horvát írónő From Wikipedia, the free encyclopedia
Ivana Brlić-Mažuranić (Ogulin, 1874. április 18. – Zágráb, 1938. szeptember 21.),[9] horvát írónő, akadémikus.
| Ivana Brlić-Mažuranić | |
 | |
| Született | Ivana Mažuranić 1874. április 18.[1][2][3][4][5] Ogulin |
| Elhunyt | 1938. szeptember 21. (64 évesen)[2][3][4][5][6] Zágráb[7] |
| Állampolgársága |
|
| Gyermekei | hét gyermek |
| Szülei | Vladimir Mažuranić |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései | star on Croatian Walk of Fame (2007) |
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Mirogoj temető (Division RKT, site 920, class ARKMAL, #57)[8] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ivana Brlić-Mažuranić témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ivana Brlić-Mažuranić Ogulinban született 1874-ben. Mažuranić-ház sajnos már nem áll, de a városi múzeum eredeti bútorokkal rekonstruálta szobáját és a családja szobáját, Ogulin városa pedig Ivana Brlić-Mažuranić Meseháza múzeum megnyitását tervezi.[10] Nevezetes értelmiségi polgári családból származik. Apja, Vladimir Mažuranić író, jogász és történész volt. Nagyapja a híres politikus, Ivan Mažuranić horvát bán és költő[9], nagyanyja Aleksandra Mažuranić, Dimitrija Demeter nyelvész nővére volt.[10] Ivana még lány volt, amikor nagyapjához Zágrábba, Gornji Gradba (Felsőváros) költözött, és nagyapja élete utolsó éveit vele töltötte. Önéletrajzában csodálattal és tisztelettel emlékezik meg nagyapja fizikailag és szellemileg erős személyéről.[10] Tizenöt évesen megismerkedhetett unokatestvérével, Fran Mažuranić-tyal, aki akkor már ismert költő volt. Hosszú sétákkal és beszélgetésekkel töltötték idejüket. Ivana az ő tanácsára kezdett naplót írni, és attól fogva minden nap szorgalmasan írta tele a lapokat benyomásaival, gondolaival, és gondosan rögzítette a fontos eseményeket.[10] Rövid ideig egy zágrábi leányiskolában tanult, majd magántanulmányokat végzett, ahol kiváló oktatást kapott, beleértve az idegennyelvtudást is. Elsősorban a franciát szerette, így néhány első irodalmi próbálkozása franciául történt. Kiváló horvát nyelvi oktatást kapott nagybátyjától, Antun Mažuranić professzortól, aki Ljudevit Gaj munkatársa volt.[10] Családja először Ogulinból Károlyvárosba, majd Jasztrebarszkába költözött.
1891. augusztus 15-én eljegyezték Vatroslav Brlić ügyvéddel és politikussal. Esküvőjük 1892. április 18-án, Ivana 18. születésnapján volt a zágrábi Szent Márk-templomban. Egyik keresztszülőjük Zágráb akkori polgármestere, Milan Amruš volt. Az esküvő után Ivana és férje Bródba (ma Slavonski Brod) költözött[11], ahol élete nagy részét családjának, az oktatásnak és irodalmi munkásságának szentelte. Hétgyermekes édesanyaként alkalma nyílt megismerkedni a gyermek lelkivilágával, és ezáltal megérteni világuk tisztaságát, naivitását.
A nemzeti szellemben nevelkedő férjével, Vatroslavval a horvát nemzeti mozgalom vezetői köreibe tartozott. A Horvát-Magyar Párt elleni politikai tevékenységéért Josip Juraj Strossmayer püspök aranyéremmel tüntette ki.[11] Az első világháború alatt lányaival, Zorával és Nadával együtt vöröskeresztes ápolónőként dolgozott Bródban, és odaadó munkájáért kitüntetést is kapott. Élete utolsó részében depresszióban szenvedett, és a betegséggel folytatott hosszú küzdelem után 1938. szeptember 21-én öngyilkos lett a zágrábi srebrnjaki kórházban. A zágrábi Mirogoj temetőben, a családi sírboltban temették el.
Már gyermekkorában kezdett verseket, esszéket és naplójegyzeteket írni, de első művei csak a 20. század elején jelentek meg. Első dalát, a „Zvijezdi moje domovine” (Hazám csillagai) Ogulinban írta 1886-ban. Az első cikke, a „Sajam u Bosni” (Boszniai vásár) 1900. szeptember 6-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben (66. évf., 204. szám, 3. o.), M. betűvel aláírva. A „Valjani i nevaljani” (Igaz és hamis) című, gyermekeknek szóló novella- és versgyűjtemény 1901 decemberében jelent meg saját kiadásában, melyet magánhasználatra szántak. A Valjani i nevaljani gyűjtemény kiadása után cikkeket és novellákat írt gyerekeknek, amelyek újságokban és folyóiratokban jelentek meg. 1903-tól rendszeresen jelennek meg történetei és szövegei, mint például a „Škola i praznici” (Iskola és ünnepek) című ismeretterjesztő cikksorozat. 1913-ban „Čudnovate zgode šegrta Hlapića” (Hlapić inas különös kalandjai) című gyermekregényével hívta fel magára az olvasóközönség figyelmét. Ebben a feszült történetben a szegény Hlapić inas megszökik mesterétől, és a végén sok balszerencse után a jó és a szeretet győz.[9] „Slike” (Képek, 1912) címmel versgyűjteményt írt, de írt „Knjigu omladini” (Könyv fiatalonak) címmel pedagógiai hangvételű ifjúsági könyvet (1923), feljegyzéseket a családtörténetről (Obzor, 1933-1934), amelyeket három könyvben adott közre (1934, 1935), és történelmi kalandregényt is fiataloknak „Jaša Dalmatin potkralj Gudžerata” (Jaša Dalmatin Gudzsarat alkirálya, 1937) címmel, melyet német és francia nyelvre is lefordítottak.[9]
Írói munkásságának koronája az 1916-ban megjelent „Priče iz davnine” (Mese az ősidőkről) című novellagyűjtemény, amely a hétköznapi világot a szláv mitológia ihlette mitológiai bölcsességének motívumaival ábrázolja.[9] Ez a könyv egy tündérmesén keresztül eleveníti fel a horvátok kereszténység előtti hitvilágát. Az olyan szereplők, mint Kosjenka és Regoč, Stribor, Jaglenc, Rutvica, Palunk, Vjest, Potjeh, Malik Tintilinić, Svarožić és Bjesomar olyan emberi erkölcsi tulajdonságok és érzések megtestesítői, mint a hűség, a szeretet és a kedvesség, az instabilitás és gyengeség. Történeteiben gyakran megjelenik a gazdagság és a távoli világok utáni vágy, mint az emberi igazság és tudás utáni vágy szimbóluma. Amikor 1924-ben Angliában „Tales of Long Ago” címmel kiadták könyvének fordítását, harminc tekintélyes angol magazin és folyóirat írt róla: A Daily Dispatch Ivana Brlić-Mažuranićot „horvát Andersennek” nevezi, a Church Times pedig azt mondja, hogy a történetek „a horvátok etikai zsenialitását fejezik ki, akik nemcsak a gyerekeket, hanem az időseket is elvarázsolják, és bepillantást engednek egy kevéssé ismert nemzet lelkébe.”[10]
1927-ben képeskönyvet adott ki „Dječja čitanka o zdravlju” (Gyermekolvasó az egészségről) címmel, melyhez az illusztrációkat Vladimir Kirin készítette. A könyv higiéniai és egészségügyi témájú, gyermekeknek szóló verseket tartalmaz (a napi kézmosás, tüsszögés és köhögés elleni védelem, a dohányzás káros hatása, a legyek, mint betegségek hordozói stb.). Ez az első képeskönyv Horvátországban, amelynek szerzője és illusztrátora is horvát. Négy év alatt (1931, 1935, 1937, 1938) hatszor jelölték irodalmi Nobel-díjra. 1937-ben az első nőként, akit ilyen kitüntetésben részesítettek a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia felvette (levelező) tagjai közé.[9]
A kritikusok prózáját az életidealizmus, a természetes kifejezésmód és a ritka finom humor egyedülálló szintézisének tartották, így bár gyerekeknek írt, kollégái (Antun Branko Šimić, Dragutin Domjanić) és irodalomtörténészek (Antun Barac) is dicsérték.[11] A legnagyobb horvát kiadó a „Školska knjiga d.d.” a gyermekek és fiatalok irodalmi kreativitásának elősegítésére 1971-ben megalapította az Ivana Brlić-Mažuranić Irodalmi Díjat. Ivana Brlić-Mažuranićot gyakran horvát Andersennek[9] (gyermekmesélői virtuozitása miatt) és a horvát Tolkiennek (a mitológia fantasztikus világába nyúlásáért) is nevezik.[10] Eredetiségével és frissességével a világ gyermekirodalmának nagyjai mellett áll. Műveit a világ összes jelentősebb nyelvére lefordították.
A Szent Száva Rend harmadik fokozata, amellyel 1934. április 18-án I. Sándor jugoszláv király tüntette ki.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
