II. Ethelred angol király
angol király From Wikipedia, the free encyclopedia
angol király From Wikipedia, the free encyclopedia
II. Ethelred, vagy Tanácstalan Ethelred,[2] Æthelred[5] (968?[3][5] – 1016. április 23.[2][4]) angol király, 978 – 1013 és 1014 – 1016 között uralkodott. Gyenge és tehetségtelen király volt.[2] Uralkodásának nagy részét a viking hódítók elleni védekező háború (991–től) határozta meg. Azt hitte, megvásárolhatja a dánoktól és a vikingektől Anglia békéjét,[4] ám hiába fizetett nekik hatalmas adókat,[4] ezek csak telhetetlenebbé tették a hódítókat.[3] Uralkodása végén hiábavaló háborúskodásba keveredett Dániai Svenddel és fiával, Knuttal.[2] Melléknevét (Unraed – azaz 'ügyefogyott'[6]) meggondolatlansága miatt kapta.[4]
| II. Æthelred | |
 | |
| Ragadványneve | Tanácstalan Ethelred |
| Anglia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 978 – 1013 | |
| Koronázása | Kingston-upon-Thames[1] 978. április 4.[1] |
| Elődje | II. Eduárd |
| Utódja | Svend |
| Anglia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1014 – 1016 | |
| Elődje | Svend |
| Utódja | II. Edmund |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Cerdic-ház |
| Született | 968 Wessex |
| Elhunyt | 1016. április 23. (48 évesen) London[2][3] |
| Nyughelye | Régi Szent Pál katedrális[4] |
| Édesapja | Edgár |
| Édesanyja | Ælfthryth |
| Testvére(i) | |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 British Museum gyűjteményéből | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Æthelred témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
(Békés) Edgár angol király és Ælfthryth fia. Édesapja, Edgar angol király halála után három évvel édesanyjának szolgálói megölték féltestvérét, Mártír Eduárdot, így a tíz éves Ethelred jutott hatalomra. Sokan gyanúsították azzal, hogy neki is része volt a gyilkosságban, ez aláásta tekintélyét, alattvalói ezért bizalmatlanok és hűtlenek voltak hozzá,[3] így az ország népe nem tudott egységesen védekezni, amikor 980-ban a dánok újult erővel támadtak, és csaknem az egész országot feldúlták.[3] 991-ben egy 94 hajóból álló viking flottával kellett szembenéznie Ethelrednek. A flottát a norvég Olaf Trygvasson vezette, hogy visszaszerezze az angolok által a 10. század elején elhódított Danelawt ("Dán törvények földjét").[2] A kezdeti nehézségek – mint például a Maldonnál elszenvedett vereség – után Ethelrednek sikerült visszavonulásra kényszerítenie Olafot, aki viszont kicsikarta magának a danegeldet ("dán pénzt"). Bár ez a győzelem hozott némi enyhülést, Angliát továbbra is rendszeres viking rajtaütések zaklatták. 997-ben a király összefoglalta törvényeit.[5]
Normandiai Emmával kötött házassága után egy ideig Normandiában tartózkodott, ahonnan hazatérve elrendelte, hogy 1002. november 13-án éjjel az Angliában élő dánok lemészároltassanak, ami okot szolgáltatott arra, hogy Svend Haraldsson dán király hadjáratokat indítson Anglia meghódítására.[6] 1013 végén száműzetésbe kényszerítette Ethelredet, de a győzelem után öt héttel meghalt. Ethelred Normandiába menekült Svend elől sógorához, II. Richárdhoz Rouenba. 1014 februárjában Olaf Haraldsson norvég király segítségével[5] és tanácsadói hívására[7] hazatért és újra elfoglalta a trónt. Alattvalói feltételül csak azt szabták, hogy orvosolja panaszaikat.[3] A dánok azonban egyre nagyobb részt foglaltak el országából, és még abban az évben Nagy Knutot, Svend fiát kiáltották ki a dánok Anglia királyává. 1016-ban Knut elfoglalta Londont. Ethelred az ostrom alatt halt meg, a trónt fia, Vasbordájú Edmund örökölte. Csontjait a szászok által emelt harmadik Szent Pál-székesegyházban temették el. Megjegyzendő, hogy az építmény 1087-ben leégett, így ma helyén (az 1666-ban leégett negyedik katedrális helyett) az ötödik, Sir Cristopher Wren által tervezett székesegyház áll.[8]
(963–1002 februárja) |
||||
(985–1052. március 6.) |
||||
.svg)
