Jurij Vlagyimirovics Nyikulin
orosz-szovjet színész, cirkuszigazgató From Wikipedia, the free encyclopedia
orosz-szovjet színész, cirkuszigazgató From Wikipedia, the free encyclopedia
Jurij Vlagyimirovics Nyikulin (oroszul: Юрий Владимирович Никулин; Gyemidov, Szmolenszki kormányzóság, 1921. december 18. – Moszkva, 1997. augusztus 21.) orosz szovjet színész, cirkuszigazgató.
| Jurij Vlagyimirovics Nyikulin | |
 | |
| Született | Jurij Vlagyimirovics Nyikulin 1921. december 18. Gyemidov |
| Elhunyt | 1997. augusztus 21. Moszkva |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Tatiana Nikulina |
| Gyermekei | Maxim Nikulin |
| Foglalkozása | artista, színész |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívelégtelenség |
| Sírhelye | Novogyevicsi temető |
 | |
| Jurij Vlagyimirovics Nyikulin aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Vlagyimirovics Nyikulin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szülei a helyi színház színészei, majd vándorkomédiások voltak. 1925-ben a család Moszkvába költözött, az apa esztrád- és cirkuszi előadásokhoz jeleneteket, konferanszié szövegeket írt, majd központi lapoknál dolgozott. Műkedvelő színjátszókört vezetett abban az iskolában, ahol fia is tanult.
Az iskola elvégzése után, 1939 novemberében Jurij Nyikulint behívták katonának. A légvédelmi tüzérségnél szolgált a téli háborúban és már készült a leszerelésre amikor a németek megtámadták a Szovjetuniót. A nagy honvédő háborúban a blokád alá vett Leningrád környékén harcolt. A háború idején a katonaságnál, műkedvelő előadásokon – komikus szerepekben – is fellépett. 1946 május 18-i leszerelése után a filmfőiskolára és színiiskolákba is jelentkezett, de sehol nem felelt meg. Végül felvették a moszkvai cirkusz bohócstúdiójába. 1948-ban volt első önálló fellépése a cirkusz porondján. Egy ideig az akkori hírességgel, Karandassal együtt is szerepelt, de 1950-ben szakított vele. Ebben az évben a Szojuzgoszcirk vállalat alkalmazottja lett. Társával, Mihail Sujgyinnal együtt aratott sikereit bizonyítja, hogy 1955-ben külföldi vendégszereplésre indulhattak. 1984-ben a moszkvai cirkusz igazgatójának nevezték ki. Halála után a cirkusz fölvette Jurij Nyikulin nevét.
Országos hírnevét főként komikus filmszerepeinek köszönheti. Alekszandr Fajncimmer rendező fedezte fel a film számára: A gitáros lány mellékszereplőjeként pirotechnikust alakított, aki előadná nagy mutatványát egy válogatóbizottság előtt. Leginkább Leonyid Gajdaj filmrendező foglalkoztatta burleszkjeiben, rövid vígjátékaiban. Barbosz kutya avagy a különös verseny című bohózatában (a Tökéletesen komoly című film ötödik epizódja) megteremtette azt a három különös csavargó-figurát, akik később többször is feltűntek történeteiben (Pálinkafőzők, Az „I” akció… harmadik epizódja, Menyasszony a zsákban). Balbesz szerepét Jurij Nyikulin, a másik két figurát Georgij Vicin és Jevgenyij Morgunov keltette életre. Gajdaj O. Henry amerikai író novellájából készítette a Rokon lelkek című komédiáját (1962), Nyikulin itt besurranó tolvajt alakított, akit a lakásban alvó tulajdonos rajtakap, de végül együtt indulnak egy kis éjszakai italozásra. A Briliáns kéz főszerepében a szerénység és a becsületesség mintaképe, miközben az eltört karján lévő gipszben briliánsokat hordoz, a rendőrség pedig őt használja csaléteknek. Gajdaj a 12 székben is szerepet biztosított számára.
A szintén többnyire filmvígjátékokat rendező Eldar Rjazanovtól előbb egy kisebb szerepet kapott (Kérem a panaszkönyvet!, 1965), majd főszerepet, egy nyugdíjazás előtt álló nyomozót játszott (Vén zsiványok, 1971). Nagy sikert aratott hazájában a Muhtar, hozzám! című alkotás (1964), melyben rendőrtisztet alakított, aki a szocialista törvényesség védelmében egy kutyában hűséges társra talál. Több gyerekfilmben játszott, bohóc szerepeket is szívesen bíztak rá. A kis szökevény című szovjet–japán filmben önmagát, Nyikulin bohócot alakította.
Lev Kulidzsanov bízott rá első alkalommal drámai szerepet (Amikor a fák még nagyok voltak, 1961): az egykori frontharcos, aki a háborúban elvesztette családját, egyedül és minden iránt közönyösen él, csak alkalmi munkákat vállal; azután egy lány apjának hazudja magát, aki ezt elhiszi, és lassan a főhős is magára talál. Nyikulin pályáján azért is jelentős volt ez a szerep, mert bebizonyíthatta sokoldalú jellemábrázoló tehetségét. Ettől kezdve „komolyabb” szerepekben is foglalkoztatták. Megrázó alakítást nyújtott Andrej Tarkovszkij világhírű Andrej Rubljov-filmje tragikus sorsú rendfőnökének szerepében.
Szergej Bondarcsuk már az 1960-as évek közepén szerepet szánt neki a Háború és békében, de a cirkusz nem engedte el, és a később készült Waterloo felvételeihez sem. Bondarcsuk későbbi munkájában, Mihail Solohov regényének filmváltozatában (A hazáért harcoltak, 1975) a békés természetű családapát, Nyekraszov közlegényt játszotta, aki már belefáradt a háborúba és csak a családjára gondol, de közben folytatja a harcot. Alekszej German rendező Húsz nap háború nélkül című munkájának (1976) főhőse, Lopatyin haditudósító (Jurij Nyikulin) a frontról az ázsiai Taskentbe érkezik és ott átéli a békés hátország háborús hétköznapjait.
Az 1980-as években már alig állt felvevőgép elé. Rolan Bikov rendező több nemzetközi díjat is elnyert munkájában, a Bocsáss meg, Madárijesztő című filmdrámában egy szerető nagyapát alakított; ebben a filmben debütált és szerzett hírnevet tizenkét évesen Krisztina Orbakajte, Alla Pugacsova énekesnő lánya.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
