portugál király From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Péter (Dom Pedro I.) más néven Kegyetlen, vagy Igazságos Péter (Coimbra, 1320. április 8. – Estremoz, 1367. január 18.) Portugália nyolcadik Burgundiai-házi királya.
| I. Péter | |
 | |
| I. Péter portugál király | |
| Ragadványneve | Kegyetlen, vagy Igazságos Péter (O Cruel / O Justiciero) |
| Portugál Királyság királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1357. május 28. – 1367. január 18. | |
| Elődje | IV. Alfonz |
| Utódja | I. Állhatatlan Ferdinánd |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Burgundiai-ház |
| Született | 1320. április 8. Coimbra |
| Elhunyt | 1367. január 18. (46 évesen) Estremoz |
| Nyughelye | alcobaçai kolostor |
| Édesapja | IV. Alfonz (1291–1357) |
| Édesanyja | Kasztíliai Beatrix (1293–1359) |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Kasztíliai Blanka (1315–1375) |
| Házastársa | Constança Manuel de Castilla (1320–1349) |
| Házastársa | Inês de Castro (1320–1355) |
| Gyermekei | 2. feleségétől Lajos (*/† 1341) Mária (1343–1367 u.) Ferdinánd (1345–1383) 3. feleségétől Beatrix (1347–1381) Alfonz János (1349–1397) Dénes (1354–1397) Házasságon kívüli János (1358–1433) |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
IV. Alfonz, Portugália királyának harmadik fia. Első nejének halála után még mint trónörökös titokban feleségül vette előbbi udvarhölgyét, Inês de Castrót, aki négy gyermeket szült neki. IV. Alfonz nagyon tartott attól, hogy Inêszel Péter kasztíliai befolyás alá kerül, de hiába próbálta eltávolítani egymástól a szerelmeseket. Ezért amíg Péter vadászaton vett részt, Inêst IV. Alfonz parancsára elrabolták, és 1355. január 7-én Coimbrában, a Szent Klára-kolostorban a király jelenlétében meggyilkolták. Péter ezt sosem bocsátotta meg atyjának, aki ellen azonnal fegyveresen is felkelt, de nem sokkal apja halála előtt Braga érsekének közbenjárására formálisan kibékültek.
Amikor Péter apja 1357. évi halála után királlyá lett, szakított ennek politikájával, és szövetséget kötött I. Péter kasztíliai királlyal Aragónia ellen. A szövetséget azzal erősítette meg, hogy fiai, Ferdinánd, János és Dénes számára a kasztíliai király házasságon kívül született lányait kérte feleségül. A kasztíliai király kiszolgáltatta Péternek neje gyilkosait, aki elítéltette és kivégeztette őket. Amikor Péter kasztíliai királyt elhagyta a hadiszerencse, I. Péter ellene fordult és 1366-ban II. Trastámarai Henrikkel kötött szövetséget.
Titkos feleségének elvesztésén élete hátralevő részében sem tudta túltenni magát, és ez szélsőségekre vezette. Gondos uralkodóként hatékonyan fejlesztette a földművelést, az ipart, és különösen a tengeri kereskedelmet, amivel korábban nem látott jólétet teremtett az országban; ő maga viszont mámorító örömökre hajlott, és egyre-másra tartott ünnepélyeit nem egyszer erőszakos, sőt nem ritkán kegyetlen tettek szakították meg.
1356-ban hirdette ki a beneplacito regio néven ismert törvényét, amely a király engedélyéhez kötötte a pápai írások portugáliai terjesztését.
A kegyetlen jelzőt az ismételt visszaélések, elsősorban a minden erkölcsi alapot nélkülöző peres eljárások miatt kapta.
Inês de Castróval kialakított kapcsolata „A halott királynő” (La Reine morte) c. 2009-ben készült francia tévéfilm történetének alapja.[1]
Első felesége, Kasztíliai Blanka meddőnek bizonyult, ezért Péter elvált tőle.
Második feleségétől, doña Constanza Manuel de Castillától született gyermekei:
Harmadik feleségétől, Inês de Castrótól:
Házasságon kívüli gyermeke Teresa Gille Lourenço-tól:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
.svg)
