II. Ulászló lengyel király
Litvánia nagyfejedeleme (nagyhercege) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Jagelló, megkeresztelkedése után Ulászló (litvánul Jogaila, lengyelül Jagiełło; 1352/1362 – 1434. június 1.) Litvánia nagyfejedelme (1377–1392) és Lengyelország királya (1386–1434), 1399-ig feleségével, Hedviggel közösen társuralkodóként).
Nem tévesztendő össze a következővel: II. Ulászló magyar király. |
II. Ulászló | |
Litván nagyfejedelem (először) | |
Uralkodási ideje | |
1377 – 1381 | |
Elődje | Algirdas |
Utódja | Kęstutis |
Litván nagyfejedelem (másodszor) | |
Uralkodási ideje | |
1382 – 1392 | |
Elődje | Kęstutis |
Utódja | Vytautas |
Lengyelország királya | |
Uralkodási ideje | |
1386 – 1434. június 1. | |
Elődje | Hedvig |
Utódja | III. Ulászló |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Jagelló-ház |
Született | 1352/62 Vilnius |
Elhunyt | 1434. június 1. Gródek Jagielloński |
Nyughelye | Waweli székesegyház |
Édesapja | Algirdas |
Édesanyja | Tveri Julianna |
Testvére(i) |
|
Házastársa | 1. Anjou Hedvig 2. Cillei Anna 3. Granowska Erzsébet 4. Holszańska Zsófia |
Gyermekei | |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Ulászló témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A pogánynak született Jagelló 1377-ben megörökölte apjától a Litván Nagyfejedelemséget, amelyben nagybátyjával, Kęstutisszal megosztottan uralkodott. Miután Jagelló titkos megállapodást kötött a Teuton Lovagrenddel ellene, Kęstutis 1381-ben megdöntötte hatalmát, de a következő évben Jagelló csellel elfogta őt, és börtönbe záratta, ahol meghalt. 1386-ban feleségül vette a tizenkét éves lengyel királynőt, Hedviget, és miután megkeresztelkedett, II. Ulászló néven Lengyelország társuralkodója lett.[1] 1399-ben Hedvig meghalt, és Jagelló perszonálunióban egyesítette Lengyelországot és Litvániát, megalapítva a két ország több évszázados szövetségét. 1392-től Litvániát formálisan Kęstutis fia, Vytautas kormányozta, ő azonban elismerte Jagellót urának. 1410-ben a lengyel–litván szövetség a grünwaldi csatában döntő győzelmet aratott a Teuton Lovagrend felett, és az unió kivívta helyét a korabeli nagyhatalmak között.
Ő alapította a Jagelló-dinasztiát (gyakorlatilag a Gediminas-ház mellékágát), amely a lengyel és litván koronákon kívül időnként a cseh és magyar koronát is birtokolta, így Közép- és Kelet-Európa egyik legfontosabb királyi háza lett.[2] Jagelló és utódai idején a lengyel–litván unió volt a világ legnagyobb területű keresztény állama.[3]