I. Vonónész pártus király

I. Vonónész (görög feliratú pénzein ΟΝΩΝΗΣ - Onónész) a Pártus Birodalom királya i. sz 8-tól i. sz. 12-ig, majd Örményország királya 18-ig.

I. Vonónész
Vonónész arcképe Szeleukeiában kiadott tetradrachmáján
Pártus király
Uralkodási ideje
8 – 12
Elődje	III. Oródész
Utódja	II. Artabanosz
Örményország királya
Uralkodási ideje
12 – 18
Elődje	V. Tigranész és Erato
Utódja	III. Artaxiasz
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Arszakidák
Született	19
Elhunyt	19 Cilicia
Édesapja	IV. Phraatész
Édesanyja	szkíta hercegnő (?)
Testvére(i)	XVII. Arsak pártus király
Gyermekei	Meherdates of Parthia
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vonónész témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Származása

Vonónész IV. Phraatész király legidősebb fia volt.^[1] Tacitus római történetíró szerint rokonságban állt a szkíták királyával.^[2] Phraatész i. e. 30 körül valóban a szkíták segítségével szerezte vissza trónját a bitorló II. Tiridatésztől, így lehetséges, hogy a szövetség megpecsételésére feleségül vette az egyik törzsfő lányát és ebből a házasságból származott Vonónész.^[3] I. e. 10-9 körül Phraatész új felesége rábeszélésére Rómába küldte három idősebb fiát (köztük Vonónészt), hogy ne avatkozhassanak be legkisebb fia, Phraatakész örökösödésébe.^[4] Ezt az esetet Augustus császár fel is használta propagandájában, úgy állítva be a helyzetet, mintha Parthia alávetné magát Rómának.^[5]

Uralkodása

I. Vonónész pénze

Miután i. sz. 6 körül az akkori pártus uralkodót, III. Oródészt meggyilkolták, az arisztokrácia Augustushoz fordult, és kérték az egyik Phraatész-fiú kiadását, hogy a pártus trónra ültethessék.^[6] Augustus Vonónészt küldte, aki azonban a nemesség egy része hosszas ott-tartózkodása után az ősellenség rómaiak emberének tartott.^[6] Hamarosan fel is lázadtak ellene és a szintén az Arszakida házból való II. Artabanoszt kiáltották ki királlyá. Vonónész az első csatában győzelmet aratott, de aztán vereséget szenvedett.

Vonónész i. sz. 12-ben a római-pártus vetélkedés egyik színterére, az akkor éppen római befolyás alatt álló Örményországba menekült, ahol éppen egy lázadás vetett véget V. Tigranész és társuralkodója, Erato (az előző király felesége) uralmának. Róma jóváhagyásával a nemesség Vonónészt királyává választotta.^[7] II. Artabanosz megpróbálta elűzni Vonónészt és saját fiát ültetni az örmény trónra;^[8] ezt azonban a rómaiak nem tűrhették és Tiberius császár fogadott fiát, Germanicust küldte, hogy akár háborúval, de a római befolyási zónában tartsa Örményországot.^[8] Fegyveres összecsapásra nem került sor, Germanicus kiegyezett Artabanosszal, hogy eltávolítják Vonónészt és helyére I. Polemón pontoszi király fiát, III. Artaxiaszt ültetik. Egyúttal Róma elismerte Artabanoszt a Pártus Birodalom legitim uralkodójának.^[8][9] A két birodalom közötti szerződést Artabanosz és Germanicus i. sz. 18-ban az Eufrátesz határfolyó egy szigetén kötötte meg.^[8] A rómaiak ezután Syriában tartották házi őrizetben Vonónészt, de királyi rangjának megfelelő körülmények között.^[10] Később a ciliciai Pompeiopolisba költöztették.^[11] I. sz. 19-ben megvesztegette őreit és megszökött hogy a szkítákhoz meneküljön, de egy folyónál elfogták és őreinek parancsnoka a kardjával leszúrta.^[12]

Halálának híre megosztotta a pártus arisztokráciát, amely egyáltalán nem támogatta egyöntetűen Artabanosz uralmát.^[13] A keleti tartományok (Szakasztán, Drangiana és Arakhoszia) kormányzója Gondopharész fel is lázadt, felvette a "királyok királya" címet és megalapította a független Indo-pártus királyságot.^[14][13] Vonónész fia, Meherdatész 49-ben fellázadt II. Gotarzész uralma ellen, de két évvel később legyőzték, elfogták és füleinek levágásával alkalmatlanná tették az uralkodásra.^[15]

Jegyzetek

1. Strugnell 2008, 285. o.
2. Bigwood 2008, 264. o.
3. Bigwood 2008, 247, 264. o.
4. Kia 2016, p. 198; Strugnell 2008, pp. 284–285; Dąbrowa 2012, p. 173; Schippmann 1986, pp. 525–536
5. Bivar 1983, p. 67; Brosius 2006, pp. 96–99
6. Tacitus, The Annals 2.2
7. Tacitus, The Annals 2.3
8. Dąbrowa 2012, 174. o.
9. Olbrycht 2012, 215. o.
10. Tacitus, The Annals 2.4
11. Tacitus, The Annals 2.58
12. Tacitus, The Annals 2.68
13. Olbrycht 2016, 24. o.
14. Olbrycht 2012, 216. o.
15. Dąbrowa 2012, 175. o.

Források

• Iosephus Flavius, A zsidók története, xviii, 2, 4.
• Tacitus: Évkönyvek
• Cambridge History of Iran IIIA: The Political History of Iran Under the Arsacids pp 21–99
• Bigwood, J. M. (2004). „Queen Mousa, Mother and Wife(?) of King Phraatakes of Parthia: A Re-evaluation of the Evidence”. Journal of the Classical Association of Canada 4 (1), 35–70. o, Kiadó: Project Muse. DOI:10.1353/mou.2004.0027.
• (2008. november 4.) „Some Parthian Queens in Greek and Babylonian Documents”. Iranica Antiqua 43, 235–274. o. DOI:10.2143/IA.43.0.2024050.
• The Arsacid Empire, The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press, 1–432. o. (2012. november 4.). ISBN 978-0-19-987575-7
• The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]. ABC-CLIO (2016. november 4.). ISBN 978-1610693912
• (2012. november 4.) „The Political-Military Strategy of Artabanos/Ardawān II in AD 34–371”. Anabasis: Studia Classica et Orientalia 3, 215–237. o.
• Dynastic Connections in the Arsacid Empire and the Origins of the House of Sāsān, The Parthian and Early Sasanian Empires: Adaptation and Expansion. Oxbow Books (2016. november 4.). ISBN 9781785702082
• Encyclopaedia Iranica Vol II.: Arsacids ii. The Arsacid dynasty pp. 525–536, 1986
• (2008. november 4.) „Thea Musa, Roman Queen of Parthia”. Iranica Antiqua 43, 275–298. o. DOI:10.2143/IA.43.0.2024051.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vonones I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Előző uralkodó: III. Oródész

Pártus király 8 – 12

Következő uralkodó: II. Artabanosz

• Történelemportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap