Kantoni csata (1857)

A kantoni csata a második ópiumháború egyik ütközete volt Kína és Nagy-Britannia, valamint Franciaország között, 1857. december 28–31. között Kantonban.

Ez a szócikk az 1857-es csatáról szól. Hasonló címmel lásd még: Kantoni csata (egyértelműsítő lap).

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Kantoni csata
Je Ming-csen (Ye Mingchen)t elfogják az angolok 1858. január 5-én
Konfliktus	második ópiumháború
Időpont	1857. december 28–31.
Helyszín	Kanton, Kína
Eredmény	angol-francia győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság  Franciaország  Csing-dinasztia
Parancsnokok
Michael Seymour, Charles van Straubenzee, Charles Rigault de Genouilly Je Ming-csen (Ye Mingchen)
Szemben álló erők
5679[1] 30 000[1]
Veszteségek
15 halott, 113 sebesült[2] 200–650 (becsült)[3][4]
Térkép
Kantoni csata Pozíció Kína térképén
é. sz. 23° 07′ 35″, k. h. 113° 15′ 29″23.1265, 113.258
A Wikimédia Commons tartalmaz Kantoni csata témájú médiaállományokat.

Habár a brit Királyi Haditengerészet már nyáron elpusztította a kínai dzsunkákat az év nyarán, a szipojlázadás miatt el kellett halasztaniuk a támadást a város ellen.^[5] A britek és franciák december 22-én kezdték meg a város felderítését.^[6] A csata Kanton ágyúzásával és a parttól egy mérföldre lévő Lin erődjének elfoglalásával vette kezdetét 28-án,^[4] és másnap a katonák partraszálltak a Kupar pataknál, délkeletre a várostól.^[6] A kínaiak úgy gondolták, hogy a támadók először a közelben lévő magaslatot próbálják meg elfoglalni, azonban december 29-én reggel 9 órakor, amikor véget ért a város ágyúzása, francia katonák kevés ellenállás mellett felmásztak a várost körbevevő falakra. Mivel a tervezettnél korábban érkeztek, így a saját ágyúik tüze őket is érte.^[4] 4700 brit és indiai és 900 francia katona mászta meg a városfalat, a támadás során 13 brit és egy francia halt meg.^[5] A falakat egy hétig tartották elfoglalva, majd január 5-én a támadók a város utcáiba mentek,.^[6] ahol egyes források szerint tízezreket öltek meg vagy fogtak el és 30 000 házat égettek le,^[7] más források szerint azonban a 450 fős katonai veszteség mellett 200 civil halt meg.^[4]

Je Ming-csen (Ye Mingchen) megbízottat elfogták és Kalkuttába vitték, ahol egy év múlva halt meg.^[4] A város elfoglalása után a britek és franciák egy közös bizottságot hoztak létre a város irányítására.^[8] Részben a csata és az azt követő megszállás miatt - a kínaiak el akarták kerülni a pekingi csata megismétlődését - a kínaiak 1858. június 26-án aláírták a tiencsini egyezmény (tianjini egyezmény)t, ami véget vetett a második ópiumháborúnak.^[7][8]

Források

1. The London Gazette: p. 1021^{[halott link]}. 26 February 1858. Issue 22104.
2. The London Gazette: p. 1026^{[halott link]}. 26 February 1858. Issue 22104.
3. Cooke, George Wingrove (1858). China: Being "The Times" Special Correspondence from China in the Years 1857–58. p. 357.
4. Elleman, Bruce A.. Naval coalition warfare: from the Napoleonic War to Operation Iraqi Freedom. Routledge (2008). ISBN 0-415-77082-3
5. Raugh, Harold E.. The Victorians at war, 1815-1914: an encyclopedia of British military history. ABC-CLIO, 100. o. (2004). ISBN 1-57607-925-2
6. Carter, Thomas. Capture of Canton, Medals of the British Army, and how they were won. Groombridge and sons, 186. o. (1861)
7. Santella, Thomas M.. Opium. Infobase Publishing, 32–33. o. (2007). ISBN 0-7910-8547-3
8. Harris, David. Of battle and beauty: Felice Beato's photographs of China. University of California Press, 16. o. (1999). ISBN 0-89951-100-7

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Canton (1857) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.