Kognitív nyelvészet
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kognitív nyelvészet a nyelvtudomány azon ága, amely az emberi megismerésen és annak folyamatain alapul. A megközelítési mód miatt a kognitív tudományok között is megemlítik. Kezdetei a 70-es évekre tehetők, az elmélet két fő megalapozó munkájának G. Lakoff Women, Fire and Dangerous Things és R. Langacker Foundations of Cognitive Grammar című munkáit tekintik. A 70-es, 80-as években az USA-ban bontakozott ki, szembehelyezkedik a strukturalista elméletekkel és elsősorban a generatív nyelvészettel. A nyelvet holisztikusan szemléli, a szemantikának központi szerepet juttat. A nyelvet nemcsak statikus, szerkezeti jellegű tudásként kezeli, hanem annak műveleti jellegét is hangsúlyozza. A kogníció ’megismerés’ a latin cognosco ’megismerni’ igéből származik, tehát elnevezésében is az emberi megismerést helyezi középpontba, és azt a szemléletet tükrözi, hogy a nyelv megismerése az emberi megismerési folyamatok vizsgálatával lehetséges.