Kadencia
egyes zenei részeket lezáró, befejezettség érzetét keltő dallamfordulat From Wikipedia, the free encyclopedia
egyes zenei részeket lezáró, befejezettség érzetét keltő dallamfordulat From Wikipedia, the free encyclopedia
A kadencia 1.) zenei periódusok specifikus befejezése, zárlat, záradék.[1] Az eredeti olasz cadenza kifejezés esést jelent, mely az adott zenei szakasz végén a záróhangok esésére utal. Ennek megfelelően eredetileg a hangok konkrét esését jelenti, majd a klasszikától kezdve a formaelemzésben mindinkább magát a zárlatot értik kadencia alatt. Áriák, versenyművek, hangszeres szólódarabok részeként is előfordul; a vezető szólam virtuóz, kötetlen, eredetileg improvizált szólója. Az áriákban rendszerint koloratúra díszíti.
.gif)
2.) A kadencia más, bár előbbivel rokon értelemben, jellemzően a klasszikától kezdve, jellegzetes virtuóz átvezetést is jelent. A magyar zenei szaknyelvben ez utóbbira az eredeti olasz cadenza kifejezést is használják, kottai jele például a sorok fölé írt cadenza ad libitum (azaz tetszés szerinti befejezés) lehet, de gyakran nem jelölik. Ez az átvezetés például versenyművekben olyan szakasz, melyben a zenekar szünetet tart, hogy a szólóhangszeres kötetlen, parafrazeáló része következhessen.[2]
A kadencia a lezártság, teljesség iránti igény kifejeződése a zenében, így többé-kevésbé tudatos formában régóta a része a hangszeres és énekes zenének is. Tapasztalat, hogy egy zenei gondolat bizonyos végződéssel befejezettebbnek tűnik. Ezt például egy alaphangra való visszatéréssel valósítják meg, mely a tonális zenében megfogalmazva az első fokon, azaz tonikán való befejezést jelenti. A zenetörténet különböző korszakaiban más-más akkordmenetet, vagy dallamformulát alkalmaztak a tonika lezáró jellegének előkészítésére illetve megerősítésére.
A középkor gregorián éneke is alkalmaz egyfajta zárlatot sorzáró zenei elemként. Általában II.–I. , VII.–I., VII.–II.–I., dallamfordulatokkal, azaz a tonika feletti (szupertonika) fokról tonikára, illetve vezetőhangról egyenesen, vagy szupertonikán át tonikára lépéssel valósították meg. Líd hangfajú darabokban a félhanglépés elkerülésére a záró szekund helyett kistercet alkalmaztak.[3]
Maga a kadencia, mint zeneelméleti kifejezés is a 16. századból származik, így első tudatos használata és szerkezeti jelentőségének felismerése is erre az időszakra tehető. Zarlino elsődlegesen többszólamú, másodlagosan dallami záróformulaként említi.[3] Rameau megfogalmazásában a kadencia záró harmóniafordulat jellegzetes disszonanciával.
A jellemzően improvizatív kadencia alkalmazására már a barokkban is van példa, da capo aria-formában a főrész visszatérése előtt található, egyfajta előkészítésként. Azonban a korszakra jellemző fúga és más polifonikus szerkezetű formák jellegükből adódóan még nem igénylik a kadenciát, mint könnyen észlelhető lezárást, így ennek a fejlődése inkább a klasszikára tehető. A kadencia barokk előzményének tekinthető a mű végét jelző, azt harmonikusan lezáró kódaszakasz.
Versenyművekben elsőként a klasszicista zenében jelentkezik. Ilyenkor a szólóhangszeres kadenciájának be kell mutatnia az elhangzott tétel legfontosabb témáit és részeit, s azt gazdagon díszítve, virtuóz módon, kíséret nélkül kell feldolgoznia. Versenyművekben kadencia a neve a virtuóz módon felékesített zárlatnak is. Ugyancsak a versenyművek szokásos rendje, hogy a zenekar fortissimo kvartszextakkordba torkollik, amelyet a cezúra választ el magától a kadenciától.
A romantikában a kadencia alkalmazásának klasszikus szabályait, azaz például hogy a tétel, vagy frázis végén legyen, és az elhangzott tétel anyagát használja fel, már nem tartották kizárólgosnak. Például Csajkovszkij I., b-moll zongoraversenye rögtön kadenciaszerű zenei motívummal kezdődik.
Híres kadenciát írt Beethoven az egyik Mozart-versenyműhöz (d-moll zongoraverseny), emellett Joachim Józsefnek Brahms hegedűversenyéhez írt kadenciája is jó példa.
A klasszikus kor jellegzetes műformáinak (mint például a stilizált táncdarabokból alakult menüett triósforma, vagy az adott témát többféleképpen kidolgozó variációs forma, stb.) elméleti értelmezéséhez és formai-szerkezeti elemzéséhez a zárlatok egyes fajtáinak megnevezésére, definiálására volt szükség.
A kadencia szerkezeti szerepe és megvalósítása szerint többféle lehet, melyek közül az alábbi alapvető típusokat érdemes megemlíteni:
Kadenciarenden azt értjük, hogy a sorokra osztható népzenei strófa sorvégi záróhangjai milyen fokokon szerepelnek egymás után. Egyes népzenekutatói gyakorlatokban, így a magyarban is, a kadenciarend a népzenei osztályozás egyik szempontja. Ennek az az oka, hogy a kadenciarend a zene egész dallamvonalát megszabja, a dallamsorok a befejező kadenciájuk előkészítéseként foghatók fel.
A magyar népzenekutatásban hagyományosan a Magyar Népzene Tárában alkalmazott szempont- és jelölésrendszert alkalmazzák, miszerint a sorvégi hangok fokát a strófavégi záróhanghoz, a tonikához kell mérni.[5]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
