszolutista uralkodók, Mária Terézia és fia, II. József. Az országgyűlés jogalkotásában rendszerszerűen ezért csak évtizedekkel később, 1848-ban jelentek meg a lengyelhez hasonló, polgári elveken nyugvó jogi szabályok és intézmények. A májusi alkotmánnyal így leginkább a magyar áprilisi törvények rokoníthatók.
A Május 3-i alkotmányt gyakran nevezik „Európa első írott alkotmányának”. Ez megtévesztő, hiszen például a magyar történelmi alkotmány is írásba volt foglalva előbb latin, később magyar nyelven is. A félreérthetőség oka, hogy az „írott” az alkotmánytudományban kartálist (kodifikáltat) jelent, nem pedig szó szerinti írásbeliséget. A helyes ezért a „polgári” vagy „kartális” jelző használata az alkotmánnyal kapcsolatban.
Számos korabeli jogszabály mutat polgárias jelleget, egy adatbázis pl. három magyar alkotmányos törvényt is felsorol 1791-ből. Ezek azonban nem kérdőjelezik meg a Május 3-i alkotmány jelentőségét.[2][3]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
