![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/eb/Map_Cleomenean_War-hu.svg/langhu-640px-Map_Cleomenean_War-hu.svg.png&w=640&q=50)
Kleomenészi háború
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kleomenészi háborút[3] (i. e. 229/228–222) Spárta és szövetségese, Hlisz vívta az Akháj Szövetség és Makedónia ellen. A háború az utóbbiak győzelmével végződött.
Kleomenészi háború | |||
![]() | |||
Hellász a kleomenészi háború idején | |||
Időpont | I. e. 229/228[1]–222 | ||
Helyszín | Peloponnészosz | ||
Eredmény | akháj és makedón győzelem; Akrokórinthosz, Korinthosz, Hréa és Horhomenósz Makedóniához került[2] | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Térkép | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kleomenészi háború témájú médiaállományokat. |
I. e. 235-ben III. Kleomenész örökölte a spártai trónt, reformprogramot indított, amely célul tűzte ki a hagyományos spártai fegyelem visszaállítását, és csökkentette a rendkívüli politikai hatalommal bíró, választott tisztségviselő ephoroszok befolyását, noha ők felesküdtek, hogy királyhűek maradnak. I. e. 229-ben az ephoroszok a királyt egy Megalopolisszal határos város elfoglalására küldték, az akhájok háborút hirdettek. Kleomenész Akhaia megsemmisítésével válaszolt. A Líkeon-hegyi csatában megverték az akháj sztratégosz, Aratosz Hlisz megtámadására küldött hadseregét, majd egy másik, Megalopolisz melletti sereg felé fordultak.
Kleomenész gyors egymásutánban foglalta el az árkádiai településeket, mielőtt sor került volna az akhájokkal vívott dími csatára. A spártai dominancia ellen Aratosz III. Antigonosz makedón királyhoz (i. e. 229–221) fordult. A makedón segítségért cserébe át kellett adnia Korinthosz fellegvárát Antigonosznak. Klemonész végül betört Akhaiába, elfoglalva Korinthoszt és Argoszt, de Antigonosz Peloponnészoszba érkezése után vissza kellett vonulnia Lakonía felé. A seregek a szelaszíaszi csatában ütköztek meg, Kleomenész veresége után Egyiptomba, III. Ptolemaioszhoz (i. e. 246–222) menekült, majd öngyilkosságot követett el egy, az új fáraó, IV. Ptolemaiosz (i. e. 221–205) elleni sikertelen lázadás után.