lágy kelt tésztából készült sült lepény From Wikipedia, the free encyclopedia
A lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából készülő, sült lepénye. Az élesztőt kevés cukorral és langyos tejjel felfuttatják, majd hozzágyúrják a lisztet, sót, langyos vizet és egy kevés olajat. Egyes feltételezések szerint egyéb ételekkel együtt a lángos is a török hódoltság idején került a magyar konyhákba,[3] mások szerint ókori római az eredete. Otthon is készíthető, de főként piacokon, strandokon, szabadtéri rendezvényeken és gyorsbüfékben árulják. Önmagában, vagy többféle ízesítéssel kínálják, legjellemzőbb a fokhagymás-mártás, a sajtos, a tejfölös, a sajtos-tejfölös, kolbászos, Békéscsaba környékén a juhtúrós kivitel.
Ha magyar vagy, a lángos (ejtsd: LAHN-gauche) a nyár íze, a szárazföldtől körülvett ország lakosai által magyar tengernek hívott, 50 mérföld hosszú Balatonra néző pázsiton eltöltött napoké. Ha nem vagy magyar, a lángost tévedésből egy kicsi, hiányos pizzának nézheted és dúsabb örömök reményében ki is hagyhatod. Kár lenne.
| Lángos | |
 | |
| A klasszikus „sajtos-tejfölös” lángos[2] | |
| Nemzet, ország |  MagyarországMagyar konyhaművészet |
| Alapanyagok | liszt, élesztő, burgonya, olaj, tej |
| Fűszerek | só |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lángos témájú médiaállományokat. | |
A zsiradékban sült lángos csak rövid ideig őrzi meg minőségét, sütés után azonnal fogyasztandó. Magas szénhidrát-, zsír-, só- és energiatartalma miatt nem tekinthető egészséges tápláléknak. Ennek ellenére népszerűsége fokozódik világszerte.[6][7][8][9]
A lángos, langal(l)ó vagy kenyérlepény valószínűleg a kenyérrel egyidőben keletkezett, hiszen a kenyér dagasztására használt teknő kaparékából az is kenyértésztából készült.[10] Neve a láng szóból eredeztethető. A lángosokat a kemence elülső részében sütötték. A kenyértészta dagasztóteknőben készült és az oldalára tapadt kenyértészta maradékaiból lapos lepényeket formáztak, és a kenyérsütés után a még parázsló kemencében megsütötték.[11] Kenyeret a régiek általában 5-7 naponta sütöttek, aminek az volt az oka, hogy a kemence felfűtéséhez rengeteg értékes tüzelőre van szükség és maga a kenyértészta dagasztása is több órás művelet. Éppen ezért a kenyérsütés reggelén lángost ettek, később és másnap kisebb cipókat, míg a sokszor 3-5 kilós kenyereket csak másod- vagy harmadnap vágták fel. Főleg az ország délnyugati részén a jobb módúak hagymával és szalonnával megrakva is sütötték, ami a mai kenyérlángos ihletője volt. Keleten inkább magában, tejföllel vagy lekvárral ették, később az ipari cukor megjelenése után (főleg a gyerekek) édesen is. A mezőgazdaság modernizálásával az átalakult vidéki társadalomban az otthoni kenyérsütés hagyománya eltűnt, helyét a sütőipar és az iparilag előállított kenyér vette át. A zsiradékban sütött lángos az ötvenes évek végén jelent meg, főként kisiparosok kínálatában. Igazán népszerűvé a hetvenes években vált.[12]
Magyarországon, és magyarlakta vidékeken az utcai árusok egyik jellegzetes terméke. Ausztriai vidámparkokban is kapható. Magyar hatásra terjedt el ott és Csehországban. A bécsi Práterben gyakran látni a helyi lakosokat lángost majszolni. A hagyományos kenyérlángoson kívül (ami liszttel, élesztővel és vízzel készül) krumplislángos is készíthető, amit nyers, reszelt burgonyával vagy krumplinyomón átnyomott főtt krumplival is készítenek. Újabban világszerte terjed, már Ausztráliában és Új-Zélandon is ismerik és árulják.
Az élesztőt a tejben megfuttatják egy csipet cukorral. A lisztbe teszik a kovászt, az olajat, és langyos sós tejjel lágyabb tésztát dagasztanak. A tetejét meghintik liszttel, ruhával letakarják, kb. 1 órát kelesztik. Ha már kétszeresére megkelt, tenyérnyi darabokra vékonyan kihúzzák, forró olajban, de lassú lángon sütik, először az egyik, majd a másik oldaláról. Hideg olajba soha nem szabad tenni, mert megszívja magát vele. A kisült lángosokat kiszedik, lecsöpögtetik, esetleg még papírtörlőre is teszik. Önmagában, vagy különféle előre elkészített feltétekkel (pl. reszelt sajt, tejföl, fokhagyma) ízesítve fogyasztható. Ideiglenes piacokon, utcai büfékben, nyári fesztiválokon gyakran tej és cukor nélküli egyszerűbb változatot készítenek kizárólag liszt, élesztő, só és víz felhasználásával amelyet "piacos" lángosnak neveznek.
Régebben kenyértésztából készült a lepény alakúra formált lángos, amelyet tejföllel ízesítettek faluhelyen. A lángosokat a kemenceszáj közelében vetették be, mert félórai sütés is elegendő volt és onnan könnyebben ki tudták szedni. A kenyérsütés napján a háziak kedvelt reggeli eledele volt.
A később klasszikussá vált, bő zsírban sütött piaci lángost csak sóval szórták meg a kisütés után. Kínáltak hozzá lereszelt fokhagyma, kevés víz, só felhasználásával készült mártást is, ami kísértetiesen hasonlít az Erdélyben elterjedt román muzsdéj egyik változatára és bár közvetlen bizonyíték nincsen rá, lehetséges, hogy innen származik.[12] Szélesebb körben a városokban a hetvenes évek végén – a nyolcvanas évek elején terjedtek el a tejfölös, reszelt sajtos változatok, majd még később az extra feltétek.[12] A kész lángost gyakorlatilag bármivel lehet társítani. A pizzával és melegszendviccsel ellentétben a lángos a feltétet mindig a kisülés után kapja.
Mára kevésbé ismert változata, ahol az ízesítőanyagot a tésztába keverik, majd azzal együtt sütik ki. Ilyen például az apróra vágott párolt káposztával kevert, borssal ízesített káposztás lángos, mely főleg a hetvenes években volt népszerű.[12]
Néhány gyakoribb változat:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
