Jobst német király

Morva Jobst, más néven Jodok, magyarosan Józsa (németül: Jobst von Mähren) (1351. január 29. – Brünn, 1411. január 18.^[1]) 1375-től morva őrgróf, 1410-től német király a Luxemburg-házból. Tehetséges uralkodóként tartják számon, azonban politikai nézeteit és pártállását a pillanatnyi érdekeinek megfelelően változtatgatta. Családjának sikereit ügyesen fordította a maga javára. 1399-től 1402-ig Zsigmond magyarországi trónjának az örököse.

Jobst
Luxemburgi Jobst Jodok Józsa
Morva Jobst
Német király
Uralkodási ideje
1410. október 1.[1] – 1411. január 18.
Elődje	Rupert
Utódja	Zsigmond
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Luxemburg-ház
Született	1351. január 29. Brno[2]
Elhunyt	1411. január 18. (59 évesen) Brno[3]
Nyughelye	Church of St. Thomas
Édesapja	János Henrik morva őrgróf
Édesanyja	Troppaui Margit
Testvére(i)	Elizabeth of Moravia Catherine of Luxembourg Anna Moravská Prokop of Moravia John Soběslav of Luxembourg-Moravia John of Moravia
Házastársa	Alžběta Opolská Agnes of Opole
A Wikimédia Commons tartalmaz Jobst témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A korona várományosaként

János Henrik morva őrgróf és Opavai Margit fiaként, IV. Károly unokaöccseként született.

1387-ben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy unokafivére, Zsigmond kerüljön a magyar trónra.

Jobst a IV. Vencel ellen felkelő cseh nemesek élére állt, ám 1394-ben fogságba vetették, és csak a német fejedelmek nyomásának köszönhetően szabadult.

1397-ben megszerezte Lausitzot.

Mária királynő és megszületett, de pár óráig élt fia halála (1395), valamint IV. Vencel cseh király rövid magyar trónörökösi időszaka után 1399-ben lett Zsigmond magyar király új trónörököse Magyarországon.

A Zsigmond király elleni összeesküvés és a király siklósi fogsága idején 1401-ben betört Magyarországra unokatestvére esetleges trónfosztására számítva mint Zsigmond kijelölt örököse, de nem járt sikerrel. A következő évben, 1402-ben Zsigmond ezért megváltoztatta a magyar trónöröklési elképzeléseit és érvénytelenítette a megállapodást Jobsttal, aki helyett IV. Albert osztrák herceget tette meg a Magyar királyság trónörökösének, amely terv ellen viszont 1403-ban országos felkelés bontakozott ki Magyarországon.

Német királlyá választása

Rupert német király halálakor 3 párt alakult ki, amelyek egy dologban egyetértettek: mindnyájan újra egy Luxemburg-házit akartak a trónra emelni.^[1] Zsigmond oldalán állt a pfalzi és a trieri választófejedelem, valamint saját maga mint a brandenburgi őrgrófi cím tulajdonosa.^[1] Az 1400-ban német királyként trónfosztott Vencelre szavazott a szász választó, valamint ő maga mint cseh király.^[1] A harmadik pártot a mainzi és a kölni érsek alkotta, akik a morva őrgrófot akarták királynak.^[1]

Miután Jobst megegyezett Vencellel, a többség meg is választotta 1410. október elsején.^[1] Mielőtt azonban megkoronázhatták volna, és még mielőtt kitörhetett volna a harc vetélytársával, Brünnben váratlanul utolérte a halál.^[1]

Jobst udvara a korai humanizmus egyik fontos színtere volt.

Házassága

Jobst 1372-ben^[4] házasodott össze, először Oppelni Erzsébettel^[4] (1360 – 1374), gyermekük nem született.

Első felesége halála után Oppelni Ágnest (1348 után – 1413. április 1.) vette el (akinek első felesége unokahúga volt). Ez a házasság is gyermektelen maradt.

Források

• Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 122. old.
• Foundation for Medieval Genealogy/Moravia/Luxembourg

Jegyzetek

1. Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 124. oldal
2. Encyklopedie dějin města Brna (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2022. június 22.)
3. az olomuci városi könyvtár regionális adatbázisa (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
4. Luxemburg 9 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Kapcsolódó szócikkek

• Német királyok listája
• Német királyok családfája
• Poroszország és Brandenburg uralkodóinak listája

Előző uralkodó: Rupert

Német király 1410 – 1411 Német-római császár – Császárok a Német-római Birodalomban (800–1806) I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok” 800 814 840 843 855 875 877 881 887 891    I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —     891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983    Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó    983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155     —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —     1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410    I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —     1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637    Zsigmond — III. Frigyes — I. Miksa — V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd    1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806    III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc    Karoling-ház — Liudolf-ház — Száli-ház — Supplinburg-ház — Stauf-ház — Welf-ház — Wittelsbach-ház — Luxemburg-ház — Habsburg-ház

Következő uralkodó: Zsigmond

• Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap