József Attila
(1905–1937) magyar költő / From Wikipedia, the free encyclopedia
József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11.[1] – Balatonszárszó, 1937. december 3.) Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb, legeredetibb alakja. Félárva, munkásosztálybeli gyermekként ifjúsága tele volt lemondással és brutalitással, felnőttként, a korszak egyik legkiválóbb költőjeként pedig szembesülnie kellett a meg nem értéssel és a politikai elnyomással. Öngyilkosságra utaló tragikus halálának[2][3] pontos körülményeit azóta sem sikerült tisztázni.
József Attila | |
Homonnai Nándor felvétele, 1924 körül | |
Élete | |
Született | 1905. április 11. Budapest |
Elhunyt | 1937. december 3. (32 évesen) Balatonszárszó |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | József Áron Pőcze Borbála |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | közösségi és szerelmi költészet, próza, műfordítás |
Alkotói évei | 1918-tól haláláig |
Első műve | Szépség koldusa |
Kitüntetései |
|
Hatottak rá | Juhász Gyula, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Ady Endre, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc |
Hatása | Nagy László, Pilinszky János, Papp László, Petri György, Szervác József, Zsigmond Ede |
A Wikimédia Commons tartalmaz József Attila témájú médiaállományokat. |
A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali tiltakozások nyomán Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be: Bécsben hallgatott előadásokat, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult és tökéletesítette nyelvtudását. Közben megismerkedett a német és francia költészettel, melynek reprezentánsai közül főleg Villon gyakorolt rá nagy hatást.
Már külföldön is szimpatizált a kommunizmussal, majd Magyarországra hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal. Zaklatott magánéletét azonban érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek és egzisztenciális félelmek terhelték, melyek mindinkább felőrölték idegrendszerét. A zavaros elmeállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy tehervonat kerekei alá került és szörnyethalt.
Mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. Az 1945 utáni szocialista kultúrpolitika mint haladó proletárköltőt piedesztálra emelte és emlékét, munkásságát a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel ünnepelte. Műfordítóként József Attila a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is.