Kálna (Románia)

Kálna (Calna), település Romániában, Kolozs megyében.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Kálna (egyértelműsítő lap).

Kálna (Calna)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Révkolostor
Rang	falu
Községközpont	Alparét
Irányítószám	407578
SIRUTA-kód	59988
Népesség
Népesség	167 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	335 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 10′ 36″, k. h. 23° 38′ 46″47.17676, 23.64605
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kálna egy 1700-as évekből való térképen

Fekvése

Déstől északnyugatra, Alparét, Nagymező és Felsőbogáta közt fekvő település.

Nevének eredete

A község neve a kalu, kalina szláv szóból ered, mely sáros helyet jelent.

Története

Kálna nevét 1325-ben említette először oklevél Kalna, majd 1360-ban Kalna, Kálnaföld néven.

1512-ben Kalna, 1733-ban Kálna, 1750-ben Kalnok, 1808-ban Kálna, Kál néven írták.

1360-ban Monyorói Tamás birtoka volt, aki Kálna nevű földjének a Nádor fia János alapréti jobbágyai jogtalan használata ellen tiltakozott, Kálna azonban a fennmaradt adatok szerint még 1507-ben is Alparéthez tartozott. Ekkor nádasdi Ongor János fiainak János és Miklósnak magvaszakadtával, ezeknek Szobi (Zob) Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződése alapján a király adományából Szobi Péter fiára Mihályra szállt.

1521-ben Héderfái Barlabási (és Barrabássi) Lénárd erdélyi alvajda is részbirtokos volt itt, aki itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalin Nyujtódi Demeterné, Magdolna Somkereki Erdélyi Gergelyné és Zsófia, Borbála, Fruzsina hajadonokra hagyja.

1573-ban Miksa császár erősítette meg itteni birtokrészében Radák Lászlót.

1577 előtt a falu Barrabássi János csanádi püspök birtoka volt, aki Barrabássi Ferencz, Mihály és Bogáthi Ozsvátnéval osztozott meg rajta. A Barrabássiak utód nélküli halála után, Kendy Antal örökölte, kinek neje Bogáthi leány volt. De Kendy hűtlensége miatt fejét és jószágait elvesztve, a királyné Alárd Miklósnénak adta, kiről fia Ferenc örökölte.

1602-ben birtokosa Kornis Boldizsár, majd örököseinek birtoka lett.

1696-ban hódoltsági falu volt.

1716-ban a Kornisoké volt s ezeknek tisztje Kozárvári Ferencz deák kapta a Kornisoktól, mert mikor a török Papmezőt el akarta foglalni, innen a Kornisok javait kiszállította.

1769-ben Bornemissza Ignácot írták egyik birtokosának.

1820-ban gróf Kornis János, báró Bornemissza Lipót, gróf Haller Gábor, Tárcza János, Várady Ferenc, Vankai Ádámné, Rednik Lászlóné voltak birtokosai.

1910-ben 427 lakosából 12 magyar, 415 román volt. Ebből 415 görögkatolikus, 12 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.

Hivatkozások

1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro

• Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap