![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6c/Map-Chinese_Characters.png/640px-Map-Chinese_Characters.png&w=640&q=50)
Kínai írás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kínai írás vagy han írás (hagyományos kínai: 漢字; egyszerűsített kínai: 汉字; pinjin (pinyin): hànzì; magyar népszerű: han-ce) az élő nyelvek közül a leghosszabb időre visszanyúló, töretlen és dokumentált történettel rendelkező írás. A kínai írás logografikus, vagy más néven hierografikus eredetű írás. Ennek ellenére a ma ismert írásjegyek 82%-át a fono-szemantikai összetételű írásjegyek alkotják.
![]() | A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
![]() | Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Kínai írás | |
![]() | |
Bal: „kínai írásjegy” hagyományos kínai írásjegyekkel Jobb: „kínai írásjegy” egyszerűsített kínai írásjegyekkel Kiejtés: hànzì (kínai), kanji (japán), hanja (koreai), hán tự (vietnámi) | |
Típus | logografikus |
Nyelvek | kínai, japán, koreai, vietnámi |
Időszak | i. e. 2. évezredtől napjainkig |
Irány | régen: fentről lefele, jobbról balra ma: balról jobbra |
Rokon írásrendszerek | †dzsürcsi írás, †kitaj írás, †tangut írás |
ISO 15924 | Hani, Hans, Hant |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai írás témájú médiaállományokat. |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6c/Map-Chinese_Characters.png/640px-Map-Chinese_Characters.png)
{{{2}}}hagyományos kínai írásjegyek (kizárólag Tajvan, Hongkong, Makaó) {{{2}}}az egyszerűsített kínai írásjegyeket használják hivatalosan, de a hagyományos írásjegyek használata továbbra is széles körben elterjedt (Szingapúr és Malajzia) {{{2}}}egyszerűsített kínai írásjegyek (Kína) {{{2}}}kínai írásjegyeket is használó, más írásrendszerű nyelvek (Japán és Dél-Korea) {{{2}}}a kínai írás egykor a hivatalos írás volt, de ma már nem használják (Mongólia, Észak-Korea és Vietnám)
A kínai írásnak a történelem során számos stílusbeli változata alakult ki, aminek oka sok esetben az írás rögzítésére használt alapanyagok (csont, bronz, bambusz, fa, kő, selyem és papír) sajátossága volt. A legnagyobb szótárak 40–50 ezer különböző írásjegyet tartalmaznak, de ma egy diplomával rendelkező kínai átlagosan csak 3500–4000 írásjegyet ismer. A kínai írásban szigorú szabályok szerint történik az írásjegyek megszerkesztése, amelyek művészi szintű megformálása a kínai kalligráfia. Az írott szöveget olvasni eredetileg felülről lefelé haladva lehet, a sorok pedig jobbról kezdődnek és balra haladva követik egymást. A kínai könyvek régi típusait, vagy archaizáló újabb kiadásokat fordítva kell kézbe venni, mert nyugati értelemben „hátulról” kezdődnek. A modern nyomdatermékek már a mi írásunkhoz hasonlóan, balról jobbra írt, lineárisan rendezett sorokkal készülnek.
A kínai íráshoz olyan nagy kínai találmányok is kapcsolódnak, mint az ecset, a papír vagy a mozgatható nyomóelemes könyvnyomtatás, melyek mindegyike drasztikus változást gyakorolt az írásra és az írásbeliségre. A kínai írás Dél- és Kelet-Ázsia több kultúrájára is nagy hatással volt. A történelem különböző korszakaiban a kínai írást használták a japánok, a koreaiak és a vietnámiak is, és a kínai írás hatása máig tetten érhető saját, nemzeti írásaikban is. A kínai írás kapcsán érdemes megemlíteni az úgynevezett sinitikus vagy sinoform írásokat is, amelyeket három, mára kihalt nyelv képvisel, a kitaj, a dzsürcsi és a tangut.