Jelsa

	Jelsa
	Jelsa látképe
	; Jelsa címere
	; Jelsa címere
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Jogállás	falu
Polgármester	Nikša Peronja
Irányítószám	21465
Körzethívószám	(+385) 021
Testvérvárosok	Lista Sankt Andrä
	Népesség
Teljes népesség	3501 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	3 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 08′ 23″, k. h. 16° 47′ 02″
	Jelsa weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jelsa témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Jelsa (olaszul: Gelsa) falu és község Horvátországban, Split-Dalmácia megyében, Hvar szigetén.

Gyors adatok

Bezárás

Splittől 43 km-re délkeletre, a stari gradi kompkikötőtől 9 km-re délkeletre, a Hvar sziget északi partján fekvő öbölben, Brač szigeti Bol településsel szemben fekszik. Fenyőerdők, szőlő- és olívaültetvények, levendulamezők övezik. Jelsa városias jellegű település, nagy kikötővel. Splittel és a Brač szigetén levő Bollal hajójáratok kötik össze.

Közigazgatásilag Jelsán kívül Gdinj, Gromin Dolac, Humac, Ivan Dolac, Pitve,Poljica, Svirče, Vrboska, Vrisnik, Zastražišće és Zavala települések tartoznak hozzá.

Jelsa területe már az ókorban lakott volt, ezt bizonyítja a falutól délkeletre található Tor görög-illír várának maradványa. A rómaiak a második római–illír háborúban, i. e. 219-ben foglalták el a szigetet. Később Illyricum római tartomány része volt. A horvátok ősei a 8. században települtek itt le, a 10. században már a neretvánok területének része volt. A 11. században a neretvánok területeivel együtt a középkori Horvát Királyság részét képezte. Ezután felváltva hol a horvát-magyar királyok, hol a bizánci császárok, hol a velenceiek uralma alatt volt.

A mai Jelsát a 14. században alapították a közeli Pitve település kikötőjeként. A kis halászfaluból a hajóépítés és a tengerészet révén vált jelentős településsé. Magja a Szent János templom körül alakult ki. 1420-ban Dalmáciával együtt több évszázadra a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került. A ciprusi háború idején, 1571. augusztus 17-én, amikor a török flotta megtámadta Hvar szigetét, Jelsa a többi településsel ellentétben jelentős ellenállást tudott kifejteni. 1573-ban tovább erősítették a Szent Fábián és Sebestyén plébániatemplomot, mely erődített formáját még 1535-ben kapta. A település régi vára elkülönülten a sziget védőfalaitól a Gradina-félsziget nyugati részén volt.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-tól újra az osztrákoké lett. 1857-ben 808, 1910-ben 1549 lakosa volt. A település 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991-től a független Horvátország része. 2011-ben 1801 lakosa volt.

További információk Lakosság változása ...

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
808	1.104	1.238	1.504	1.557	1.549	1.616	1.513	1.480	1.263	1.382	1.433	1.637	1.792	1.798	1.801

Bezárás

A kikötő jobb oldalán üzletek, kávéház, idegenforgalmi hivatal, majd a városból kivezető villasor, kemping mellett, jutunk a Milna-öbölbe. A kikötő bal oldalán a szállodasor található.
A régi várost a domboldalon találjuk. Itt áll az 1331-ben eredetileg kora gótikus stílusban épített, 1535-ben erődszerűen kiképzett apszisú Mária mennybevétele plébániatemplom is.^[4] Neoreneszánsz homlokzatát a 19. század második felében, Ferenc József császár házassága idején kapta. Ma négy kápolnája van, melyek közül a két nagyobb 17. századi, a két kisebb pedig 19. századi. Az első kápolnában látható az Istenanyát Szent Fábián és Sebestyén vértanúkkal ábrázoló kép, P. de Coster flamand származású velencei festőművész alkotása.
A plébániatemplom alatt található a központi tér a Pjaca, a helyiek kedvelt találkozóhelye. A tér a 16. század és a 20. század eleje között alakult ki. Nyugati részén fakad a Slatina nevű forrás, mely már az ókorban is oltotta az itteniek szomját. A forrás vizének elvezetésére 1847-ben kis patakot alakítottak ki, mely nagy hozam esetén a vizet a tengerbe vezeti. A tér közepén 1934-ben kutat építettek.
A plébániatemplom, a harangtorony és a védőfalak között 1970-ben lapidáriumot rendeztek be, ahol mintegy húsz, ókori és kora középkori kőfaragvány található. A legjelentősebbek egy római sírkőlap, Nikola Firentinac egy 14. századi domborműve, egy velencei szárnyas oroszlán és Ivan Obradić kőasztala.
Az ódon házakból álló utcácskák között áll az érdekes formájú kis barokk Szent János templom,^[5] melyet a 17. században építettek. A templom körüli reneszánsz-barokk tér a 17. és a 19. század között alakult ki.
A Račić-dombon álló Gyógyító Szűzanya templomot^[6] 1535-ben építették. Története során kétszer bővítették, 1863-ban épült a nyugati hajó és a harangtorony. Oltárképe a velencei ifjabb Palma alkotása a 17. század elejéről, két faszobra 18. századi, értékes reneszánsz keretben levő ikonja a 16. században készült. A templom búcsúünnepe november 21. amikor több évszázados hagyományként istentiszteletre gyűlnek ide egybe a sziget középső részének hívei.
A Szent Rókus templomot^[7] 1601-ben említik először, építése a 16. század második felében történt. Több alkalommal bővítették és átépítették, utoljára 1999-ben újították meg. Oltárképe a felhők közötti Szűz Máriát ábrázolja jobb oldalán Páduai Szent Antallal és a térdelő Szent Rókussal. A velencei ifjabb Palmának tulajdonított alkotás a 17. századból.
A Mihály arkangyal templomot^[8] 1463-ban a Radašinić testvérek építették gótikus stílusban. A 18. század második felében bővítették. Ekkor készült a barokk nyugati homlokzat és az új oltár, mely mögött a falon a sárkányt legyőző Szent Mihály látható Szent Péter és Pál apostolok társaságában.
Az egykori mocsártól kiszárított részen 1870-ben parkot alakítottak ki, mely talán az egyik legszebb park Dalmáciában. Szépségét a hatalmas nyárfák, fenyők és pálmák, köztük pedig oleánderek, babérok és más mediterrán növények fokozzák. 1923-ban itt állították fel Niko Duboković szobrát, Ivan Rendić szobrászművész alkotását. A part északi részét az 1950-es években rendezték. Ennek a közepén állították fel Antun Dobronić zeneszerző emlékművét, Slavomir Drinković alkotását.
Jelsából kirándulás tehető a gradinai Ágoston-rendi kolostorhoz és a 11–12. századból való erőd romjaihoz.^[9] Az egykori erőd falai részben ma is állnak a Gradina-félsziget nyugati részén, helyenként 2,5 – 3 méteres magasságúak. A romok mintegy 6,5 hektár területet ölelnek fel. A mai temető területén találhatók az 1605 és 1787 között működött kolostor maradványai, melyből mára csak az 1605-ben épített templom maradt fenn.
A Jelsától délkeletre találhatók Tor illír-görög várának^[10] maradványai, melyek az i. e. 4. századból származnak. A várból szemmel lehetett tartani a település kikötőjét és a környező síkságot. A négyszög alaprajzú vár hatalmas méretű kövekből szárazon rakott falakkal épült. A vár alatt a magaslat északi oldalán történelem előtti lakóépületek alapfalai láthatók. A várat valószínűleg a rómaiak rombolták le amikor a második illír háború során i. e. 219-ben legyőzték az illíreket.

Bővebben: Tor (Jelsa)

A Tortól nem messze egy 210 méteres magaslaton találhatók a középkori Galešnik várának romjai. A falak által kerített dombtető 20 méter széles, 80 méter hosszú, a falak magassága 4 méter körüli, szélességük 50-60 centiméter. Területe 1520 négyzetmétert tesz ki.
A Jelsától 11 km-re keletre fekvő Humac falu közelében 239 méteres magasságban találjuk a Grapčeva-barlangot.^[11] A barlang tele van látványos sztalagmitokkal és sztalaktitokkal mégsem erről nevezetes. A barlangban volt a hvari civilizáció bölcsője, hiszen a neolitikumból, az i. e. 5. évezredből származó leletek kerültek innen elő. Ezek alapján a mediterrán térség egyik legősibb lelőhelyének tartják.^[11]

A helyi gazdaság alapját a mezőgazdaság, a szőlő- és olívatermesztés, a halászat, a hajóépítés, a tengerészet és a turizmus képezi. Az öböl körüli mocsaras területeket a 19. században kiszárították, itt épült fel a település új központja. A 19. század közepéig Jelsának nem volt kiépített kikötője. A házak egészen a parti sziklákig értek és a tenger vize mélyen beömlött a mezőre, ahol mocsaras területet hozott létre. A jelsai kikötőt három gát védte, melyek közül a külső a Điga 1907-ben, a két belső közül a jobb oldali Pumpurela 1837 és 1881 között, a baloldali Kanun a világítótoronnyal pedig 1868-ban épült. A 16. század végén és a 17. század elején a Pumpurela mellett a Barozzi család arzenált épített.

A településen alapiskola működik, ahova nemcsak a jelsai, hanem a környékbeli települések gyermekei is járnak. Ugyanebben az épületben van elhelyezve a középiskola, ahol a nyolc osztály elvégzése után a gimnáziumi, a vendéglátó ipari és a szállodai turisztikai technikusi képzések közül lehet választani.

Jelsán múzeum és községi könyvtár működik.
A település védőszentje a Nagyboldogasszony, melynek ünnepén szentmisét és fesztivált rendeznek.
1993 óta minden év július 15. és augusztus 15. között rendezik meg a Matica hrvatska helyi szervezetének rendezésében az Antun Dobronić kulturális estéket. A rendezvények színhelye a Szent János tér és a plébániatemplom. A rendezvények kamarakoncertekből, irodalmi programokból, könyvbemutatókból, folklórestekből, zenei és színházi előadásokból állnak. Az esték névadója Antun Dobronić zeneszerző, akinek művei rendszeresen szerepelnek az estek programjában.
Augusztus utolsó hétvégéjén rendezik meg a Jelsai borfesztivált.
Jelsa hagyományos kulturális és vallási eseménye a „Za kiržen” nevű éjszakai körmenet, melyre nagycsütörtökön kerül sor. Az esemény tulajdonképpen hat körmenet, melyet a sziget középső részének hat plébániatemplomból egyidejűleg indítanak este 10 és reggel 7 óra között. A körmenetek reggelre a kiindulási helyükre térnek vissza. Az éjszakai körmeneten a hívek mintegy 25 km-t tesznek meg csöndben meditálva és imádkozva. Az eseményen Vrbanj, Vrboska, Jelsa, Pitve, Vrisnik és Svirče plébániái vesznek részt. 2010-ben az UNESCO felvette a világ kulturális örökségének listájára.

A településen sportcsarnok szolgálja a kosárlabda, a röplabda és más teremsportok kedvelőit. A helyi szállodák mellett tenisz és minigolf pályák is találhatók.
A megfelelő ügynökségeken motorcsónakok, motorkerékpárok, kerékpárok, autók bérelhetők. A búvároktatásról és más sportolási igényekről az ügínökségeken, a szállodák recepcióin és a kempingekben lehet érdeklődni.
Nagyon sikeres a helyi evezősklub működése, melyet Juraj Gamulin alapított 1978-ban. A VK Jelsa sportolói számos világversenyen képviselték már a horvát színeket.
A településen kézilabdaklub működik. Nagyon népszerű a női labdarúgás, a helyi női csapat hétvégenként a Pelinje-csarnokban teltház előtt lép pályára.
A település bocsaklubja a BK Muzgavac. 2011 óta paintball pálya működik a településen.