Ian McDonald (Manchester, Egyesült Királyság), 1960. március 31. –) brit sci-fi-író, a kortárs science fiction egyik megbecsült alakja. Visszatérő témája a nanotechnológia vizsgálata, a poszt-cyberpunk témák és a tudomány hatása a különböző kultúrával rendelkező társadalmakra mérve. A szerző a legtöbb rangos sci-fi-díjat magáénak tudhatja, prózáját pedig számtalan kritikus dicséri.
Magyarul eddig leginkább a novellái jelentek meg a Galaktika magazinban, valamint az Ad Astra jóvoltából megjelent A dervisház és a Brasyl című regénye. Jelenleg Belfastban él.
Ian McDonald 1960-ban született Manchesterben. Édesapja skót, édesanyja pedig ír. Ötéves volt, mikor átköltöztek Belfastba, ahol az író jelenleg is él. Az 1968-1999-ig tartó ír zavargások idején Észak-Írország mellé állt, és a zavargások nagy hatást gyakoroltak rá, hisz régi és új kulturális hatások egyaránt érték. Saját szavaival a poszt-kolonizációs időszakot de factoharmadik világnak nevezte.[1] A televízióban vetített sci-fi filmekből ismerkedett meg a zsánerrel, és már kilencéves kora óta ír. Első novelláját huszonkét éves korában adta el egy belfasti magazinnak, 1987 óta pedig főállású író.[2] Dolgozott már televízióban is, leginkább az Észak-Írországi Sesame Workshop produkción, a Sesame Tree-n.
Desolation Road (1988)
Empire Dreams (1988) (gyűjteményes kötet)
Out on Blue Six (1989)
King of Morning, Queen of Day (1991) – lásd: Waiting For Godot
Hearts, Hands and Voices (1992, USA: The Broken Land)
Speaking in Tongues (1992) (gyűjteményes kötet)
Kling Klang Klatch (1992) (képregényl, illusztrálta: David Lyttleton)
