Kemej
From Wikipedia, the free encyclopedia
Kemej Magyarország egyik régi, megszűnt területi egysége volt a kora középkorban, a Tiszántúlon; a polgári közigazgatás rendjében feltételezések szerint vármegyei, egyházi méltóságként főesperességi jogállással rendelkezhetett, bár az előbbi tényét több történész vitatja. Területe nagyjából a mai Jász-Nagykun-Szolnok vármegye keleti és Hajdú-Bihar vármegye délnyugati részére terjedhetett ki, de egy része egy időben Heves vármegyéhez is tartozhatott.[1] A szomszédos vármegyék Heves, Szabolcs, Bihar, Békés, Csongrád és Külső-Szolnok vármegyék lehettek. Ezen a néven a 15. században szűnhetett meg, de érdekes módon 1876-ban egy ízben ismét felmerült javaslatként a terület régi nevének visszaállítása.