From Wikipedia, the free encyclopedia
A koreai ünnepi ételek olyan ételek, melyeket a koreaiak életének legfontosabb állomásait végigkísérő ünnepek és ceremóniák alkalmával szolgálnak fel. Ezek az ételek az ünnep jelentésétől függően maguk is szimbolikus jelentéssel bírnak. A konfuciánus hagyományoknak megfelelően régen az egyes ünnepeken bemutatott szertartásokat szigorú szabályok közé szorították, és ezek az ételekre és italokra is vonatkoztak. A legfontosabb ünnepek a születés, a szamcshil () (삼칠, a születéstől eltelt 21. nap), a pegil () (백일, a születéstől eltelt 100. nap), a tol () (az első születésnap), a kvallje () (관례, felnőtté avatási ceremónia), házasságkötés, a hvangap () (환갑, a hatvanadik – koreai életkorszámítás szerint 61. – születésnap) és a csesza () (a halottra emlékező szertartás). A rizsből készült ttok ()féleségek mindegyik esetében nagy szerepet játszanak. A születésnapi ünnepségeken a mijokkuk (), a tengeri hínárból készült leves a leggyakoribb fogás.[1]
Amikor egy gyermek megszületik, a szülést felügyelő istenségnek kis asztalkát szentelnek, három tál rizzsel és három tál mijokkuk ()kal (미역국, tengeri hínárból készült leves). Az anya is hínárlevest kap, amely gazdag vasban és kalciumban, a hagyományok szerint jót tesz a kismama egészségének. 21 nappal a szülés után következik a szamcshil () (삼칠) nap, amikor a rokonok, barátok érkeznek látogatóba, ekkor is hínárlevest tálalnak fel az édesanyának.[1][2]
A pegil () (백일) a gyermek születésétől eltelt 100. nap. Ez egy kerek és fontosnak tartott szám a koreai kultúrában. Az asztalra mijokkuk (), rizs és zöldségek kerülnek, valamint fehér színű rizssütemények, például pekszolgi () (백설기), ötszínű szongphjon () (송편) és a „szivárványszínű” mudzsige ttok () (무지개떡). A fehér az ártatlanság és a szentség színe, az öt szín pedig a harmóniát szimbolizálja. A rizssüteményeket a család megosztja ismerősökkel, szomszédokkal, hogy a gyermek élete hosszú és egészséges legyen. A megajándékozottak rizst vagy fehér pamutgombolyagot adnak cserébe, ami szintén a hosszú életet és a gazdagságot szimbolizálja.[3][1][4]
A tol () (돌) a gyermekek első születésnapját jelöli. A születésnap reggelén vagy azt megelőző este (régiótól függően) az anya és a nagymama a születés istenségéhez (삼신, Szamsin ()) és a hegyi istenséghez (산신, Szansin ()) imádkozik összetett kézzel a gyermek egészségéért és ételt (rizst és tengeri hínárlevest), többrétegű rizssüteményt valamint tiszta vizet ajánlanak fel nekik egy kis asztalkán. Ezen a ceremónián férfiak nem vehetnek részt.[5]
Az ünnepséget általában nem otthon tartják a modern időkben, hanem bálteremben vagy étteremben. Az ünnepi asztalra mijokkuk (), rizs, zöldségek és gyümölcsök, valamint különféle ttok () kerül, köztük a színes mudzsige ttok () (무지개떡).[6]
A kvallje () (관례) a felnőtté válás ünnepsége, a fiúk esetében 19, a lányoknál 15 éves korukra esett, a 21. században már mindkét nem esetében 19 évesen esnek át a szertartáson, bár egyre kevésbé gyakorolják a modern időkben a koreaiak ezt a szokást.[7] Az ilyenkor felszolgált ételek és italok közé tartozik a rizsbor, a ttok (), a kukszu (), a sikhje () és a szudzsonggva ().[8][9]
A házasságkötés szertartása (혼례, hollje ()) előtt úgynevezett pongcshettok () (봉채떡) süteményt készítenek, ami tulajdonképpen gőzölt ragacsos rizsből áll, a tetejére őrölt azukibabot szórnak és díszítésként hét darab jujubát helyeznek körkörösen. A ragacsos rizs a pár összetartozását szimbolizálja, a jujuba a termékenységet, míg a vörös színű bab elűzi az ártó szellemeket. A vendégeknek tésztát szolgálnak fel, ami a hosszú életet szimbolizálja. Az esküvőt követően az ifjú pár köszönti a vőlegény szüleit, a szertartás neve pjebek () (폐백). Ekkor a menyasszony szimbolikus ételeket ad át a férje szüleinek: gesztenyét és jujubát az apósának, phjonpho () (편포) húspogácsát, szárított húst és dinsztelt csirkét az anyósának.[10][1][4]
A 60. születésnap (환갑, hvangap ()) nagyon fontos a koreaiak életében. A hatvanéves ciklus a kelet-ázsiai kultúrák részét képezi. Ilyenkor úgynevezett kobeszang () (고배상) asztalt állítanak az ünnepelt tiszteletére, ami annyit tesz: „magasan megpakolt asztal”. Több sorban, 30-60 centiméter magasra pakolják rajta az ételeket: rizssüteményt, húst, halat, friss gyümölcsöket, színesen elrendezve.[1][4]
A csesza () (제사) rituálé során az elhunyt családtagokról emlékeznek meg, haláluk évfordulóján. A cseszaszang (), azaz a rituálé számára felállított asztalon különböző ételeket helyeznek el: rizst, rizsbort, tésztalevest, rizssüteményeket, marhahús- és csirkehúslevest, hallevest, halételeket és húsokat, kimcshi ()t és zöldségféléket, friss gyümölcsöket, magvakat és édességeket. Evőeszközöket is kikészítenek az elhunyt szelleme számára.[11] Vannak ételek, amelyeket tilos ilyenkor felszolgálni, ilyenek a szellemeket távol tartó növények, mint a csilipaprika (a kimcshi ()t is enélkül készítik el), a fokhagyma vagy az őszibarack, a pikkely nélküli halak, valamint olyan halfélék, amelyek koreai nevében szerepel a cshi () (치) szótag, ilyen például a szardella (멸치, mjolcshi ()), a makrélacsuka (Cololabis saira, 꽁치, kkongcshi ()) vagy az abroncshal (갈치, kalcshi ()).[12]
A koreaiak holdnaptár szerint ünnepelt újév során is megemlékeznek a holtakról, a csesza () illetve a csharje () (차례) szertartások keretében, utóbbit a felmenők részre tartják. A konkrét ételek listája változó régióról régióra, azonban az elrendezés azonos. Az első sorba balról jobbra jujuba, gesztenye, körte és datolyaszilva kerül. A második sorba szárított húsok és növények, a harmadikba levesek, a negyedikbe főtt ételek, az ötödikbe pedig egy tál leves és egy tál rizs, a rizs a jobb, a leves a bal oldalra.[13]
A rituális ételeken kívül is vannak hagyományos újévi ételek, ilyen a ttokkuk () (떡국, rizssüteményből készült leves), a cson () (전, lepényfélék) és a kalbiccsim () (갈비찜, párolt, marinált borda).[14]
.jpg)
A cshuszok () (추석), azaz az őszi aratóünnep jellegzetes étele a szongphjon () (송편), ami ragacsos rizslisztből készül, gombóc formájú és különféle töltelékkel (mogyoró, gesztenye, azukibab, szezámmag) van megtöltve. Gőzöléskor az egymásra rétegezett gombócok közé tűleveleket tesznek, így a szongphjon fenyőillatú lesz. A hagyomány szerint ezt az étket a család közösen készíti, és különösen kedvelt szokás ez az egyedülálló családtagok körében, a hiedelem szerint ugyanis aki szép formájú gombócokat készít, az jó férjet/feleséget fog találni, illetve szép gyermekei fognak születni. A cshuszok () idején az az évi rizstermésből készült alkoholos italokat fogyasztanak az asztalnál, illetve ajánlanak fel a csesza () során.[15]
A koreai ünnepek jobbára a holdnaptáron alapszanak, ilyen a tano () (단오) is, a tavaszünnep. Jellegzetes étele a csolphjon () (절편), egyfajta gőzölt rizssütemény.[4]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
