Lajta-hegység

A Lajta-hegység (németül Leithagebirge) Burgenland egyik hegysége és kistája Soprontól északra; az Alpokalja legészakibb tagja. Jelenleg teljes területe Ausztriához tartozik. Legmagasabb pontja 480 méter magas.

Lajta-hegység
A Lajta-hegység Fertőszéleskút és Feketeváros közt
Magasság	484 m
Hely	Ausztria, Burgenland és Alsó-Ausztria határa
Hegység	Alpok
Legmagasabb pont	Naphegy (Sonnenberg), 484 méter
Típus	Tengeri (gneisz, csillámpala)
Elhelyezkedése
Lajta-hegység Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 52′ 32″, k. h. 16° 28′ 33″47.875636111111, 16.47575
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajta-hegység témájú médiaállományokat.

Földrajzi helyzete

Régebben a Magyar Királyság (Sopron és Moson vármegye) és Alsó-Ausztria határvidéke volt. A Saint Germain-i békeszerződés eredményeként az egész tájegység Ausztriához került. A Fertő tó és Lajta folyó között, utóbbival párhuzamosan DNy–ÉK-i csapással húzódik: hossza 34, szélessége 5–7 km. Az Alpok fő tömegétől a Bécsi-medence választja el. Déli lábánál fekszik Kismarton (Eisenstadt).

Földtani felépítése

A „Baxa” kőfejtő Mannersdorf am Leithagebirge mellett

A vonulat gerincén átalakult, egykori üledékes kőzetek (gneiszek) bukkannak felszínre, ezekre a lejtőkön fiatal (miocén korú) mészkő települ. Az innen fejtett mészkövet használták tömegesen Bécs nagyobb épületeihez, amiért a hasonló jellegű, miocén mészköveket szerte Ausztriában és Magyarországon lajtamészkőnek nevezik.

Domborzata

A legtöbb csúcsa 400–450 m magas. Főbb csúcsai:

• Naphegy (Sonnenberg), 484 m
• Bükktető, 438 m
• Stocingi-hegy, 409 m
• Steinerweg (vagy Kaiserreiche), 441 m
• Berg im Grünen Stand, 409 m
• Zeilerberg, 300 m

Éghajlata

Éghajlata viszonylag száraz, pannon jellegű; a dealpin hatás alig vehető észre.

Növényzete

Főleg a délnek néző lejtőkön pannon jellegű, melegkedvelő növények telepedtek meg; ezért ez a Nyugat-Dunántúlt felölelő Praenoricum flóravidék északi csücske, amit a Balfi-dombsággal a Lajtaicum flórajárásba vonnak össze.

A dombok lejtőin sárgabarackot, őszibarackot, és mandulát és főleg szőlőt termesztenek.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 23.
• Kevey Balázs: Növényföldrajz
• Tolnai nagylexikon^{[halott link]}
• Kismarton város turisztikai honlapja

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Lajta-hegység témájú médiaállományokat.

• Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap