Jan Vermeer van Delft
holland festő / From Wikipedia, the free encyclopedia
Jan Vermeer van Delft (ejtése: [jan fermér fan delft]), a delfti Vermeer (Jan (Johannes) van der Meer, Delft, 1632. október – 1675. december) Rembrandt mellett a holland festészet aranykorának másik legnagyobb festője, „Észak Mona Lisájának” alkotója.
Jan Vermeer van Delft | |
Vermeer egyetlen állítólagos arcképe a Kerítőnő című festményén[1] | |
Született | 1632. október 31. (keresztelése) Delft, Hollandia |
Meghalt | 1675. december 15. (temetése)(43 évesen) Delft |
Sírhely | Oude Kerk |
Nemzetisége | flamand |
Stílusa | barokk |
Iskolái | Delfti iskola |
Mestere(i) | Leonaert Bramer vagy Carel Fabritius |
Aki hatott rá | Balthasar van der Ast, Pieter Steenwyck, Pieter Groenewegen |
Aki(k)re hatott | Han van Meegeren, Simon Duiker |
Jan Vermeer van Delft aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Vermeer van Delft témájú médiaállományokat. |
Műveit sokáig csak kortársai ismerték el, majd évszázadokig névtelenség kísérte. Csak a 19. század közepén, 1842-ben fedezte fel őt Théophile Thoré-Bürger (1807–1869) neves francia művészettörténész. A hosszú ismeretlenség miatt nem tudni pontosan, hány képet is festett: ma 32-ről állítják biztosan, hogy az ő műve, további öt kérdéses.[2] Történelmi, allegorikus, (városáról) táj-, de leginkább zsánerképeket festett – utóbbiakon legtöbbször a középosztály életének jeleneteit megörökítve. Lassan dolgozott, élénk színeket használt, különösen az ultramarinkéket és a sárgát. Élete nagy részét Delftben és Hágában töltötte. Bár fénykorában el tudta tartani népes családját, élete végére teljesen elszegényedett.